REAC: idegen a hazai pálya

Megbénult a forgalom szombat délben az újpesti Árpád úton. A metró végállomásától a rendőrautók lépésben kísérték a járdán gyalogló kispesti szurkolókat a rákospalotai stadionig. Az autósokat nyilván nem boldogította a csigatempó, ugyanakkor elismerés illeti a Honvéd-tábort, mert egyrészt legalább ötszázan jöttek át a város túlsó végére kedvenceik kedvéért, másrészt pedig szemlátomást békés szándékkal érkeztek, s így a szigorú rendőri biztosításra csupán a jobb félni, mint megijedni elv alapján volt szükség.

A kispesti játékosok pedig igyekeztek is meghálálni, hogy a szurkolók a meccsen töltötték el ezt a napsütéses, enyhén csípős, szép novemberi délutánt. Nagy becsvággyal kezdtek el futballozni, a hazai védők eleinte a saját térfelükről sem tudták kivinni a labdát, annyira jól és agresszíven támadták le őket a vendégek. Különösen a Honvéd jobbszárnya játszott veszélyesen: Miro többször is szabadon adhatott be, ám eleinte a középen érkezők nem tudtak élni a lehetőségekkel. Az ugyancsak nagy akarattal harcoló REAC-nak viszont jóformán helyzetre sem volt szüksége a vezetés megszerzéséhez.

A házigazdák gyors ellentámadásokkal próbáltak kiszabadulni a szorításból, ezek azonban többnyire elhaltak a jól szervezett kispesti védelmen, egészen a második negyedóra kezdetéig, amikor az Urbán-tanítványok tizenegyeshez jutottak, és értékesítették is azt.

A gól nemigen változtatott a játék menetén: a Honvéd birtokolta többet a labdát, a REAC pedig kontrázott, azzal a különbséggel, hogy ezek az ellencsapások veszélyesekké váltak. Ám a hazai helyzetek is kimaradtak, hátul pedig elég volt egyetlen balszerencsés mozdulat ahhoz, hogy a vendégek is büntetőhöz jussanak, abból pedig egyenlítsenek. Ettől fogva viszont a félidő utolsó percében feljegyezhető Schultz Levente-kapufáig semmi érdemleges nem történt a szünetig. Kiegyenlített lett a játék, a csapatok derekasan küzdöttek, ám a színvonal igen alacsony volt.

A folytatásban a Honvéd – öt percig… – felpörgette a játékot, vezetést szerzett, aztán visszavonult a saját térfelére. Ezt követően a REAC vette át az irányítást, amellyel eleinte csupán meddő mezőnyfölényre tett szert. Csak a játékrész derekán jutott el odáig, hogy olykor kapuja elé tudta szegezni a vendégeket, és ebben az időszakban kétszer is pusztán Takács Zoltán remek helyezkedése, valamint bravúros mozdulata mentette meg a Honvédot a góltól.


A kispesti együttes taktikája volt a kontrázás, és bár a hazai védők ügyetlensége is a kezére játszott, azért botladozásért a vendégek támadói sem mentek a szomszédba. Ennek ellenére mégis az ő számításuk vált be: Dobos Attila egy remek szóló végén – ez volt a mérkőzés legszebb momentuma – növelte az előnyt, és ezzel el is döntötte a három pont sorsát. A Honvéd képzettebb, jobb erőkből álló csapat, taktikusabban is futballozott, és elég volt csak időnként igazán nekidurálnia magát a győzelemhez. A REAC lelkesedését nem érheti panasz, ám e mellé nem sokat tudott hozzátenni ezen a küzdelmes, de alacsony színvonalú találkozón. ---- M ---- &