Barátok közt: a csalafinta esés

Az évszaknak és az előrejelzéseknek megfelelően rendkívüli hidegben kezdődött el a két középcsapat találkozója. A hazaiaknál az volt a kérdés, hogy az eltiltás miatt hiányzó Tisza Tibor távollétében milyen támadó alakzatban szerepel majd a diósgyőri csapat. Némi meglepetésre mindössze egy vérbeli támadót, Horváth Ferencet jelölték a szakvezetők a kezdőbe, mögötte Sipeki István amolyan visszavont centerként próbált irányítani, de a karmester mögött elhelyezkedő három középpályásnak kötelessége volt segíteni az akciókat. Volt logika az elképzelésben (bár a hazai szurkolók kissé nehezményezték, hogy otthon csak egy csatárral játszik a csapat…), de mert a bal oldalon Vitelki Zoltán, míg a jobb oldalon Halgas Tibor aktívan futballozott, diósgyőri mezőnyfölényben telt el az első félidő.

A vendégcsapat láthatóan a biztonságra törekedett, a négy, vonalban elhelyezkedő védő előtt négy középpályás játszott, a szervezés Radu Sabo feladata volt, míg elől Darko Szpalevics tartózkodott. Nem tudni, az egerszegiek pontosan milyen reményekkel indultak az igencsak hosszú útnak, de talán nem növelte a vendégek önbizalmát, hogy Darko Szpalevics eddig egyetlen gólt sem szerzett…

Ellenben egy vitatott szituáció gólt eredményezett. Horváth Ferenc jó ütemben esett el Sebők Vilmos mellett, és Szabó Zsolt játékvezető határozottan büntetőt ítélt. A szituáció amiatt is különösen érdekes volt, mert e két futballista hosszú évek óta kitűnő barátságban van, abban az időben, amikor még Bicskei Bertalan volt a szövetségi kapitány, s mindketten meghatározó tagjai voltak a magyar válogatottnak, az edző-táborok idején minden alkalommal egy szobában laktak. Néhány éve, amikor Sebők Vilmos Cottbusból hívta az Izraelben játszó csatárt, nyilván nem gondolták volna, hogy egyszer Diósgyőr–ZTE mecscsen ütköznek majd. A védő mindenesetre lendületesen ágált az ítélet ellen, de ez nem érdekelte sem a bírót, sem régi cimboráját: Horváth Ferenc rezzenéstelen arccal vette tudomásul a döntést (lehet, hogy belül mosolygott, mennyire kibabrált barátjával…), és nagy nyugalommal a hálóba küldte a labdát.

Az első félidőben látottakhoz képest valamivel agilisabb ZTE lépett pályára szünet után, de ez nem jelentett változást a mérkőzés képében. Emiatt Dajka László kettős cserével próbált frissíteni. Montvai Tibor lett az előretolt csatár, Kriston Attila foglalta el Kaj András helyét, és a csereként beálló Marko Djorovics lett a jobb oldali középpályás. Mindez pillanatnyi fellángolásra volt elég, ugyanis a publikum ezután Vitelki Zoltánt ünnepelte. A honi élmezőny egyik legrutinosabb – 35 esztendős – tagja nagyszerű megoldást bemutatva megduplázta a hazaiak előnyét, és ezzel gyakorlatilag el is dőlt a mérkőzés.

Túlzás lenne azt állítani, hogy a hazai csapat jól futballozott, de Sipeki István találatát követően már-már fesztiválhangulata volt az összecsapásnak.

A mérkőzés kezdetén még nem úgy tűnt, hogy gála lesz a vége, de a második gól után a vendégek egyszerűen feladták a harcot. ---- M ---- &