A nézőknek is kell a lelkifröccs

Igazán rendkívüli esemény tanúi lehettek úgy fél öt előtt néhány perccel a melegítő labdarúgók: félénken bekukkantott a stadionba az első néző, és némi hezitálás után eldöntötte, hogy a mintegy tízezer üres ülőke közül melyikre is huppanjon le. Aztán egyre több székre érkezett szurkoló – a kezdésre lehettek vagy nyolcszázan –, ám attól nem kellett tartani, hogy a pénztáros elfáradna a bankószámolásban. Pedig Győrben most minden forintra szükség lehet, ha már a reflektorok izzóit nem tudják pótolni: a négy kandeláber 21 villanykörtéje közül az egyiken hét, a másikon nyolc világított, a maradék kettő pedig szinte döntetlenre hozta az ég–nem ég arányt. Az idény hátralévő mérkőzéseire a győri szurkolóknak a szotyi mellé szériafelszerelés gyanánt talán érdemes az elemlámpát is bekészíteniük…

Ez a sötétség viszont a hazai pálya előnye lehetett, hiszen eleinte az MTK játékosai rendre elfelejtették észrevenni a széleken mögéjük kerülő győrieket, ám a három szép elfutás vége csak nagy-nagy bosszankodás lett. Düh után jött a nevetés: a két csapat játékosai mindent megtettek, hogy minél több lövési kísérletük kerüljön a szilveszteri összefoglalókba (volt, aki szemből, 16 méterről majdnem eltalálta a szögletzászlót…), ám a legmulatságosabbat a játékvezető húzta, aki befújt a vendégeknek egy legalábbis furcsa tizenegyest. "Szabad röhögni?" – kérdezték még az MTK drukkerei is, miközben Kanta József a hálóba gurította a labdát.

Az egyből pedig gyorsan három lett, hiszen a kék-fehérek megszokott gyors és ötletes játéka teljesen szétzilálta a nehézkes ETO-védelmet. "Egyszerűen senkik vagytok!" – tolmácsolta neheztelését a győri tábor saját játékosai felé, akik közül néhány a kritikát hallva csipkedni kezdte magát. Ekkor leszűrhettük: a csapat egyik fele lelkes, de nem tud futballozni, a másik fele tud, de végtelenül lusta.
Valahogy egyik sem az igazi.

A megviselt győri szurkolók már abban reménykedtek, hogy a második félidőre a tiszteletbeli csapattaggá választott Csernus Imre pszichiáter valamiféle telefonos szeánszot tart – ha már a taktika nem jött be… – , s valami lehetett ebben, ugyanis a szünet után már egy jóval agilisabb ETO-t láthattunk. Persze a győriek mezőnyfölényéhez az is hozzátartozik, hogy ekkor az MTK már a legkevésbé sem erőltette a támadásokat, a vendégek csak arra vigyáztak, hogy egy-két gól megmaradjon az előnyükből. Így meglehetősen unalmasan csordogáltak a percek, csupán a játékvezető egy újabb meglepő tizenegyese szolgáltatott témát a szurkolóknak, ám hiába szépítettek ezzel a győriek, az egyenlítés egy pillantig sem volt benne a levegőben.

A mérkőzés első részében jól, a másodikban pedig taktikusan futballozó MTK győzelme teljesen megérdemelt, az ETO viszont ismét csak árnyéka volt önmagának. A mérkőzés végén fel is hangzott a "Reszeli, takarodj" rigmus, ám egyelőre nem úgy fest, mintha az ETO-nál bármiféle változás lenne.
Pedig a szurkolóknak már elegük van abból, ami itt folyik. ---- M ---- &