A gyertyát már meggyújtották

Peyton Manning, az NFL jelenlegi legjobb irányítója hét év alatt 98 millió dolláros fizetést kap az Indianapolis Coltstól. A magyar bajnok Budapest Wolves átlagos magyar játékosa 50 és 100 ezer forintért megveszi a felszerelését (vagy adott esetben bérli a klubtól), továbbá havi ötezer forint tagdíjat fizet azért, hogy gyakorolhasson, illetve egy-egy meccsen pályára léphessen. Ezen a ponton talán fel is hagyhatunk az összehasonlítgatással, mert az olyan lenne, mintha – Dámosy Zsolt, a Budapest Wolves elnökének szavaival élve – "…egy pislákoló gyertyát próbálnánk egy vulkánhoz viszonyítani".

Ugyanakkor, a hasonlatnál maradva, már az is jelentős előrelépés, hogy legalább gyertya van Magyarországon, hiszen 2004 elején még az is hiánycikknek számított. Volt néhány, hosszabb-rövidebb tusa után elvetélt próbálkozás (Budapest Star Force, Budapest Cowboys), illetve volt egy lelkes meccsnézői mag a budapesti Boxutca étteremben, semmi más.

"És mégis, ez volt a kezdet – mondta Dámosy Zsolt. – Néztük az NFL-közvetítéseket, húszan-harmincan szurkoltunk vasárnapról vasárnapra a San Franciscónak meg a többieknek. Az interneten a Drukkerkocsmában tíz-tizenöt elvetemült srác levelezett, és egyszer csak nyolcan-tízen elkezdtek-elkezdtünk lejárni dobálni, játszani a Hajógyári-szigetre. És egyre többen lettünk, majd belefutottunk a Cowboys néhány egykori játékosába, akikről kiderült, még él bennük a tűz, innen pedig már egyenes út vezetett a Farkasok létrehozásáig."

Mondhatnánk, megint itt van valami az Egyesült Államokból, ami a globalizáció jegyében hozzánk is begyűrűzik, és miután Amerika majmolása amúgy is divat, persze, hogy megveti a lábát.

"Még a baráti körömben is vannak olyanok, akik elutasítják a sportágat – válaszolta felvetésünkre Dámosy. – Még jó, hogy ilyen esetekben mindig jön a de… De ha valaki kapcsolatba kerül vele, felismeri, mennyire kemény, férfias játék, azonnal a rabja lesz. Itt nem csupán hústornyok egymásnak feszüléséről van szó, hanem igazi stratégiai sportról. Ha ezt sikerült megértetni, elfogadtatni, futótűzként terjed el, mert itt modern gladiátorok küzdenek meg egymással."

A tűz mindenesetre már ég, a kezdeti nehézségeket sikerült leküzdeni, sorra alakulnak a csapatok (lásd keretes írásunkat), már túljutottunk az első – talán kicsit túl gyorsan, kapkodva elindított – magyar bajnokságon, és lassan azt is megkockáztathatjuk, ezúttal nem elvetélt próbálkozásnak lehetünk szemtanúi. Most nem egy, hanem több csapatot vezet közös akarat, a televíziós támogatottság adott (a Sport1-nek az érintettek nem győzik elégszer megköszönni a közreműködést), és ezúttal talán már abba a csapdába sem szaladnak bele az érintettek, hogy a következő generációkra nem fordítanak figyelmet.

"Nem tudom elképzelni a bukást – mondta teljes meggyőződéssel Dámosy Zsolt. – Persze, fontos a bajnokság, de nem az a legfontosabb. Hanem az, hogy olyan programot dolgozzunk ki, amellyel nem csupán magunkhoz csábítjuk, hanem meg is tartjuk az érdeklődőket. A nagy álmom, hogy az iskolákba is bejussunk, és legalább néhány száz helyre minimum egy tojáslabdát bejuttassunk, és akkor idővel nálunk is úgy tudják dobni majd a labdát az irányítók, ahogyan ma talán itt még senki." ---- Egyelőre úgy tűnik, a sportág sokadik próbálkozásra megveti a lábát Magyarországon, azt viszont nehéz megmondani, menynyire tesz jót az eladhatóságnak, hogy a bajnok 38 pontnál kisebb különbséggel egyszer sem diadalmaskodott. Az őshazában az esélyegyenlőséget mesterséges eszközökkel – például fizetési sapka, draft – igyekeznek megteremteni, nálunk azonban erre egyelőre nincs lehetőség. Több csapat kimondva-kimondatlanul az előre borítékolható végeredmény (elvégre a Wolves az osztrák másodosztályban már ezüstéremig jutott) miatt nem indult el a bajnokságban, ugyanakkor azt is nehéz elvitatni, a sporttörténelmi első siker még a legerősebbnek is sokat jelentett.

"Tárgyalhatunk a Wolves itthoni szerepvállalásáról, de az tény, hogy a fiúk szerettek volna legalább egy magyar bajnoki címet nyerni, és nem akartuk megfosztani őket ettől a lehetőségtől – mondta Dámosy Zsolt, a Wolves elnöke. – A jövőt viszont nem ismerjük. Mi készülünk az osztrák első osztályú bajnokságra, a nemzetközi kupákra, és nem szeretnénk emiatt meggyengülni, nem akarjuk azért szétszedni a csapatot, hogy az itthoni bajnokság kiegyenlítettebb legyen. Sok tényező miatt versenyelőnyben vagyunk, de ezzel sem szeretnénk visszaélni, nekünk nem szűk elit létrehozása a célunk, hanem a sportág széles alapokra helyezése." ---- Másfél évvel ezelőtt még nem volt amerikaifutball-csapat Magyarországon, ehhez képest immár lassan a húszas határt kezdi ostromolni a létszám. Az úttörő Budapest Wolves mellett a Debrecen Gladiators, a Győr Sharks és a Nagykanizsa Demons is tagja volt az első bajnokságnak, amelynek – a szervezők elnevezésével élve – megfigyelője volt a Zala Predators, a Budapest Black Knights, a St. Lawrence Giants, a North Pest Vipers és a Budapest Wolves 2, míg a Szolnok Soldiers, a Kaposvár Golden Fox, a Békéscsaba Bizons, az Eger Heroes, a Miskolc Steelers, a Pécs Gringos, a Budapest Myrmidons, az Oroszlány Moles és a Tatabánya Titans az építkezésnél tart.