Bemutatkozik Gellei Imre Fradija

Fél három után 13 perccel hangzott föl először a "Száz kisleány egy gólra vár…" kezdetű Fradi-induló. Pedig ezen a napon nem volt meccs, így az utóbbi hónapokban rosszkedvűnek, szárnyaszegettnek tűnő zöld sas sem totyogott egykedvűen a zöld gyepen. Edzés, csupán egyszerű hétköznapi tréning szerepelt a programban, és az ősszel szürkén futballozó, szürke mackófölsőbe öltözött játékosok is a hátsó füves felé vették az irányt. De az igazi Ferencváros- (avagy Loki-, Újpest-, Honvéd-, Diósgyőr-, Vasas-…) drukker ilyenkor fogja magát, és kiballag gimnasztikát, fejkörzést, kapura lövést, cicázást bámulni – hiszen a háttérben nagy dolgok vannak készülőben.

A Ferencváros változó korba lépett. Ki tudja, története során hányadszor próbál meg kimászni a gödörből, és úgy szerepelni, ahogy a hagyományok és a szurkolói megkövetelik.
Nem lesz könnyű.

Voltak korábban is mélypontok, felejthetetlen, fájdalmas meccsek, például a Dorogon az utolsó fordulóban elvesztett bajnoki cím, a csaknem kieséssel végződő szezon a Vincze Géza, majd Sárosi László irányította Fradival, de… De akkor még játszottak klasszisok, szerethető futballisták a zöld-fehér csapatban.

Ám lehet-e lelkesedni, "tűzbe menni" a mai Ferencvárosért?

Kiderült az ég az Üllői út felett

Bármiféle érvelés helyett állhatna itt, mondjuk, a száraz statisztika: elképesztően kevesen járnak ki az Üllői útra, és sohasem látott érdektelenség kíséri a zöldek mecscseit. Pedig László Csaba irányításával megtörtént az, amit korábban sokszor hiányoltak a fradisták: végre saját nevelésű fiatalok kerültek be a kezdőcsapatba, s nem innen-onnan összevásárolt hazai "sztárocskák".

Szóval fél három után 13 perccel hangzott fel először a Fradi-induló, az edzőpálya szélén álló, elegáns úr mobiltelefonja csöngött így, s persze felkapta a fejét mindenki az ismert dallam hallatán. Közben persze mindenki az új edzőpárost figyelte, az eddig korábban ide csupán vendégként járó Gellei Imrét, no meg ifjabb Albert Flóriánt, aki visszacsempészett valamit az üres szólammá vált, elkoptatott s az utóbbi években gúnyosan emlegetett fradizmusból. S ez annál is inkább igaz, mert a kis Flóri mögé felsorakozott három legenda: az apa, a Császár, azaz Albert Flórián, továbbá Rákosi Gyula és Szűcs Lajos. Ott voltak ők is ezen a bizonyos tréningen, csendben álltak a pálya szélén, s lesték nagy lelkesen a gyakorlást. Mindhárman jókedvűen és szerencsére tökéletesen egészségesen. Rákosi Gyula kicsattanó örömmel mondta: "Bármennyire szürke idő is van ma, s beszélhetnek itt nekem közelgő hóesésről, röpködő mínuszokról, én akkor is azt mondom, végre kiderült az ég az Üllői út felett. Bárcsak korábban történt volna meg mindez, legalább egy hónappal ezelőtt, akkor sokkal több pontunk lenne. Ugye nem akarja, hogy bővebben fejtsem ki mindezt…"

Mialatt a legendás balösszekötő elmondta véleményét az edzőváltásról, elkezdődött a tréning. Ám a gyakorlás megkezdése előtt még történt valami: Gellei Imre, aki láthatóan már otthonosan mozog az Üllői úton, úgymond fradista kézfogással köszönt (kisujj eltartva, majd a tenyerét így odacsúsztatva a másik fél tenyerébe, annak is szétfeszített gyűrűs- és kisujja közé), mindenkihez volt egy-két kedves szava, a Császárhoz s az "alattvalókhoz", azaz a szurkolókhoz is.

Becses ajándékot kapott Lipcsei péter

Szóval Gellei Imre egyszer csak odahívta magához Lipcsei Pétert, akivel a válogatottban remek munkakapcsolatban voltak, s azt mondta neki: "Péter, a tréning után adok neked ajándékot, egy olyan szuvenírt, amelyre nagyon vigyázz, s amely igen ritka, becses ereklye. Egy jegyet kapsz tőlem, az 1974-es Ferencváros–Vasas Üllői úti pályaavató meccs belépőjét…"
Aztán hozzákezdtek.

Az edzőpályát színes jelzőbóják díszítették, s megannyi sárga-kék színű labda. Gellei Imre csendben figyelte a bemelegítést, csak időnként biztatott, lelkesített. Persze neki nem kellett hangoskodnia, megtette ezt helyette a pályaedzője. Ifjabb Albert Flórián, akinek – kapaszkodjanak meg! – néhány játékosa azt mondja: "Flóri bá…".

Hát igen. Flóri bá' immár kettő van, s közülük az egyik, a Császár nagyon szorít a csapatért: "Nem féltem Flórit – mondta a Császár. – A saját nevelésű fiatalok nagy részével korábban együtt dolgozott az ifiben, ismeri őket, meg egyébként is felkészült edzőnek tartom. Persze nem lesz könnyű dolga, ez a játékoskeret legjobb esetben is csak arra lesz elég, hogy a Fradi középcsapatként végezzen a bajnokságban."
S ott volt Szűcs Lajos is.

A korábbi nehézbombázó már konkrétabban fogalmazott az edzőváltással kapcsolatban: "Tízszer, százszor ajánlottuk fel László Csabának, hogy segítjük a munkáját. Többször is leült beszélgetni velünk, ám mintha meg sem hallotta volna, amit mondtunk, mindig az ellenkezőjét cselekedte. Ez az igazság, nincs ezen mit szépíteni. Ideje volt már a váltásnak…"

A Császár figyel, és néha dicsér is

Gellei Imre időközben felpörgette az iramot, hol a jobb, hol a bal szélről próbáltak centerezni a tanítványai, nem túl sok sikerrel. Hiába állt ugrásra készen a kapuban Szűcs Lajos, a beadások rendre célt tévesztettek, majd kétkapus játék következett. A Császár csendben figyelt, s aztán azt mondta: "Ebből a Laczkó Zsoltból remek futballista lehet…"

A vasárnap délelőtti, népligeti meccsekről viszont nem beszélt. Kitért a téma elől, hogy miért nem megy hosszú-hosszú hónapok óta az egykori csapattársak közé. Hiába hívják, ő hajthatatlan, csakúgy, mint Rákosi Gyula és Szűcs Lajos. Azt már nem, ők nem mennek oda, "ahol az a besúgó, akinek a nevét ki sem mondjuk…"
futballozik (csak a történeti hűség kedvéért: Novák Dezsőről van szó, aki esztendővel ezelőtt lapunk hasábjain vallotta be, hogy Nemere fedőnéven jelentéseket írt). Szörnyű ez, s talán elkeserítőbb a fradisták számára, mint az utódok kilátástalan futballja. Az Aranycsapat mellett négy olyan együttest tart számon a magyar futballtörténelem, amely a maga korában a világ legjobbjai közé tartozott: az ötvenes évek Honvédja, a hatvanas évek Vasasa, a hetvenes évek Újpestje – no meg a hatvanhetes, Lakat Károly irányította Géczi – Novák, Mátrai, Páncsics – Juhász, Szűcs – Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi összeállítású Ferencváros. Mi maradt meg ebből a legendás együttesből – az emlékeken kívül?

Fél négy után 13 perccel szólalt meg másodszor a Fradi induló.
Az edzés a vége felé járt, s a szurkolók addigra meggyőzték egymást: Alberttel ritkán kapott ki a Fradi. ---- A ---- &