Érzelmi húron pendülnek

A harmadik évezred meghökkentő ellentmondása: miközben Franciaország városai lángoló autók tüzében égnek, a nemzeti válogatottat barátságosan fogadják az ország egyik tengerentúli megyéjében, Martinique szigetén, ahol sokan nyomorúságosabb körülmények között élnek, mint az anyaországba elszármazott, vélt vagy valós igazukért – más bevándorló társaikkal együtt – utcai harcokat folytató társaik. Nem feladatunk a bonyolult társadalmi helyzet elemzése, legfeljebb arra érdemes emlékeztetnünk: ha a világ francia nyelvterületein egyformán hitelesnek számító francia közszereplőket keresünk, a futballválogatott tagjaiban máris megtaláljuk őket – akik közül egyébként nem egy maga is bevándorló, vagy távoli területekről származó szülők gyermeke…

Ezért is jöhetett létre ez a történelminek nevezhető fort-de-france-i mérkőzés. Az Antillákon először pályára lépő francia válogatottnak több olyan játékosa is van, akinek gyökerei ebbe a térségbe nyúlnak. Lilian Thuram a közeli Guadeloupe-on született, csakúgy, mint William Gallas és Sylvain Wiltord szülei. Thierry Henry édesanyja Martinique szigetén látta meg a napvilágot, Eric Abidal és Nicolas Anelka szülei szintúgy, míg Florent Malouda Francia Guyana szülötte. Ezzel is magyarázható, hogy az érdekelt klubok bár ágáltak a fárasztó utazás ellen, igazából nem próbálták meg visszatartani a küldetéssel felérő mérkőzés ötletén fellelkesülő játékosaikat.

"Természetesen mondhatjuk, hogy a meccset nem a legjobb időpontra kötötték le. De látni kell azt is, hogy a játékon kívül sokkal fontosabb oka is van ittlétünknek" – mondta például Thuram. Ami a jótékony célt illeti, a mérkőzés bevételét, valamint a francia játékosok prémiumát (ami győzelem esetén 400 ezer euró) az augusztusi venezuelai légi katasztrófa 152 martinique-i halálos áldozata családjának megsegítésére ajánlották fel. Az egyébként hagyományosan a brazil fociért rajongó helyiek egyetlen bánata: 16 ezernél többen nem férnek be a mérkőzésnek otthont adó Dillon-stadionba, ráadásul a jegyek többsége nem is került forgalomba.

De hogy a mérkőzés szakmai izgalmairól is szót ejtsünk: eredetileg ez a túra volt hivatva dönteni arról, Fabien Barthez vagy Grégory Coupet lesz-e a franciák első számú kapusa a világbajnokságon. Ha nem lett volna Barthez emlékezetes köpése és az azt követő eltiltása, a kérdés nem lenne aktuális – csakhogy ez megesett, és a "kékek" a lyoni Coupet-val harcolták ki a vb-részvételt. A két kapus válogatottbeli mutatói (győzelmi százalék, kapottgól-átlag) nagyjából egyformák, még az is közös a sorsukban, hogy mindketten Ausztrália ellen, a Távol-Keleten mutatkoztak be a nemzeti csapatban – csakhogy Barthez 1994-ben (1–0), Coupet pedig 2001-ben (0–1), ami magyarázza a fellépéseik száma közötti nagy különbséget (75, 17). A tiszta lapjárást óhajtó Raymond Domenech szövetségi kapitány keddre ígérte a döntést, de, tán a jó hangulat védelmében, elhalasztotta.

Az Anelka-hadművelet

"Nincsenek illúzióim: ha hatvanezer sérültünk lesz, Domenechnél akkor sem leszek válogatott" – mondta elkeseredetten Nicolas Anelka a France Footballnak a tavasszal. Tévedett: a kapitány meghirdette általános mozgósítás keretében ő is behívót kapott, noha a széles körű szakmai vélekedés szerint a "kékeknek" éppen csatárposzton nincs szükségük erősítésre. Domenech ellenben úgy véli, a kínkeserves vb-kvalifikáció arra figyelmeztet, hogy az ütőképes világbajnoki csapat felépítése érdekében minden lehetőséget meg kell vizsgálnia.

"Ebben a helyzetben nem számít, mi történt a múltban. Anelka gyors, abszolút támadó szellemű játékos, aki, ha kell, képes megtartani a labdát" – indokolta a kapitány a három évig mellőzött fenegyerek beválogatását. A Fenerbache 26 esztendős támadója eddigi 28 válogatott mérkőzésén hat gólt szerzett, és azért szorult hosszú időn át a partvonalon kívülre, mert 2002 novemberében visszautasította Jacques Santinit, az akkori kapitányt, aki csak "pótbehívót" küldött neki egy társa sérülése miatt. Hogy a Robert Pires következetes mellőzése miatt sokat kritizált Domenech hangulatjavító intézkedésnek szánja-e a martinique-i származású támadó "hazautaztatását", vagy tényleg komolyan gondolja az Anelka-hadműveletet, az valószínűleg a mai meccsen sem dől el.