Nagy volt a tétje a mérkőzésnek: ha az Újpest három pontot hoz el Zalaegerszegről, akkor az első négy helyezett alaposan elszalad az üldöző mezőnytől. A lila-fehérek igen tartalékos öszszeállításban kezdték el a mérkőzést, hiszen hiányzott a csapatból a sérült Kovács Zoltán, az eltiltott Böjte Attila, valamint Vaskó Tamás is.
Unger Tamás
Újpesti öröm: Tóth Norbert (balra), Tóth Balázs (hátul) és Feczesin Róbert (jobbra) ünnepli a második gólban nagy érdemeket szerzô Hullám Attilát
Unger Tamás
Újpesti öröm: Tóth Norbert (balra), Tóth Balázs (hátul) és Feczesin Róbert (jobbra) ünnepli a második gólban nagy érdemeket szerzô Hullám Attilát
A hazai oldal elsősorban arra panaszkodhatott, hogy az utóbbi időben bizony nem megy a játék, hiába küzd, hajt, lelkesedik Dajka László csapata, megtört a bajnokság elején látott lendület. A találkozó kezdetekor mindkét csapat igyekezett ráijeszteni a másikra, ám az már akkor is világos volt, hogy a ZTE hazai pályán is a biztonságos védekezésre helyezi a fő hangsúlyt: amikor támadásba lendültek a lila-fehérek, öt hazai hátvéd sorakozott fel az Újpest kétszemélyes csatárduójával szemben. A lila-fehéreknél egyébként ezen a találkozón tért vissza hosszú – egy hónapos – kihagyás után Rajczi Péter, aki a mérkőzés előtti napon még óvatosan nyilatkozott sportformájával kapcsolatban.
Aztán az első félidő 22. percében Rajczi Péter megszerezte a vezetést az Újpestnek, igazolva ezzel az edzői döntést: nem volt korai csatasorba állítani. A gól különösebben nem paprikázta fel a hazaiakat, akik továbbra is védekező felállásban futballoztak, és az első félidőben nem sok veszélyt jelentettek az újpesti kapura.
A fordulás után valamelyest erőteljesebb lett a zalaegerszegi gárda, elsősorban annak köszönhetően, hogy a középpályásai gyakrabban vállalkoztak felfutásra a széleken. No meg azért, mert a második félidő elején az Újpest visszavett valamennyit a lendületből, tartva az egygólos előnyt, amelyről már az első félidő képe alapján is sejteni lehetett, hogy ennyivel ezen a délelőttön nem lehet nyerni Zalaegerszegen.
Sebők Vilmos büntetőből egyenlített is, ám ezt követően ismét bebizonyosodott az az alaptétel, amely szerint a futballhoz nemcsak játéktudás és töretlen küzdőszellem, hanem jó adag szerencse is kell: előbb Hullám Attila lövésébe ért úgy bele Sebők Vilmos, hogy a labda a saját kapujába vágódott, majd Feczesin Róbert bombájának útjába vetődött bele Csóka Zsolt, akiről ugyancsak az egerszegi hálóba pattant a labda.
Ez a két találat – újpesti oldalról nézve mázli, egerszegi szempontból balszerencse – el is döntötte azt a találkozót, amelyen az Újpest azért aratott megérdemelt győzelmet, mert az első félidőben többet tett a sikerért. A Zalaegerszeg viszont hiába próbálkozott olykor lelkesen a közepes színvonalú találkozón, az együttes játékában nagyon sok volt a hibapont, ráadásul akkorát nem hibázhat egyetlen futballista sem, mint amekkorát Józsi György hibázott az első újpesti gól előtt.
A végére Mészöly Géza még azt is megengedhette magának, hogy a nem teljesen százszázalékos egészségi állapotban lévő Rajczi Péter helyére a mindöszsze tizenhét éves Szőke Jánost küldje be a pályára, emlékezetessé téve ezzel a fiatal futballista élvonalbeli bemutatkozását.