Nyelvzseni, egyben lélekbúvár

Félix Mourinho edzői pályafutását egy kicsiny, harmadik ligás klubnál, a Caldasnál kezdte. Az apa már akkor elküldte fiát "kémkedni", hogy térképezze fel a soron következő bajnoki ellenfelet. A következő csapat a másodosztályú Amora volt, Setúbal közelében, s az 1978–79-es idényben sikerült feljuttatni az együttest az élvonalba. Az edzői szakmát – művészetet? – José Mourinho úgyszólván a levegővel szippantotta magába, s amikor néhány évvel később friss diplomásként kikerült a lisszaboni testnevelési főiskoláról, szinte magától értetődő természetességgel vette át a Vitória Setúbal serdülőcsapatának irányítását.

Eközben persze – jóllehet tudta, sohasem lesz belőle válogatott labdarúgó – játszott is: mindig is hátvédposzton futballozott, többnyire centerhalfként. Bár nem volt magas termetű fickó, kiváló helyezkedési készsége és vele született intelligenciája alkalmassá tette e kulcspozíció betöltésére, ahonnan irányíthatta is csapatát. Nem volt különösebben gyors, ám jól kezelte a labdát, küzdőszelleme ellen pedig a legigényesebb edző sem emelhetett kifogást.

A Belenenses ifjúsági együttese után a Rio Ave következett – Félix papa akkoriban ott volt edző –, s egy alkalommal majdnem pályára lépett az első csapatban is. A lisszaboni Alvalade-stadionban a Sporting látta vendégül a Rio Avét, amikor a meccs vége felé az egyik védő megsérült, s az apa be akarta cserélni fiát. A bemutatkozás végül elmaradt, mert az elnök, José Maria Pinho közbeszólt. Akárhogy is, a Rio Ave 7–0-ra kikapott, így talán nem akkora tragédia, hogy José Mourinho futballistakarrierje végül is élvonalbeli szereplés nélkül ért véget.

Amikor a macska madárra vadászik

José jól tanult a gimnáziumban, még ha nem is volt kimagasló tehetség. Megtanult angolul és franciául, aminek a későbbiekben óriási hasznát vette. Matematikából nem remekelt, emiatt első nekifutásra fel sem vették az egyetemre, de 1984-ben végre megkezdhette tanulmányait a lisszaboni TF-en, az Instituto Superior de Educacao Física nevű felsőoktatási intézményben. Mire megszerezte diplomáját, az angol és a francia mellett spanyolul és olaszul is folyékonyan beszélt, hogy majd később Barcelonában még katalánul is megtanuljon.

Ha a matekért nem is lelkesedett, annál inkább a pszichológiáért és a filozófiáért. Manuel Sérgio tanár úr előadásairól sohasem hiányzott. Valahol itt kereshetjük azon képességének gyökerét, hogy később előszeretettel játszott, s játszik ma is az emberek, játékosok, edzők, klubvezetők érzelmeinek húrjain.
"José olyan volt, mint a macska, amikor madárra vadászik" – emlékezik két évtizeddel később Mourinhónak a filozófiaórákon mutatott szenvedélyes magatartására a lisszaboni TF professzora.

Az edzőjelölt 1986-ban megszerezte diplomáját, majd három évig testnevelő tanárként dolgozott Setúbal környéki – Arangues, Alhos Vedros, Bela Vista – általános és középiskolákban. Egyik aranguesi diákja, André Chin, a későbbi élvonalbeli futballista, szeretettel emlékezik Mourinhóra, a tanárra: "Remekül tanított, mindenkire odafigyelt, s ha bárkinek problémája támadt, nyugodtan megoszthatta gondjait Joséval."

1988 nyarán – a tanítási szünetben – egy hétre elutazott Skóciába, befizetett egy UEFA-tanfolyamra, hogy megszerezze az edzői licenchez szükséges ismereteket; (Portugáliában, bármilyen hihetetlen is, abban az időben nem működött UEFA-rendszerű edzőképzés.) Utólag visszatekintve sorsfordító jelentőségű volt ez az egy hét José Mourinho pályafutásában. ---- U ---- A