Az az öröme, ha a fején ugrálnak

És egy friss hír: megjelent Kiss Miklós "A versenyúszás alapjainak oktatása" című könyve. A mélyből a csúcsra…– Túltette magát a két éve történteken?
– Azt igazán sohasem emésztem meg – mondta Kiss Miklós.

– Amikor kiengedték az előzetesből, első útja rögtön az uszodába vezetett, ahol a gyerekek virággal fogadták. Azért ez segített, nem?
– Persze, rengeteget. Akkoriban hatvan-hatvanöt kicsi járt hozzám, most száz körüli a létszám, ebből is látszik, nem lett kevesebb gyerekem. Sokan mellém álltak, de a legfontosabb, a szülők nem hittek a kitalált mesének. De hagyjuk is ezt, azt mondta, a könyv miatt keresett meg.

– Hány év munkája van benne?
– Azt is mondhatnám, hogy negyvenöt év termése, ám öt évig írtam. Az összes fotót én készítettem, még a grafikákat is. Úgy éreztem, vannak olyan elméleti és gyakorlati hiányosságok a képzésben, amelyeken változtatni kell, lehet. Ezért ragadtam tollat.

– Eddig hány gyereket tanított meg úszni?
– Csaknem tízezret. Korábban az Építőkben és az FTC-ben, aztán a Spartacusban, most pedig a Kőbánya SC-ben.

– Nem mellesleg az ötszörös olimpiai bajnok Egerszegi Krisztina is köztük volt.
– Négy és fél évesen hozták le, a Hajós uszoda fedett tanmedencéjében tanítottam meg úszni. Emlékszem arra is, amikor első alkalommal bevittem a mély vízbe.

– Mi történt?
– Megálltam a medence közepén, ott vártam. Háton úszott el a faltól, de annyira félt, hogy "elsöpört" mellettem, alig tudtam utolérni.

– Sejtette, hogy mi lesz belőle?
– Minden csoportomban akad legalább egy Egerszegi Krisztina, csodás technikájú gyerekek vannak. Az csak később dől el, kiben mennyi belső energia, mennyi láthatatlan tartalék van. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy tudtam, olimpiai bajnok lesz belőle. Egyébként nálam tanult meg úszni Cseh László is. Akkor még Lacika volt. Az egyik úszókonferencián az óvodás Lacikáról készült filmen illusztráltam a pillangóúszás technikáját.

– Akárhogy is nézzük: ön rakta le az alapokat, ám más aratta le a babérokat. Sohasem gondolt arra, hogy felnőttekkel is dolgozzon?
– Dehogynem, de nem tehettem. Dolgoztam, gépészmérnök vagyok, a nyugdíjig a munka mellett edzősködtem. Széchy Tamás mindig azt mondta: "Kiss Miki, neked egy hiányosságod van, hogy gépészmérnök vagy". A másik kedvencem pedig Selmeczi Attilától származik. Ő azt mondta egyszer: "Miki, te minden gyereket tökéletesen megtanítasz úszni, éppen ezért nem látni, hogy melyik a tehetséges…"

– Csaknem tízezer kicsit tanított meg úszni, de hánynál zárult kudarccal a tanfolyam?
– Egynél sem, de azért akadt, akivel megszenvedtem. Volt például egy kisfiú, két hónapon át úszógumiban állt a tanmedencében, és az istennek sem eresztette el a falat. Aztán megtanítottam mind a négy úszásnemre, és vízilabdás lett belőle. A nevét hagyjuk, viszont Kásás Tamás, Steinmetz Ádám vagy éppen Varga Dániel és Varga Dénes is nálam tanult meg úszni a mostani pólósok közül. Fájó pont persze akad. Az egyik fiúval nagyon nagy munkát végeztem, meg is nyerte a korosztálya bajnokságát. A következő edzésre a szülők hoztak egy üveg italt, s közölték: a gyerek inkább videózni szeretne. Aztán ott van Laczkó Endre esete. Csodálatosan úszott, a korosztályos versenyeken állandóan legyőzte a későbbi négyszeres olimpiai bajnok Darnyi Tamást. Utóbb elkerült tőlem, s más módszerekkel kezdték el fejleszteni. Nem sokkal később örökre eltűnt az uszodából… Sírt a szívem, de aztán megvigasztalódtam, mert szerencsére jönnek a gyerekek. Tizenhatot várunk, erre megjelenik hatvan.

– És a türelme határtalan.
– Kell. Általában tíz-tizenöt foglalkozásig feszültek a kicsik, nagy a zaj, sokan vannak, szülők nélkül. Aztán feloldódnak, a tizenhatodik edzés végén pedig már a fejemen ugrálnak. Ugráljanak, azért van!