Illés Béla: jött, játszott, győzött

Az ember nem tud szabadulni a meggyőződésétől, hogy a legtöbb magyar bajnoki meccs sokkal jobb lenne pusztán attól, ha több néző és jobb hangulat lenne a stadionban. Különösen igaz ez a Hungária körúti meccsekre, ahol az MTK évek óta szinte mindig esélyesként lép pályára, mégsem tud olyan lélektani előnnyel rárontani az ellefeleire, amilyennel egy nagy szurkolótábortól buzdított, önbizalomtól duzzadó csapat rohamozna.

Mintegy 770 hazai és 30 vendégdrukker izgatott várakozása mellett kezdődött el a meccs, s cáfoljunk meg rögvest két hiedelmet. Az egyik az, hogy nagyon fiatal csapat az MTK. Persze nem idős, de megnézve a két együttes átlagéletkorát, a hazaiak kezdőcsapata 24.5 éves volt átlagosan, a vendégeké csak egy esztendővel idősebb. Inkább arról van szó, hogy a kék-fehéreknél az öregeken (Végh Zoltán és a két szerb védő) kívül pusztán a kezdőcsapatban volt hat, egyazon korosztályba tartozó (21-22 éves) futballista, aki valóban képzett és összeszokott labdarúgást játszik.

Jóllehet az eddigi meccsek alapján abszolút esélyesként játszhatott az MTK, most mégis csalódást okozott, merthogy az első félidőben rácáfolt arra a közhelyre is, hogy rövid passzos, precíz, kétérintős játékkal őrli fel az ellenfelét. Inkább türelmetlenül játszott az MTK, a társak rossz labdákkal futtatták a 18 éves, egyedüli csatárként szereplő Hrepka Ádámot. Igazán nagy helyzete a kék-fehér csapatnak nem is volt az első 45 percben, miközben a vendégek néhány kontrát tudtak produkálni, és nem mellékesen vezetést szerezni. Az előny főleg a 19 éves Szakály Péter érdeme, aki eléggé bátor és szemfüles volt ahhoz, hogy Végh Zoltánt és Rodenbücher Istvánt megzavarja. és előlük a kapuba perdítse a labdát.

S ha már az ifjú játékosról szót ejtünk… Szakály Péter volt egyébként az "árnyék ék". Prukner Lászlótól kölcsönöztük ezt a szakkifejezést, a kaposvári szakember elmondta, hogy a két csatár egymás mögött, egymás árnyékából kibújva szerepel, véletlenül sem statikus jobb és bal oldali pozícióban. Az árnyékból előbukkanó igazi sztár azonban Illés Béla volt, akit Garami József a szünet után küldött pályára, s ezzel egy csapásra megváltozott a játék. Kanta József ment hátra a lecserélt Goran Jezdimirovics helyére, s a 37 éves Illés Béla lett a középső támadó középpályás. Ő pedig nem csinált semmi különöset, csak mindig megjátszható volt, mindig egyből és pontosan passzolt, pompás érzékkel pillanatok alatt helyzetbe került és egyenlített, majd – amikor már mindenki elkönyvelte a döntetlent – megszerezte a győztes gólt is (sőt kétszer látványosan sarkalt). Ekkor játszotta az MTK azt, amit kezdettől szeretett volna: agresszív, gyors, ötletes támadófutballt, miközben a Kaposvár jóformán a kékek tizenhatosáig sem jutott el többé. ---- M ---- &