Igazi ünnepnap, amikor összejön a Nagy család

"Légy szíves, csörögj rá Leventére, mikor ér ide, a Royalba, mert nekünk a meccs délelőttjén telefonstopunk van. A csapatvezetőség kitalálta, hogy összpontosítanunk kell, semmi olyasmivel nem foglalkozhatunk, ami elvonja a figyelmünket a mérkőzésről" – avatott be Nagy László a Barca szigorú házirendjének rejtelmeibe. No igen, Nagyéknál meg kell szervezni a családi összejövetelt, a Szeged, Barcelona, Érsekújvár "Bermuda-háromszög" csúcsain élő három férfiút, az idősb, az ifjabb és a még ifjabb Nagyot szanaszét sodorta Európában az élet – vagy inkább a karrier.

Az elnök, Joan Laporta kedvence lett

Nagy László öt éve él a katalán metropolisban, nem messze a Nou Camp-stadiontól. Ne szemérmeskedjünk, nagypolgári jólétben: "Egy kilencven négyzetméteres lakásban lakunk hármasban: a feleségem, Erika, aztán Dödi, az amerikai buldogunk és jómagam. Szeretünk kijárni a városba, gyakran vacsorázunk étteremben, már ha éppen nem vagyunk úton. Spanyolország óriási, szinte mindenhová csak repülőgéppel juthatunk el, az európai barangolásokról nem is beszélve."

Az emberben felvetődik a kérdés: egy olyan legendás klubnál, mint a Barcelona, vajon milyen helyet foglal el a kézilabda s jeles honfitársunk a belső hierarchiában?

"A futballal nem konkurálhatunk, ezt magyarázza a klub költségvetése is: a futballszakosztály büdzséje 290 millió euró, azaz 72.5 milliárd forint, a kézilabdáé négymillió, azaz egymilliárd – mondta Nagy László. – Vagyis egyetlen futballsztár évi fizetéséből finanszírozni lehetne a mi teljes működésünket. Mégsem vagyunk a Barca-család mostohagyerekei. Amikor a nyáron a Ciudad Reallal szemben megnyertük a Bajnokok Ligája döntőjét, készült közös fotó Ronaldinhóékkal. Szóval, ők is tudják, kik vagyunk, s engem véletlenül nagyon kedvel Joan Laporta, remek a kapcsolatunk a klubelnök úrral."

Akár az ásványvizet is kicserélik, ha kell

Barcelona-sportolónak lenni kiváltság, a luxus szinonimája. Erről már akkor alkothattunk némi fogalmat, amikor megérkezett Ferihegyre a csapat a Szeged elleni BL-találkozóra. Tudniillik különgéppel jöttek Barcelonából.

"Mindenhová charterrepülőgéppel repülünk – tette hozzá Nagy László. – Minimum négycsillagos hotelekben szállunk meg, azaz érezzük: Barcelona-játékosnak lenni jelentős előnyökkel jár. Szegeden az edzésen egyik-másik társamnak nemigen ízlett a Theodora ásványvíz, mire a csapatvezetőség rendelt egy rekesz méregdrága Eviant."

A magyar légiósnak nemrégiben hosszabbították meg a szerződését – 2013-ig. Ez, legalábbis ami a megállapodás időtartamát illeti, ugyanaz a kategória, mint Ronaldinho vagy Leo Messi; honfitársunknak egyszerre jár le a szerződése a nevezett labdarúgókéval.

"Addigra harminckét éves leszek, vagyis valószínű, hogy más csapatban már nem fogok játszani. Nem is akarok, annyira megszerettem Barcelonát. Nem azt mondom, hogy itt van az otthonom – az mindig is Szeged marad –, de nincs kizárva, hogy Barcelonában élem le az életemet. Erika, a feleségem is imádja ezt a várost."

A szlovák ligában nem blokkolnak

Levente, az öcs 12 centivel alacsonyabb a 21 hónappal idősebb bátyjánál, de annyira kisfiús az arca, hogy tinédzsernek nézem – pedig tekintélyes profi ő is.
"Egykori szegedi játékostársam, Vadkerti Attila nagybátyja a Nové Zámky technikai vezetője, az ő hívására kerültem ki Érsekújvárra – mondta Nagy Levente. – Kezdetben keveset védtem, de ma már rendszeresen hatvan percet állok a kapuban. Ez egyfelől jó, mert rengeteget tanulok, viszont idegileg és fizikailag is roppant fárasztó."

A szlovák bajnokság színvonala szerényebb a magyarénál, ez a körülmény viszont – fura módon – előny egy feltörekvő kapuvédőnek.
"Szegeden a sportágban megszokott munkamegosztás szerint védtem. A védők lezárták a kapu felé vezető légifolyosók valamelyikét, s nekem csak a másik oldalra kellett összpontosítanom. Arról a találatról, amely a blokk oldalán született, elvileg nem tehettem. Érsekújváron a kapusnak az egész kaput egyedül kell lefednie, ami ugyan fizikai képtelenség, de kifinomulnak a reflexeim, oda is el kell érnem, ahová Magyarországon nem kellett…" ---- A ---- I