Úton a legjobb hat közé

A Tottenham vezetőedzőjének némi személyes elszámolnivalója is van az Arsenallal, uganis amikor egy éve átvette Jacques Santinitől a posztot, az első meccsén éppen a nagy riválistól kapott a csapata 5–4-es zakót a White Hart Lane-en. Nem is felejtette el az esetet. "A maga kilenc góljával ritka szép és emlékezetes mérkőzés volt, épp csak az okozott nagy csalódást, hogy nem mi rúgtunk több gólt" – jegyezte meg Martin Jol. Most joggal reménykedhet benne, hogy a 150. rangadón fordítva lesz, elvégre a Spurs több mint egy évtizede nem rajtolt ilyen jól, az Arsenal viszont kimondottan döcögősen kezdett.

"Úgy látom, egyre jobbak és jobbak vagyunk – mondta Jol. – Ha önbizalmat tudunk meríteni az olyan eredményekből, mint a Manchester United elleni döntetlen, ez így is marad. Azon dolgozunk, hogy természetessé váljék a gólok elkerülése akár a legerősebb ellenlábasok otthonában is. A legjobb hat közé akarunk emelkedni és ott megkapaszkodni. Ha mindenki egészséges, képesek leszünk rá. Természetesen még keressük az egyensúlyt, meg aztán hiába bő a keretünk, akad néhány hiányposztunk, vérbeli bal oldali támadójátékosunk például Steven Reiden kívül nincs. De ez egyszersmind azt jelenti, hogy vannak tartalékaink, könnyen tudunk még javulni " – fejtegette a holland szakember.

Hiányosságok ide vagy oda, tény, hogy a Spurs az elmúlt csaknem egy évben kizárólag a Chelsea-től szenvedett vereséget hazai pályán (igaz, kétszer is). A védőmunkája egyre egységesebb, Edgar Davids szerződtetése pedig igen remek húzásnak bizonyult, bár szombaton éppen ő nem lesz ott a pályán, eltiltása miatt. A két együttes között meglévő hárompontnyi és öthelyezésnyi különbség így is a házigazdák sikerét sejteti, mert a túloldalon valószínűleg egy még fontosabb futballistával nem számolhatnak. Az ágyéksérüléséből nemrég felépülő Thierry Henryról az edzője, Arséne Wenger pénteken azt mondta, a csatárnak csupán harminc százalék sansza van a játékra, mert kissé korán tért vissza, újra fájdalmak gyötrik. Persze lehet, hogy csak holmi megtévesztő hadművelettel van dolgunk…

Az viszont csaknem bizonyos, hogy Sol Campbell, a kék-fehér szurkolók körében pillanatnyilag legnépszerűtlenebb ember ott lesz a pályán. Az egykori Tottenham-csapatkapitány 1999 novemberében még részese volt a mindmáig utolsó Arsenal-verésnek (2–1), ám két évvel később átpártolt az "ellenséghez", vagyis az azóta elszenvedett nyolc kudarc egyike-másika az ő lelkén is szárad.

Campbell jelenléte megnyugtató lehet a még mindig sérülésektől tizedelt együttes számára. Tegyük hozzá, a fiatalok sem muzsikálnak rosszul, hogy mást ne mondjunk, kedden 3–0-val ütötték ki a Sunderlandet a Ligakupából – ezzel az Arsenal az utóbbi hat találkozójából ötöt megnyert.