Már játszik, csak nem nyer

– Azt kapta, amit várt? Avagy kérdezhetném úgy is: milyen a légiósélet Belgiumban?
– Amiért végül is ezt a helyet választottam, az a játéklehetőség volt, és nem panaszkodhatok, hiszen átlagban harminc-harmincöt percet töltök a pályán – mondta a 25 éves Simon Balázs. – Bár nyilván mindig mindenben lehet javulni, szerencsére eddig jól megy a játék, vagyis úgy alakulnak a dolgok, ahogy szeretném. Az első győzelmünk azonban még hiányzik, de remélem, szombaton az is megszületik.

– Ha jól számolom, lassan három hónapja, hogy kint él. Ez elegendő idő volt a beilleszkedéshez?
– Szerintem igen, mivel itt voltam a felkészülés elejétől, egyszerre érkeztem a többi csapattársammal.

– Milyenek a mutatói? Hiszen ha szeretne magasabb szinten, erősebb bajnokságban, nevesebb együttesben kosárlabdázni, akkor korántsem mindegy, milyen számokat látnak a neve mellett a menedzserek.
– Az öt bajnoki után tizenhárom pontos átlagom van, lepattanóból kettő-három jut meccsenként, gólpasszból pedig négy, vagyis egészen jó a statisztikám.

– Azért az sem mindegy, milyen játékerejű együttesben kosarazik. Ön szerint milyen csapat a Leuven?
– Hm… Az eredmények eddig nem azt tükrözik, hogy túl jó, de szerencsére az utóbbi két-három mérkőzésen már jól játszottunk, csupán a szerencse hiányzott. A legnagyobb gondunk az, hogy védekezésben és támadásban hiányzott a kellő összhang, egy-két sérülés is hátráltatta a csapatépítést, ráadásul a sorsolásunk is nehéz volt az elején.

– Akkor ezek szerint most jönnek a könnyebb ellenfelek?
– Igen.

– Ismerősökkel találkozott-e már? Gondolok itt elsősorban a nemrégiben Debrecenből Belgiumba igazoló David Toyára és Lóránt Péterre.
– Még nem játszottunk ellenük, úgyhogy egyelőre nem találkoztam velük. A jövő hét végén lesz a mecscsünk az Antwerpennel, legkésőbb akkor biztosan összefutunk.

– A nemzetközi porondon hogyan szerepelnek?
– Az Európa-kupában kedden volt az első mérkőzésünk. Kölnben játszottunk, és hat ponttal kikaptunk, de ahogy eddig általában, ott is megvolt az esélyünk a győzelemre.

– Tehát akkor eddig hat mérkőzésből hat vereség az összmérlegük. Biztos, hogy ez a klub a megfelelő ugródeszka? Vagy netán hosszabb távra tervez Leuvenben?
– Szeretnék minél jobban játszani, visszanyerni a két évvel ezelőtti, kaposvári formámat, és akkor biztosan tovább tudok lépni. Tehát csupán egy idényt akarok Belgiumban eltölteni, de azt az eddiginél sikeresebb csapatban. Remélem, ha szombaton nyerünk, az akkora lökést ad a Leuvennek, hogy utána már könnyebben tudunk győzni, és a játékunk sem lesz annyira görcsös, mint eddig.

– Köztudomású: a klubja kedvéért a nyáron visszautasította a szereplést a válogatottban. Utólag sem tűnik ez rossz lépésnek?
– Rosszul éreztem magam én is, és nagyon sajnáltam, hogy ezt a döntést kellett hoznom, ám úgy éreztem, meg kellett tennem. Sajnáltam a fiúkat is, de így döntöttem, és ahogy játszom, ahogy eddig alakul itt a sorsom, annak alapján szerintem helyesen cselekedtem.