Újra együtt Haller és Pető

Tény, sohasem zárkóztak el teljesen attól, hogy valaha még összeülnek, mégis hosszabb folyamat eredménye, hogy a 2001-es és 2002-es vb aranyérmesei újra együtt dolgoznak Dunavarsányban. Az athéni olimpiát alig egy hónappal megelőző döntés ugyanis mindkettejüket megviselte. Különösen a fiatalabbat, Petőt, hiszen neki kellett lemondania az addig biztosnak hitt helyéről. Ráadásul végig kellett asszisztálnia Haller és az új társ, Bencsik Gábor egy hónapos összerázódásához is, mivel olimpiai tartalékként ugyanazt az edzésmunkát végezte – csak épp egyedül, igazi motiváció nélkül.

Az athéni kudarc után persze fordult a kocka, az indián nyár ugyanis Bencsiket már Pető mellett köszöntötte. Senkit sem lepett meg ezek után, hogy az idei első nemzetközi regattára is ez a páros utazott el. Az egyre jobb eredmények aztán nemcsak a két fiút erősítették meg döntésük helyességében, hanem a szakembereket is meggyőzték. Nem úgy Haller Ákos esetében, aki magányos harcát vívta a nemzetközi mezőnyben, és nem igazán talált magára.
Ezzel együtt valamennyien elutazhattak Gifuba, méghozzá nagy reményekkel, ám végül mind a hárman csalódottan tértek haza. A hazafelé úton pedig újra szóba került a váltás – illetve a visszarendeződés – lehetősége.

"A korábbi sérelmeket már tavasszal tisztáztuk, így semmilyen külső segítség nem kellett ahhoz, hogy ismét egymásra találjunk – mondta Haller Ákos. – Persze sok tényező közrejátszott abban, hogy végül erre a döntésre jutottunk, ám a legfontosabb kétségtelenül a sikertelen világbajnokság volt. Elvégre profik vagyunk, egyelőre az evezésből élünk, így szükségünk van a jó eredményekre."

Erre pedig – úgy tűnik – ebben a felállásban van a legnagyobb esély. Nem véletlen, hogy a kezdet kezdetén, 1999-ben is rekordidő alatt alkalmazkodtak egymáshoz, és lettek az első közös világbajnokságukon mindjárt ötödikek.

"Régen eveztünk együtt, több mint egy éve, és mi tagadás, nem is teljesen azt kaptuk elsőre, amit vártunk – folytatja Pető Tibor. – Technikailag egy kicsit elszoktunk egymástól. De nem kellett hozzá két-három nap, és egész jól ment alattunk a hajó, így a második hetet már kifejezetten biztatónak nevezném."
Biztató. Ennél többet nem is lehet kiszedni belőlük. Mosolyognak, de látszik a szemükön, szívesebben lennének már vízen. Amint elrúgják a stégtől a hajót, és felveszik a ritmust, harmonikus mozgásuk egy csapásra feledteti az elmúlt, rendkívül mozgalmas egy évet. Szinte észrevétlenül suhannak, mígnem az őszi napsütésben eltűnnek a híd alatt.

Melis Zoltán kapitány és a dunavarsányi munkájukat vezénylő Ficsor István sokat sejtetően tekint utánuk. Mert ugyan még vannak kérdőjelek a párossal kapcsolatban – például az, hogy kit nevezhetnek a kettős edzőjének, csak a november 3-i elnökségi ülés után válik hivatalossá –, végre ismét régi önmagukat idézik.

---- H ---- &