Rövidzárlat, aztán rémálom

"Ha csak két-három mérkőzéssel több lenne a hátunk mögött, úgy értem, igazi mérkőzés, nem olyanok, mint amilyeneket eddig játszottunk a magyar élvonalban, akkor bizakodnék a győzelmünkben. Így is bizakodom, csak szeretném leszögezni: még nem összecsiszolódott csapat a miénk" – magyarázta Natália Hejková, a soproniak vezetőedzője, miközben összeölelkezett két egykori rózsahegyi játékosával, az ezúttal az ellenfelet erősítő Alena Kovacovával és Zuzana Zirkovával, s még arra is jutott ideje, hogy pacsizzon egyet régi "csehszlovák" edzőkollégájával, Jan Bobrovskyval.
Jirí Hamza, a házigazda klubigazgatója azt fejtegette, hogy együttese most legalább olyan jó, mint az elmúlt idényben volt, amikor még az amerikai Taj McWilliams és az ausztrál Alicia Poto (aki korábban Sopronban is játszott) őket erősítette.

Nos, bár az első kosarat – egy pazar triplát – Nikki Teasley szerezte, az utána kivágott 10–0-s cseh roham a hazai nagyfőnök szavait látszott igazolni. A két centi híján kétméteres center, Petra Kulichová azt csinált a palánkok alatt, amit akart, amikor "lesapkázta" honfitársát, Lucie Blahuskovát, a publikum felhördült a gyönyörtől. Hogy aztán nemsokára a csalódottságtól hörögjenek a derék morva drukkerek, hiszen az emberfeletti teljesítményt nyújtó Teasley vezérletével 14 pontot szerzett a Sopron anélkül, hogy egyet is kapott volna. A Los Angeles-i játékmester négy triplát vágott be az első félidőben, s legalább tíz gólpassznál tartott volna, ha társai nem hibáznak el megannyi ziccert.

Persze így is szépen kosarazott a magyar bajnoki ezüstérmes, s amikor 36–26-ra elhúzott, senkiben, még a legelvetemültebb brnói fanatikusban sem vetődhetett fel az egy órával később bekövetkező végkifejlet.
A félidőt még 41–40-es vezetéssel zárta a Sopron, sőt, 43–40-re is állt, hogy aztán bekövetkezzék a rövidzárlat.

A pályán és az elektromos hálózatban egyaránt. Először elsötétült a terem, majd amikor 15 percnyi kényszerszünetet követően folytatódhatott a játék, Natália Hejková tekintete is elkomorodott. Mert bizony a rutinos edzőnő sem emlékezhet több évtizedes praxisában olyan húsz percre, amelyet 40 ponttal nyer meg az előzőleg már padlóra küldött ellenfél. Tudniillik 36–26-os vendégvezetésről meg sem álltak a csapatok 90–60-as brnói előnyig, s ez bizony 64–24-es periódust jelent…

Most lehet hivatkozni arra, hogy a soproni centernek, Ivana Matovicsnak fájt a gyomra, hogy a ziccerek sorra kimaradtak, meg aztán a rövidzárlat – mármint nem a jelképes, hanem a szó szerinti – a legrosszabbkor jött, de amikor kiment a biztosíték, már feljövőben volt a Brno.
Mindegy, most nincs más hátra, mint a lehető leggyorsabban elfelejteni ezt a rémálmot, de úgy, hogy azért a tanulságokat levonják a soproniak. Különben hiába a sokak által világválogatottként emlegetett játékoskeret, ha a sok sztár nem alkot csapatot.

Mestermérleg

Meglepett Nikki Teasley fantasztikus ponterőssége. Eltelt tíz perc, mire megtaláltuk rá a megfelelő választ. Amint elkezdtünk védekezni, már nem volt baj, ráadásul a második félidő elején sikerült kirukkolnom egy nagyszerű taktikai fegyverrel, a rövidzárlattal…
Jan Bobrovsky, a Brno edzője

Bebizonyítottuk, hogy tudunk mi zseniálisan és pocsékul is kosárlabdázni – akár egy mérkőzésen belül is. Sajnos, Matovics gyomra fájt, nem volt palánk alatti játékunk, s mivel a lepattanókat a brnóiak szerezték meg, úgy jöttek a második félidőben, mint a veszedelem. Mondtam, nagyon hiányzott néhány nehezebb mérkőzés.
Natália Hejková, a Sopron edzője

Még idő kell

Nikki Teasley egy kis Amerikát varázsolt a brnói csarnokba – bár, meg kell adni, honfi- és egykori csapattársa, DeLisha Milton is remekelt a maga 24 pontjával, 12 lepattanójával és 5 szerzett labdájával.

"Csak bámultam, hogy legalább száz soproni szurkoló kísért el bennünket – mondta Nikki Teasley. – Kár, hogy a végén nem örülhettek. Egy kicsit le akartam venni a terhet a többiek válláról, azért vállaltam olyan sokat a pontszerzésből. Persze a hét sikeres triplám egy kicsit engem is meglepett. Sajnos szétestünk a rövidzárlat után, fiatal, rutintalan még ez a csapat. Játszani, játszani, és megint csak játszani kell, mert időre van szükségünk ahhoz, hogy összeszokjunk."