"Nem kell lehiggadnom"

– Igaz, hogy visszalép?
– Én?! Hova? – kérdezett vissza Huszti Szabolcs.

– Az utánpótlás-válogatottba az A-csapatból…
– Á, értem! Szó nincs visszalépésről, sőt! Róth Antal, az U21-es együttes szövetségi edzője hívott, és kérdezte: adott esetben lenne-e kedvem az olaszok elleni pótselejtezőn pályára lépni? Nagyon nagy örömmel, mondtam, és ezt így is gondolom. Kétszer játszottam ebben a csapatban, aztán később a felnőttek között bizonyíthattam, de boldogan mennék, ha valóban számítanak rám. Visszalépés? Dehogyis! A korom alapján beférek ebbe a gárdába, és nagyon örültem, hogy a srácoknak sikerült továbblépniük a csoportból. Úgy tudom, Lothar Matthäus beleegyezett abba, hogy akire számítanának ezen a két meccsen az A-keretből, azt nyugodtan meghívhatják. Szóval nekem megtiszteltetés lenne…

– Talán egyben sikerélmény is, merthogy Metzben erre várnia kell.
– Sajnos így van, utolsóként, nyeretlenül kullogunk a mezőny végén.

– Mit választ: sokat játszik, de nem nyernek, vagy összesen tíz percet kapna tíz meccsen, de a csapat százszázalékosan szerepelne?
– Jó kérdés, köszönöm… Hú… Mit mondjak? Jó játszani, persze, ezért jöttem ide, de minden körülmények között első a csapat érdeke, sikere. Jó dolog, hogy legutóbb, amikor a Lyon ellen lecseréltek, tapsolt a metzi stadion, úgy éreztem, elfogadtak, értékelik az erőfeszítéseimet, tetszik a játékom, de mindeközben nem léphetek túl azon az igencsak zavaró tényezőn, hogy otthon nulla négyre álltunk. Ez nem volt olyan jó. Oké, nem a Bajnokok Ligájában a Real Madridot három góllal "lesimító" francia bajnokot kell megvernünk, de valakit illő lenne már elkapni.

– Mi a baj? Milyen a hangulat az öltözőben?
– Gondolhatja, hogy nincs hurráhangulat… Érezhető, hogy fogy az önbizalmunk, de hiszünk benne, hogy egy-két győzelem átlendít bennünket a holtponton. Nem feltétlenül a tudásunk kevés ehhez az osztályhoz, inkább a koncentráción kellene javítani.

– Vigasztalom: a tabella első kilenc helyezettjével, azaz a nagycsapatokkal már találkoztak.
– Nem vigasztal, mert előbb-utóbb mindenkivel kell játszani. Azt elfogadom, hogy Párizsban, a Marseille vagy a Lyon ellen ki lehet kapni, de felmentés helyett győzelmekre lenne szükségünk.

– Sok sárga lappal kezdett – ezen változtatott az utóbbi időben. Lehiggadt, vagy figyelmeztették?
– Az edzők ugyan szóltak, hogy vigyázzak, figyeljek oda jobban, de nem kell lehiggadnom, és az agresszivitásomból sem veszek vissza. Az igazi figyelmeztetés a Lille ellen történt, a sárgák miatt a lelátón ültem, és rájöttem arra, amit amúgy jól tudtam addig is: jobb ott lent. De előfordul, hogy két csapattársam szabálytalankodik és megússza, míg én kések egy ütemet, a játékvezető pedig úgy érzi, most már adnia kell egy lapot. Persze igyekszem nem gyűjteni a lapokat, de… Jó lenne már végre győzni. ---- I ---- &