Immár nem Johan Cruyff, a gyilkos kór az ellenfele

Történetünk olyan labdarúgóról szól, aki részese volt a hajdani nagy sikereknek, és aki fantasztikus sztárok ellen is futballozhatott. Ugyanakkor ez a történetünk olyan emberről is szól, aki harcol a mindennapokban – harcol a betegséggel, harcol az életéért. A Vasas korábbi futballistájánál, Fábián Tibornál jártunk látogatóban.

Mennyi mindenről beszélhetne mostanság is az 59 éves férfi! A 16 válogatott meccséről, a Vasassal elért sikerekről (bajnoki cím, KK-győzelem, MNK-diadal…), és persze arról, hogy négy évig viselhette az angyalföldi klub csapatkapitányi karszalagját.

Pofozkodás miatt lett középhátvéd

– Meglepve hallottam, hogy ön a Fradiban nevelkedett. Előttem csak az az emlékkép van meg, amint Vasas-dresszben zakatol a jobb szélen.
– Apró kölyökként kerültem a Ferencvároshoz, kilenc évig játszottam zöld-fehérben – kezdi a történetét nagyot sóhajtva Fábián Tibor. – Olyan csapattársaim voltak, mint Varga Zoltán, Bicskei Bertalan, hogy csak néhány nevet említsek közülük. Azt gondoltam, egyszer majd bemutatkozhatom a Fradi nagycsapatában, de… Minden másként alakult. Megkaptam a behívót, 1965-ben bevonultam katonának. Akkoriban sérültem meg, porcleválás, műtét s hosszú-hosszú kihagyás várt rám. Huszonhat százalékos rokkantnak nyilvánítottak, gyakorlatilag befejeztem a futballt. Aztán leszereltem, és mert hiányzott a játék, így a Budai Spartacushoz kerültem, amelyik később egy fúzió nyomán Budapesti Spartacusként szerepelt. Tudja, ki volt ott az edző?

– Hm…
– Hidegkuti Nándor. Úgy bizony, Nándi bácsi akkor a Szparinál edzősködött, s nagyon sokat köszönhetek neki. Újra futballistát nevelt belőlem, méghozzá olyan játékost, aki a másodosztályú Spartacusból is be tudott kerülni az utánpótlás-válogatottba. Pedig akkoriban sok remek futballista szerepelt az élvonalban. Ekkor figyelt fel rám a Vasas, 1970-ben már Angyalföldön játszhattam, és ott rögvest felejthetetlen, nagy siker részese lehettem. Az akkor még komoly kupának tartott Közép-európai Kupát nyertük meg a Fáy utcában, tizenötezer ember előtt, az ellenfél a csehszlovák Inter Bratislava volt, az eredmény pedig négy egy ide – apró bosszú Marseille-ért…

– Játszott jobbhátvédet, főként a válogatottban, és szerepelt középső védőként a Vasasban. Melyik volt az igazi posztja?
– Annak idején, még a hatvanas évek elején nyílt titok volt, hogy a Vasas két legendás játékosa, Mészöly Kálmán és Machos Ferenc összeverekedett, és meglehetősen rossz viszonyba került egymással. Többen is mondták, Machos Ferenc megfogadta, ha egyszer Mészöly Kálmán a kezei közé kerül, bosszút áll. Amikor én Angyalföldön futballoztam, Machos Ferenc is az edzőm volt, és természetesen Mészöly Kálmán játszott középhátvédet. Sohasem felejtem el, amikor a mester odajött hozzám, és azt mondta: ettől a pillanattól kezdve Fábián Tibor lesz a centerhalf.

Ismerte a bohém játékosok útjait

– Ennyi?
– Hát nem elég?! Akaratom ellenére középhátvédként szerepeltettek, és ezért Kálmán, no meg a baráti köre nem kedvelt különösebben. Hülye helyzet volt.

– Ha már ezt mondja… Nem is tudom, hogyan kérdezzem… No hát, azt rebesgették, mindenféle spicli volt a Vasasban.
– Tudom, hogy ilyeneket mondtak rólam. Tisztában vagyok vele, hogy nem mindenki szeretett a csapatból, de arról nem tehettem, hogy éppen ott laktam, ahová játékosként Mészöly Kálmán, Farkas János és a többiek eljártak éjszakázni, inni, dorbézolni. Én sohasem mondtam senkinek, hogy mit csinálnak a játékostársaim. A véleményem persze megvolt mindenről és mindenkiről. Tudja, huszonnégy évesen kerültem a Vasashoz, és bár bomba erős csapat volt az akkoriban, mégsem nyertünk bajnoki címet sokáig. Például azért nem, mert az egyik legnagyobb tehetség, Tóth Bálint, aki azt csinált a labdával, amit akart, minden fontos meccs előtt sérültet jelentett, lelkileg nem bírta elviselni a nagy tétet. De ez csak egy a sok közül.

– Ha ön azt mondja, hogy nem volt túl népszerű a csapatban, akkor el tudom képzelni… Nem voltak barátai?
– Dehogynem. Meg aztán tiszteltek is sokan. Különben hogyan viselhettem volna négy esztendőn át a csapatkapitányi karszalagot? Szerettem a Vasast, boldog voltam, amikor például 1973-ban megnyertük az MNK-t, a döntőben, hosszabbítás után négy háromra győztük le a Honvédot. Várady Béla három gólt rúgott Bicskei Bertalannak. Vagy ott volt az Üllői úti stadionavató! Vagy beszélhetnék a Barcelona elleni UEFA-kupa-meccsről, amelyen szinte minden katalán támadás Johan Cruyfftól indult.

Divatos cuccokat furikázott egy Ladával

– Ilyen élmények után hogyan volt képes teljesen elszakadni a futballtól és a Vasastól?
– Még tagja lehetettem a hetvenhetes bajnokcsapatnak, igaz, akkor már csak epizódszerepeket kaptam. Aztán egyre inkább éreztem, hogy nemkívánatos személlyé válok. Harmincegy évesen leírtak, lemondtak rólam Angyalföldön. Még visszamentem a Budapesti Spartacushoz levezetni, majd belevetettem magam a civil életbe. Volt egy Ladám, és elindultam országjáró körútra. Divatcuccokkal kereskedtem. Nehéz időszak volt, csaknem tizenegy évig vándoroltam. Aztán jött a rendszerváltás, én pedig saját üzletet nyitottam, amelyben a ruhák mellett népművészeti tárgyakat is árultam. Közben elváltam, újra megnősültem. Van két gyönyörű lányom s egy családi házam Törökbálinton. Boldog ember lehetnék.

– Lehetne?!
– Rákos beteg vagyok. Egy éve tizenhárom centiméter átmérőjű tumort találtak a gyomromban. Fájdalmaim voltak, elmentem orvoshoz, majd ultrahangos vizsgálatra, de az semmit sem mutatott ki. Két héttel később visszamentem, és az orvos majdnem leesett a székről, merthogy annyi idő alatt nőtt meg a daganat bennem. Azóta harcolok a betegséggel, voltak olyan időszakok, amikor lesoványodtam, megrémültem a saját tükörképemtől. Olykor annyi erőm sem volt, hogy a lift előtt álljak, inkább leültem a földre. De… Lekopogom, most mintha kicsit jobban lennék. Gyógyszert kaptam Amerikából, és egy speciális kúra részese lehetek. A vizsgálatok kimutatták, hogy kisebb lett a daganat. Élni akarok, s megfogadtam, ha meggyógyulok, újra kimegyek a Vasas-pályára. Legalább húsz éve nem jártam ott, van mit pótolni… ---- A ---- &