Gólt lőtt a vörös hajú rém

A 16-szoros válogatott játékos a műtéttel, a fájdalmakkal most már nem foglalkozik, mondván, a lényeg az, hogy ismét együtt készülhet a társaival.

– Amikor legutóbb beszélgettünk, még azt mondta, hihetetlenül szenved, és fogalma sincs, mikor rúghat ismét labdába. Mi történt önnel az azóta eltelt három-négy hétben?
– Az előírt rehabilitációra a vártnál jóval gyorsabban reagált a gyulladt szervezetem, és bár még nem vagyok százszázalékos állapotban, azért már nagy szó, hogy hosszú idő után végre ismét egészségesnek érzem magam – mesélte boldogan Szabics Imre. – Ismét optimista vagyok a jövőmmel kapcsolatban, és örülök, hogy végre együtt edzhettem a csapattal.

– A júliusi felesleges műtétet sem bánja? Ha akkor nem operálják meg, talán még hamarabb felépülhetett volna.
– Butaság lenne ezen rágódni, ami történt, megtörtént. Akkor az operáció tűnt a legjobb megoldásnak, kár lenne ezzel idegesíteni magamat. Inkább az jár az eszemben, hogy rossz esetben akár tizennyolc hónapot is igénybe vehetett volna a felépülésem, én viszont megúsztam hárommal. Most már csak előre- tekintek. Kedden volt ugyanis az első edzés, amelyet az első perctől az utolsóig végigcsináltam a többiekkel.

– És milyen érzés volt?
– Nagyon jó. Egyetlen feladatot sem kellett kihagynom, mindent meg tudtam csinálni. Az edzés végén a kétkapus játékban én lőttem az egyik gólt, és bár kikaptunk három kettőre, nagyon boldog voltam. Ez volt ugyanis az első gólom, mióta újra edzésbe álltam. Jó volt ismét átélni, milyen is a gólöröm.

– Bírta erővel?
– De még mennyire bírtam! Sőt úgy vettem észre, a többiek sokkal jobban elfáradtak, mint én. Az elmúlt négy hónapban rengeteget futottam, erősítettem, robotoltam, hogy egyszer majd, ha újra edzésbe tudok állni, ne kelljen a nulláról kezdenem a felkészülést. Komolyan mondom, olyan alapozásban volt részem, mint még soha, így szerencsére az erőnlétemmel semmi gond sincs.

– Ezek szerint a fájdalmai már teljesen elmúltak?
– Lekopogom, igen. Azonban egy ideig még vigyáznom kell, nehogy túlterheljem magam. A keddi edzést ugyan végigcsináltam, de szerdán csupán egy órát kocogok, hagyom kicsit regenerálódni a szervezetemet. Csütörtökön aztán talán ismét együtt edzek majd a csapattal. Nem szeretném elkapkodni a visszatérésemet, egyelőre heti két-három edzést csinálok végig, aztán szép fokozatosan egyre többet. Úgy tervezem, hogy három hét múlva már minden tréninget ledarálok.

– Mikor léphet pályára?
– Bízom benne, hogy november közepe felé talán beszállhatok majd néhány percre. Nagyon fontos lenne, hogy a téli szünet előtt pályára lépjek néhány meccsen, a lelkemnek nagyon jót tenne, ha újra tétmeccsen játszanék.

– Tizenkét mérkőzésen mindössze kilenc gólt rúgtak eddig a bajnokságban. Beszélt már edzőjével, Uwe Rapolderrel a visszatéréséről?
– Természetesen. Az első, amit viccesen megjegyzett, hogy egy rém vagyok, borzasztó a hajam. Néhány hónappal ezelőtt vörösre festettem, a sok szenvedéstől ugyanis megbolondult az agyam. Megígértem, amint újra pályára lépek, nyomban levágatom a hajamat. Remélem, legkésőbb november végére már nyoma sem lesz a vörös frizurámnak…

---- K ---- &