Nem történt meglepetés a tampai gálán, a két legjobb amerikai félnehézsúlyú párharcában Antonio Tarver (24-3, 18 K. O.-T. K. O.) egyhangú pontozással legyőzte Roy Jones Juniort (49-4, 38), övé lett az IBO (Nemzetközi Bokszszervezet) világbajnoki öve, ő maradt a kategória abszolút legjobbja, és alighanem végleg leírta riválisát.
Moncz Attila
Antonio Tarver (balra) továbbra is a félnehézsúly elsô számú alakja
Antonio Tarver (balra) továbbra is a félnehézsúly elsô számú alakja
Visszatérek!"
Roy Jones Junior ezzel a hangzatos nyilatkozattal jelentkezett az Antonio Tarver elleni második veresége után. Ha lehetne, megkérdeznénk tőle, miért. Nem volt még elég a zsinórban elszenvedett három vereség? Nem volt elég, hogy Tarver kiütötte, majd simán kipontozta, közben pedig a jamaicai Glencoffe Johnson is iszonyatos csapást mért rá kilenc menetben? Ha 2003. november 8-án, a Tarverrel szembeni első, pontozással megnyert párharca után visszavonul, ma már alighanem állna a szobra, korengedménynyel talán már a sportági Hírességek Csarnokában is helye lenne, ő azonban hiúsági kérdést csinált a folytatásból.
Azóta szobor nincs, a Hall of Fame-tagságot ugyan nem fenyegeti veszély, de a mítosz szertefoszlott. A király meztelen lett. A világ egykori legjobb bokszolója két éve képtelen meccset nyerni, és három nekifeszülésből tulajdonképpen porig rombolta a korábban másfél évtizedig építgetett birodalmát.
Tampában eleinte úgy tűnt, van remény, legalább a búcsú érdemeinek megfelelően sikerül, hiszen az első öt menetben itt-ott felcsillant valami a régi Jonesból. Rengeteg mozgás, gyorsaság, az ötödik menetben pedig Tarver módszeres megverése - és ekkor azt lehetett hinni, még egyszer, alighanem utoljára lehet gyönyörködni a pensacolai géniuszban.
Aztán jött Tarver, és jött a kőkemény realitás. A súlycsoport jelenlegi első számú alakja fokozatosan fölénybe került, ellenfele ugyan még olykor el tudott táncolni előle, de megütni már képtelen volt. A tizenegyedik menet pedig hajszál híján elhozta a korai véget. Tarver elképesztő, fejen landoló jobbhoroggal állította meg az előrelendülő Jonest, akit csak azért nem tudott kiütni, mert akkora vehemenciával rontott rá, hogy majdnem ő esett ki a ringből. Jones túlélte a rohamot, a sorsát viszont nem kerülhette el. A pontozók 117:111, 116:112 és 116:112 arányban Tarvert hozták ki győztesnek. Teljes joggal. Ennek alátámasztására csak egy adat: Tarver 158 (620-ból), Jones pedig 85 (320) ütést juttatott célba. Két külön világ…
"Adják meg végre az elismerést, ha az egyszer már jár - kért mindenkit a találkozó után a sokáig, sokak által alulértékelt Tarver. - Jonest ma egy jobb bunyós győzte le. Én vagyok a világ egyik legjobb bokszolója. Ismerjenek el végre!"
A bajnok nem zárkózott el egy visszavágótól, Jonesnak sincs ellenére, alighanem valaki meg is szervezné, de nehéz megmondani, mekkora lenne rá a kereslet. Már végérvényesen bebizonyosodott, hogy Tarver a jobb, egyikük sem lesz fiatalabb (mindketten 36 évesek), és ez különösen Jones esetében aggasztó, aki hajdani virtuozitását elsősorban éppen a sebességének köszönhette.
Mára az elillant, mint ahogyan a személyével kapcsolatos illúziók is. ---- K ---- E