Ôsidők óta nem látott szégyen telepedett Angliára szerda éjjel. A "háromoroszlános" válogatott ugyanis elhasalt Észak-Írországban, amire 1927 óta nem volt példa.
Még Eriksson kapitány is irigykedve nézte az északír szurkolók örömmámorát
Még Eriksson kapitány is irigykedve nézte az északír szurkolók örömmámorát
Mindez önmagában is elég volna a katasztrófahelyzet kinyilvánításához, ám ez még nem minden: a váratlan és sokkoló vereség még a világbajnoki szereplést is meggátolhatja. A zakónak csak egyik vonulata, hogy a tervezetthez képest hárommal kevesebb pont áll a tabella angol sorának végén, a néhány nappal korábbi, Wales elleni szenvedéssel együtt már személyi kérdések is felvetődnek. Először természetesen a kudarcok idején legkönnyebben elővehető edzőt piszkálják, megtették ezt vele már győztes meccsek idején is, képzelhető, mi megy most…
A vereség nyilvánvaló fájó voltán kívül a minősíthetetlenül gyenge játékot említik elsőként a háborgók, élen az elfuserált taktikával. A szombati 4-5-1 kis mértékben változott a belfasti derbire, de nem úgy, ahogyan azt mindenki várta volna. Mert miután Michael Owen letöltötte az eltiltását, valószínűnek tűnt, hogy a nem működő szisztéma helyett Eriksson visszarendezi embereit a jól megszokott 4-4-2-re. Nem tette. Sőt. Jött az újabb formáció, a 4-3-3, ami ugyan csak kis mértékben tér el az öt középpályásos felállástól, hatását tekintve ugyanolyan volt: pocsék. A középső hármasból Gerrard és Lampard ismét kritikán alulit nyújtott, Beckham még úgy-ahogy teljesített, bár a walesiek ellen olykor előadott zseniális indításainak nyoma sem volt. Egyszer mégis alkotott: pompás szabadrúgása után a labda a lécen csattant, még az első félidőben. Két társa viszont semmit sem segített a szenvedő csapat ügyén.
A két brit csata között azon morfondírozott a sajtó, hogy a Cardiffban gólpasszt adó Shaun Wright-Phillips vagy a gólszerző Joe Cole marad-e ki Owen visszatérésével - a túlnyomó többség "SWP" kispadozására tippelt. Ez sem jött be. Eriksson Wright-Phillipset tette a jobb oldalra, ezzel egyidőben Rooneyt kitolta a bal szélre, ami kapitális hibának bizonyult utóbb. A bivalyerős támadó teljesen elszigetelten vergődött az oldalvonal mellett, ellenben kénytelen volt sokszor bekkelni is, aminek az lett a következménye, hogy Gillespie képen törléséért kapott is egy sárgát. Nem is játszhat a következő körben esedékes, osztrákok elleni manchesteri mérkőzésen…
Mindamellett a támadónak nem ez volt az egyetlen csúnya megmozdulása: amikor már szinte minden északírrel összeveszett, kapitánya, Beckham próbálta meg lecsillapítani - Rooney mellkasánál fogva lökte el csapattársát, egy erőteljes négybetűs szóval megtoldva. A hajrára már beljebb tolta őt Eriksson, de akkor már mindegy volt, David Healy egyszer meglógott bekkjeitől, és a hosszú sarokba küldte a labdát, talpra ugrasztva az amúgy sem rosszkedvű Windsor Park-i közönséget. Az angol szektor ebben a szakaszban már a teljes letargia és feszítő düh határvonalán volt, a humorral inkább megáldottak kórusban harsogták, hogy "Skótok vagytok álruhában?" - utalva az általában az angoloknál sokkalta gyengébben szereplő, ámde szerdán éppenséggel jobban járó szomszédra.
A lefújás után persze mindenki rávetette magát Erikssonra, aki még a kérdészuhatag előtt kijelentette, nem mond le. "Nagyon csalódott vagyok, ez nem kérdés. A játékosaim szintén. Sajnáljuk az elvesztett három pontot, a szurkolóinkat, akik sokat fizettek azért, hogy itt lehessenek. Jobban akartunk játszani, és természetesen nyerni szerettünk volna. Megértem a drukkereket, teljesen jogos, hogy az elbocsátásomat akarják. De nem mondok le, októberben megpróbálom rendbe tenni a dolgokat. Minden további csak tőlünk függ" - mesélte a svéd.
Nyilatkozatában megbújik az egyetlen pozitívum: ha az angolok a hátralévő két meccsüket megnyerik, valóban kint vannak a vb-n, méghozzá csoportelsőként. Elvégre a lengyelek most még ötpontos fórral vezetik a csoportot, de eggyel többször játszottak már, ráadásul az utolsó körre Anglia-Lengyelország rangadó van kiírva az Old Traffordra.