A világcsúcs is elképzelhető

A nemzetközi szövetség (IAAF) három évvel ezelőtt határozott úgy, hogy a korábbi Grand Prix-döntő helyébe az atlétikai világdöntő lép, s a kétnapos eseményre minden szám legjobb nyolc versenyzője kap meghívást. Az első három esztendőre Monte-Carlo kapta meg a rendezés jogát, ám a hercegség stadionjában kalapácsvetést nem lehet tartani. Az atlétikai pálya ugyanis az emeleten van, garázsok és egy uszoda felett. Gyulai István, az IAAF főtitkára javasolta, hogy a kalapácsvetés döntőjének házigazdája Szombathely legyen.

Szombathellyel mindenki jól járt

A dobóiskolájáról is nevezetes város a magyar szövetséggel öszszefogva eredményesen pályázta meg a rendezés jogát, így két évvel ezelőtt itt adtak először randevút egymásnak a világ legjobb kalapácsvetői. A döntéssel mindenki jól járt. A rendezők azért, mert a szokásosnál nagyságrendekkel alacsonyabb összegből tudtak világszínvonalú versenyzőket idehozni. A világdöntő résztvevőinek repülőjegyét ugyanis az IAAF állja, akárcsak a nyereményeket. A verseny első helyezettje 30 ezer, a második 20 ezer, a harmadik 12 ezer dollárt kap, de még a nyolcadik is kétezret vihet haza. A jó mezőny garantált, a viadalra az a nyolc-nyolc férfi és női dobó kap meghívást, aki a Spiriev-féle ponttáblázat szerinti világranglista első nyolc helyén áll. Az ő idecsábításuk egy átlagos nemzetközi versenyen több millió forintjába kerülne a szervezőknek.
Jól járt az IAAF, mert olyan helyszínre került a verseny, amelyet külföldön is a kalapácsvetés Mekkájaként emlegetnek - nem véletlen, hogy az első világdöntő előtt itt megrendezett edzői konferenciára száz tréner érkezett. A résztvevők olyan előadókat hallgathattak meg, mint a világcsúcstartó Jurij Szedih, az olimpiai bajnok Anatolij Bondarcsuk, a szombathelyi dobóiskola megteremtője, Németh Pál vagy az Európa-bajnok Gécsek Tibor, aki a gála szervezésében is főszerepet vállalt. A konferencia költségeit ugyancsak az IAAF állta, a szervezőknek csupán a helyiséget kellett adniuk.

Példaképeket láthatott az utánpótlás

Jól járt a város, mert neve olyan szervezet kiadványaiba került be, amelynek több mint kétszáz tagországa van, s az itteni versenyről készült nyolc-tíz perces összefoglaló a monacói tévéközvetítés során kerül adásba, így szerte a világon milliók láthatják. Az sem utolsó szempont, hogy a verseny és a konferencia is a helyi éttermeknek és szállodáknak hozott hasznot. A világdöntőhöz köthető, hogy Szombathely az IAAF hivatalos edzésközpontja lett, ami a helyi vállalkozók számára újabb bevételt jelenthet.

Jól járt a közönség és a szombathelyi atlétapalánták. A fiatalok élőben, közelről láthatják versenyezni a nagyokat, akik ugyanabból a körből dobnak, mint amelyből máskor ők. Megleshetik a világsztárok edzéseit, rájöhetnek, hogy a legjobbak is csak emberek, példájuk további munkára ösztönözheti őket. Nem lehet véletlen, hogy az idei korosztályos világversenyek hat aranyérméből három éppen Szombathelyre került.

A szervezőknek persze össze kellett szedniük a költségekből rájuk eső részt. Az első és különösen a második év során ez nem is volt nagyon nehéz feladat, a szponzorok szívesen adták a nevüket és pénzüket a neves eseményhez. A megyei és a városi közgyűlés, a MOB és az NSSZ kezdetektől a verseny mellett állt, és nélkülük nehéz is lett volna megrendezni a szombati harmadik viadalt. Az athéni olimpián történtek ugyanis elijesztették a szponzorokat. A szerződéseket tavaly már nyár közepén megkötötték, így az egy évvel ezelőtti esemény megrendezése még nem forgott veszélyben, de az idén csak néhány helyi cég járult hozzá a tízmillió forintos hazai részesedéshez.
A szervezők persze megértik a távol maradókat, de reménykednek abban, hogy lassan elül az Annus Adrián és Fazekas Róbert doppingügye által keltett vihar, s lesz még módjuk arra, hogy nagy gálát rendezzenek a vasi városban. Kalapácsvető-világdöntő ugyan önmagában valószínűleg már soha sehol sem lesz, de a teljes műsorú atlétikai világdöntő megrendezésének ötletét itthon is sokan dédelgetik. Ez ugyanis egy olyan verseny, amelyen nem kell nagy tömegeket vendégül látni, csupán két napig tart, a nyereményeket az IAAF fizeti, és garantálva van a színvonal.

A nagy álom: világcsúcs a vasi fővárosban

Addig is: ezen a hétvégén 16 kiváló kalapácsvető érkezik hozzánk, s az idei eredmények alapján még az is elképzelhető, hogy megdől valamelyik világrekord. A nőknél csúcstartó orosz Tatjana Liszenko ugyanis júliusban dobta 77.06 méteres eredményét, a kétszeres világbajnok fehérorosz Ivan Tyihon pedig mindössze egy centiméterrel maradt el az idén a fennálló rekordtól (86.74). ---- A harmadik kalapácsvető-világdöntőnek egyetlen magyar résztvevője lesz, a világbajnokságon hetedik Pars Krisztián, akit az esélyekről kérdeztünk.

- Bizakodva várom a versenyt - mondta a Dobó SE atlétája -, mert végre rátaláltam a technikámra.

- Egész nyáron a mozgásával küszködött, de egy hete végre nyolcvan méter fölé került.
- Hamarabb szerettem volna nyolcvan métert dobni, de jobb későn, mint soha. Végre jól mennek az edzések, remélem, szombaton idei legjobbamat érem el.

- Milyen érzés hazai pályán, hazai közönség előtt dobókörbe lépni?
- Nagyon jó, a saját szurkolótábor rengeteget segít. Sokakkal találkoztam az utcán, akik biztattak, és mondták, hogy szombaton kijönnek a pályára.

- Tavaly harmadik volt.
- Az idén is szeretnék felállni a dobogóra, és ha szerencsém van, előrébb is léphetek. A múlt héten Szlovákiában versenyeztem, és mindkét alkalommal sikerült megszereznem a második helyet. Pedig azokon a viadalokon Ivan Tyihon mellett Vagyim Gyevjatovszkij is indult.

- A hosszú idény végén még nem fáradt?
- Nem, amint hazajöttem a világbajnokságról, megkezdtem a felkészülést a világdöntőre. Tegnap Berlinben 77.60 méterrel nyertem, szombaton pedig itthon lépek pályára. Vagyis úgy versenyzem, mintha egy világbajnokságon a selejtezőben és a döntőben vennék részt. Így volt ez a múlt hétvégén, amikor először Besztercebányán, majd Dubnicán dobtunk. Második alkalommal mindannyian jobbak voltunk. Remélem, most is így lesz.

- Milyen eredmény kell az ezüstéremhez?
- Azt hiszem, nyolcvan-nyolcvanegy méter elég lesz a második helyezéshez. Erre képesnek is érzem magam. ---- A versenyt megelőző sajtótájékoztatón Gyulai István (képünkön), az IAAF főtitkára az elismerés hangján szólt a szombathelyi viadalról.

"Bár maximálisan elégedettek vagyunk a szervezők munkájával, sajnos utoljára bonyolítják le Szombathelyen a versenyt, a következő három évre Stuttgart kapta meg a rendezési jogot - mondta Gyulai, aki egyúttal a jövőt is vázolta. - Hadd ne én adjak tippet, de számtalan lehetőség van. Hasonló színvonalú világversenyt rendezhetnének még Szombathelyen. Közös összefogással, a Magyar Atlétikai Szövetségre, Vas megye vezetőire és Szombathely önkormányzati képviselőire gondolok, együttműködésükkel meg lehet teremteni egy újabb nagyszerű verseny lehetőségét. Például ha kiírnák az "Aranykalapács" elnevezésű dobóversenyt. Legjobb példa erre a közelmúltban az Aranygerely-díj, amelyet Németh Miklós tiszteletére írtak ki."

"Az eddigi szombathelyi dobóversenyek minden alkalommal elnyerték a versenyzők elismerését - állította Gécsek Tibor, a MASZ alelnöke, az egykori kiváló kalapácsvető, a viadal egyik főszervezője. - De nemcsak a versenyzők beszéltek az elismerés hangján, hanem a csapatvezetők és a szurkolók is. A harmadik világdöntőre is minden készen áll, és reméljük, hogy mindenki elégedett lesz a viadal végén."