Magyar nyolcadik hely az összesített éremtáblázaton

Úszásban kilenc világcsúcs született, világbajnoki csúcs 24-szer dőlt meg, és 52 kontinentális rekordot (közötte öt Európa-csúcsot) is felállítottak a versenyzők. Utóbbiak közül kettő Cseh László nevéhez fűződött: az egy arany-, egy ezüst- és egy bronzéremmel záró magyar klasszis 200 és 400 méter vegyesen új Európa-csúccsal csapott a célba.

A Nemzetközi Úszószövetség (FINA) a versenyzők között is eredményességi sorrendet állított fel, ebben Grant Hackett végzett az élen az élen 25 ponttal (az 1. helyért öt, a másodikért három, a harmadikért egy pont jár, a világcsúcs két bónuszpontot ér). Az ausztrálok világklasszisa 400, 800 és 1500 gyorson győzött (800-on világcsúccsal), ezzel az egyéni címeket tekintve is a legeredményesebb volt.


Az athéni olimpián hat aranyat úszó Michael Phelps egyéniben két (200 gyors, 200 vegyes), váltóban szintén két aranyérmet szerzett. Érdekesség, hogy tagja volt a 4x100-as vegyes váltónak is az elődöntőben, azonban a FINA hivatalos jelentésében ezt nem könyvelték el számára aranyéremként.

Ami meglepő: Phelps egyetlen világcsúcsot sem úszott. Noha így is a vb meghatározó versenyzője volt, nem emelkedett ki a mezőnyből, és látszott, hogy nincs csúcsformában. Meghatározó alakja volt a világbajnokságnak a férfiaknál még az amerikai Aaron Peirsol, honfitársa, Brendan Hansen és a dél-afrikai Roland Schoeman. Ők valamennyien két-két aranyéremmel zártak, Schoeman 50 pillangón, Peirsol 200 háton megjavította a világrekordot.

A nőknél az ausztrálok szerepeltek a legjobban, győztek az összes 50 méteres és az összes mellúszó számban. A vb kiemelkedő alakja volt Leisel Jones (ausztrál), Kirsty Coventry (zimbabwei), Katie Hoff és Kate Ziegler (mindkettő amerikai). A hölgyeknél világcsúcsot úszott Jessica Hardy (amerikai, 100 m mell elődöntő), Leisel Jones (200 mell), Otylia Jedrzejczak (lengyel, 200 m pillangó) és Jade Edmistone (ausztrál, 50 m mell).


Vízilabdában a magyarok szerepeltek a legjobban egy arany- és egy ezüstéremmel. A hölgyek meglepetésre, de abszolút megérdemelten nyerték meg a tornát, miután kétszer megverték a címvédő Egyesült Államok csapatát (egyszer a csoportban, aztán a döntőben is). A magyar női póló 1994 után nyert újra aranyérmet, a vb-k története során másodszor. Faragó Tamás együttese a 2001-es budapesti Európa-bajnoki aranyérem és a 2002-es Világkupa-győzelem után tudott ismét nagy nemzetközi sikert elérni. A csapat főbb eredményei az utóbbi öt évben: Eb-1. (2001), vb-2 (2001), Vk-1. (2002), Eb-2. (2003), vb-5. (2003), olimpiai 6. hely (2004), vb-1. (2005).


Magyarország lehetett volna az első sportnemzet vízilabdában, amely a férfiaknál és a nőknél is megnyeri az aktuális világbajnokságot, azonban a férfiak címvédőként elveszítették a döntőt a nagy rivális szerb-montenegrói válogatott ellen. Kemény Dénes szövetségi kapitány együttese a 2000-es olimpia megnyerése óta a következő helyezéseket érte el a főbb világversenyeken: Eb-3. (2001), vb-5. (2001), Vk-2. (2002), Eb-3. (2003), vb-1. (2003), olimpiai bajnok (2004), vb-2. (2005).

A mieink egyetlen sportágban, szinkronúszásban nem képviseltették magukat. Úszásban hét versenyzőnk volt (Cseh László, Flaskay Mihály, Bodor Richárd, Jakabos Zsuzsanna, Risztov Éva, Nagy Réka, Boulsevicz Beatrix), hosszútávúszásban kettő (Gercsák Csaba, Barsi Claudia), míg műugrásban egy (Hajnal András).

A FINA következő, 12. világbajnokságát 2007-ben rendezik meg az ausztráliai Melbourne városában. ---- K ---- &