Huszti debütált a nyitányon

De vajon milyenek az első tapasztalatok? Mennyire sikerült ez elmúlt egy hétben feltérképezni a várost, és ami még fontosabb, mennyire sikerült e néhány edzés alatt elfogadtatnia magát a csapattársaival?
- Sok időm egyelőre valóban nem volt megszokni a metzi környezetet, de úgy gondolom, ebben a néhány napban nem is ez volt az elsődleges - mondta Huszti Szabolcs. - A lényeg, hogy hétfőn bemutattak a csapattársaimnak, és azóta minden egyes edzés előtt, közben és után tapasztalhattam, hogy ez valóban teljesen más, sokkal profibb világ.

- Gondolom, túl sok rosszat, ha akarna sem tudna mondani első tapasztalatairól.
- Hát, valóban nem. A klubnál mindenki nagyon barátságosan fogadott, néhány csapattársam pedig nyomban "felkarolt" és minden kis apróságban a segítségemre volt. Ha kellett, akkor segítettek megértetni magam a többiekkel, ha kellett, akkor megmutatták, mit hol találok. Sőt az edzések előtt mindig értem is jöttek a szállodába, kivittek kocsijukkal a pályára, utána pedig haza is furikáztak.

- Ezek szerint még nem költözött be új otthonába és a kocsit sem vette át a klubtól?
- Mivel a klub ilyen ügyeivel foglalkozó igazgató egyelőre a szabadságát tölti, mindez a jövő hétre marad. Mindenesetre már nagyon várom, hogy meglegyen az új otthonom.

- Térjünk át a szakmára. Milyen érzésekkel vág neki a bajnokságnak?
- Nehéz feladat előtt állok, az egyszer szent, de egyáltalán nem ijedek meg, hiszen szeretem a kihívásokat. Az utóbbi napokban én is értesültem róla, hogy a Canal Plus televíziós társaság 600 millió eurót fizetett a szezon meccseinek közvetítési jogáért, ez az összeg pedig, úgy gondolom, önmagáért beszél. A francia pontvadászat eddig sem tartozott a gyengébbek közé, de a bajnokságba áramló óriási pénzek következtében a színvonal még tovább emelkedhet. Rengeteg klasszis futballista játszik Franciaországban, az élklubok egyre erősebbek lesznek. Ilyen közegben egyszerűen élmény futballozni.

- Franciaországban hemzsegnek a jobbnál jobb csatárok, elég csak Bonaventure Kalou vagy éppen John Carew nevét említeni. Mostantól aztán valóban hétről hétre rá lesz kényszerítve arra, hogy a maximumot nyújtsa.
- Ha az embernek minden mérkőzésen a lehető legjobb formáját kell nyújtania, akkor az csak a hasznára válhat. Egyébként az eddigi néhány edzés alatt már éreztem, hogy sokkal gyorsabb ritmusban kell játszani, nincs idő dajkálgatni a labdát, szinte mindent egy-két érintésből kell megoldani.

- Most, a bajnokság rajtjánál biztosan kitűzött valamilyen célt maga elé. Árulja el, a szezon végén mikor mondaná azt magának, hogy igen, elégedett vagyok magammal és a mögöttem álló időszakkal?
- Akkor, ha úgy gondolhatnék vissza a légiósként eltöltött első évemre, hogy az FC Metz stabil kezdőjátékosának vallhatom magam, a szezon túlnyomó részében stabil és egyenletes teljesítményt nyújtottam, és a klubnál is elégedetten beszélnének a teljesítményemről. Ha ez mind így lenne, akkor Lothar Matthäus minden bizonnyal továbbra is számításba venne a válogatottnál, hiszen a nemzeti csapat számomra éppoly fontos, mint a klubom. Ha ez mind így történne, akkor nem sok okom lenne a panaszra. Remélem, nem is lesz.

Ligue 1
Az 1. forduló nyitó mérkőzésén: Paris Saint-Germain-Metz 4-1 (B. Kalou 5., E. Cissé 38., Rothen 49., Landrin 80., ill. An Dzsung Hvan 67.).
A többi találkozót ma, a Le Mans-Lyon összecsapást holnap rendezik. ----
Bár a városban rendkívül népszerű tréner, Joel Muller nyári visszaérkezése láttán az FC Metz szurkolói - jelenleg 6000 bérletese van a klubnak - a régi szép eredmények megismét- lésében bíznak, maga az edző többször is óvatosságra intette őket.

"Az a célunk, hogy előrébb lépjünk a legutóbbi idényhez képest, amelyben megcsapta a kiesés szele a csapatot. Szóval a fő cél az, hogy ne essünk ki" - mondta az idényt felvezető interjúinak egyikében az 54. életévét taposó Muller, aki játékosként (1971-78), majd vezetőedzőként (1989-2000) is szolgálta a csapatot. Igaz, ami igaz, az előző évadban csupán az utolsó fordulóban dőlt el, hogy a lotaringiai gárda nem esik ki az élvonalból.

Az 1932-ben alapított, "gránátosok" becenévre hallgató lotaringiai klub sokáig liftezett az első és a második vonal között, aztán 1967-től megragadt az élvonalban - sőt, 1969-ben a harmadik helyen végzett! Ennél jobban csupán egyszer, az 1997-98-as évadban szerepelt - éppen ez az a második hely, amelyre most, Muller visszatértekor minden fanatikus kacsingat. Dacára annak, hogy 2002-ben, 35 esztendőnyi folyamatos tagság után kipottyant a csapat az élvonalból…

Jean Fernandez vezérletével azonnal sikerült a visszatérés, de az azóta elért eredmények (14., majd 16. hely) magyarázattal szolgálnak Muller óvatosságára. "A kihívást most az jelenti, hogy fiatal, tehetséges játékosainkból jó csapatot építsünk. Rendben van, hogy az első tégla odatételét tőlem várják, no de a falat már másoknak, elsősorban a játékosoknak kell felhúzniuk" - érzékeltette a munka időigényességét az edző.

Megfigyelők "egzotikusnak" minősítették a nyári igazolásokat, a magyar Huszti Szabolcs, a togói Cherif Touré, a dél-koreai "olaszölő", An Dzsung Hvan, valamint az utolsó pillanatban érkező lengyel Marcin Zewlakow megszerzését. Ugyanakkor mindenkit megnyugvással tölt el: mind a négyen válogatottak. ---- Franciaország hagyományosan kedvelt célpontja a magyar labdarúgóknak - ezt a Dénes Tamás és Rochy Zoltán szerkesztette, a közelmúltban elhunyt Selmeci József gyűjteményére alapuló "Kalandozó magyar labdarúgók" című kötet adatai alapján egyértelműen megállapíthatjuk. A teljesség igénye nélkül nézzük honfitársaink legfontosabb haditetteit!

Kupaspecialisták
A két világháború közötti magyar labdarúgás emblematikus figurái közül Bukovi Márton (1934, Séte) és Kohut Vilmos (Marseille, 1935, 1938) kétszer is elhódította a Francia Kupát, ugyanez sikerült Boros Miklósnak (Club Francais, 1931), Lukács Istvánnak (Séte, 1934), Eisenhoffer Józsefnek (Marseille, 1935), Szabó Jánosnak (Sochaux, 1937), majd már a háború idején Weiskopf (Virág) Ödönnek (Racing Paris, 1940), Szegő (Szukits) Ferencnek (1941, Girondins ASP) és Simonyi Andrásnak (1942, Red Star). El ne feledjük a balszélső Máthé Gyula bravúrját: három kupagyőzelem a Racing Paris színeiben (1936, 1939, 1940)!

Rettegett gólvágók, bajnokok
Korányi Dezső (Séte) az 1937-38-as idényben 24 góllal második lett a góllövőlistán, egy idénnyel később 27-tel már holtversenyes első - és még a II. világháború után sem vesztett eredményességéből, 1945-46-ban például 22-vel másodikként végzett. Egy idénnyel korábban a már említett Simonyit 29 találattal a második legjobb mesterlövészként ünnepelték. 1948-ban aztán magyar játékost is országos bajnokká avattak: a Ferencvárosból kétszer is a válogatottba hívott Nagy II András a Marseille színeiben ért a csúcsra. 1956-ban Újlaky József lépett a nyomdokaiba: a remek jobbszélső a Nice mezében lett bajnok. Érdekesség, hogy mindketten elhódították a Francia Kupát is: Nagy II a Strasbourggal 1951-ben, Újlaky a Nice-szel 1954-ben.

A nagy kirajzás
A 70-es, 80-as évek meghatározó válogatott játékosai közül - a "futballhatárok" felpuhulásának köszönhetően - többen is lehetőséget kaptak arra, hogy francia klubokban játsszanak. Hosszabb-rövidebb ideig Bálint László (Toulouse, Grenoble), Bognár György (Toulon), Burcsa Győző (Auxerre, Fontainebleau, Arras), Csapó Károly (Toulouse, Grenoble), Garaba Imre (Rennes), Hannich Péter (Nancy), Kiss László (Montpellier), Kozma István (Bordeaux), Nagy Antal (Nancy), Törőcsik András (Montpellier), Várady Béla (Tours) és Zombori Sándor (Montpellier) is ette a franciák kenyerét.

…és még egy gólvágó
A 80-as, 90-es évek fordulóján Jean-Pierre Papin egymás után öt gólkirályi címet gyűjtött be - hinnénk-e, hogy 1990 és 1991 tavaszán is egy magyar fiú végzett mögötte a második helyen? Bizony, ekkorra esett Kovács Kálmán pályafutásának nagyszerű auxerre-i időszaka: a szemfüles támadó előbb 18, majd 16 góllal zárt a hírneves JPP mögött! Az őt követő franciaországi légiósaink közül Márton Gábornak (Cannes) és Mészöly Gézának (Le Havre, Lille) még megadatott az élvonalbeli játék lehetősége, ifjabb Albert Flórián (Red Star), Keller József (Red Star, Wasquehal) és Klausz László (Sochaux) a második, Urbányi István (Grenoble) a negyedik vonalban futballozott.