A texasi Mister Tour két élete

Lance Armstrong a texasi Planóban, Dallastól nem messze született, és eredetileg nem is így hívták. Azért lett Armstrong, mert édesanyja, Linda a válását követően hozzáment egy Armstrong nevű férfihoz, aki a saját nevére vette Lance-t.

A srác fiatalkorában triatlonozott, ennek megfelelően 80 kiló fölött volt a testsúlya akkor is, amikor 16 évesen áttért a kerépározásra. 1989-ben megnyerte az amerikai amatőrbajnokságot, részt vett Moszkvában a junior-vb-n, három évvel később, 1992. augusztus 8-án a San Sebastian-i Vk-versenyen pedig bemutatkozott a profik között. A viadalon utolsó lett (!), de akkor megfogadta, hogy fog ő még itt nyerni, s lám: 1995-ben ő győzött a baszk versenyen.

Lemond és Hampsten nyomdokaiba lépett

A Lance Armstrong nevet azonban nem ekkor, hanem 1993-ban ismerte meg a világ kerékpárral foglalkozó fele. Addig mindenki úgy gondolta, hogy az Egyesült Államokban legfeljebb két ember tud nyeregben maradni egy kétkerekű, lábbal hajtott masinán: Greg LeMond, aki 1983-ban és 1989-ben országúti világbajnok lett a profik között, 1986-ban, 1989-ben és 1990-ben pedig megnyerte a Tour de France-ot, illetve Andy Hampsten, aki az 1988-as Giro d’Italián gyűjtötte be a rózsaszín trikót. 1993. augusztus 29-én azonban kiderült, hogy az említett urak viszszavonulása miatt nem kell az USA feliratú táblát a profi kerékpársport sufnijába hajítani.

A nyári időpont ellenére Oslo környékén szakadt az eső, alig tíz fokot mutattak a hőmérők. A kerékpáros-világbajnokság utolsó napján a legjobbak, az országúti profik küzdöttek meg az aranyért. A mezőnyben óriási klasszisok tekertek, az utolsó körben azonban egy alig 22 éves amerikai bringás meglépett az élcsoporttól. Néhány perc elteltével feltett kézzel ünnepelhette sikerét a kerékpársport új királya: Lance Armstrong.

Aztán itt egy második "snitt": 1995. július 18-án tragédia rázta meg a Tour de France mezőnyét: a verseny 15. szakaszán elhunyt az olasz Fabio Casartelli, aki Armstrong csapattársa, egyben egyik legjobb barátja volt a Motorolánál.

Meglegyintette a halál szele

Három nappal később, a 18. etap során Lance egy kisebb társasággal megszökött a mezőnytől, majd magányos száguldásba kezdett a cél felé. Az utolsó kilométeren felemelkedett a nyeregben, de nem azért, hogy a győzelmet ünnepelje. Mindkét karjával felfelé mutatott, jelezve: ezt a sikert Fabiónak ajánlja. Egy évre rá Armstrongot meglegyintette a halál szele. 1996 közepén Lance egyre fáradtabbnak érezte magát, furcsa fájdalmai voltak, és október 2-án Greg Reeves professzor megállapította, hogy hererákja van. Másnap, azaz 3-án az austini Saint David klinikán doktor Dudley Youman már meg is műtötte a kerékpárost, s a hivatalos kórházi jelentés szerint a beavatkozás sikeres volt. A gyógyuláshoz vezető út azonban a vártnál sokkal hosszabb lett. Néhány héttel az első operáció után ugyanis kiderült, hogy Armstrongnak az agyában és a gyomrában is rosszindulatú áttét van. Előbbit műtéttel, utóbbit ötciklusos kemoterápiás kezeléssel távolították el, így a december 13-i felülvizsgálat során a kerékpárost már "tisztának" minősíthették. Nyugodtan mondhatjuk: ez volt Lance Armstrong újjászületésének napja.

A teljesen legyengült kerékpáros szép lassan elkezdte újjáépíteni az izomzatát, "elfelejtette" triatlonos izomcsoportjait (7 kiló izmot veszített), és csak arra összpontosított, hogy ott legyen erős, ahol a bringán annak kell lennie. Sokan persze lemondtak róla, a francia Cofidis-csapat felbontotta a szerződését, de a US Postal bízott benne. A bizalmat 1998 őszén három negyedik hellyel hálálta meg: kicsivel lemaradt ugyan a dobogóról a Vueltán, valamint a vb országúti és időfutam-versenyében, de ezek az eredmények fényesen bizonyították, hogy túltette magát a rákon, és elszántabb, mint valaha. Bármennyire is furcsa, a betegség után Armstrong erősebb, állóképesebb lett, az addigi egynapos-specialista hirtelen a többnaposok élcsoportjában találta magát.

Ennek ellenére meglepetést jelentett, hogy 1999-ben megnyerte a Tour de France-ot, hiszen olyan klasszisokat utasított maga mögé, mint Zülle, Escartin, Dufaux, Virenque vagy Olano. Arra viszont ekkor még senki sem számított, hogy a texasi megdönti a nagy négyes, vagyis Anquetil, Hinault, Indurain és Merckx csúcsát: csak ők voltak képesek arra, hogy ötször diadalmaskodjanak a világ leghíresebb háromhetes versenyén. Armstrong viszont "második életében", 1999 és 2005 között sorozatban hétszer nyert, miközben a világ egyik legjobban kereső sportolójává vált. Becslések szerint pályafutása során 51 millió dollárt gyűjtött össze, nem utolsósorban annak a csaknem kéttucatnyi cégnek köszönhetően, amelyeknek ő a reklámarca.

A legbefolyásosabb amerikaiak egyike

Az Egyesült Államokban Armstrong "felbukkanása" óta évi 40 százalékkal nő a kerékpáreladások száma, a Forbes magazin 2005-ben a 15. helyre tette a világ 100 legbefolyásosabb embere között, és ma már nem nagyon van olyan sportszerető amerikai, aki ne tudná, mi fán terem a Tour de France.

Lance felesége, Kristin három gyermekkel, a most ötéves Luke Daviddal, valamint a hároméves ikerpárral, Isabelle-lel és Grace Elisabethtel ajándékozta meg a bajnokot, aki az orvostudomány segítségével - a műtétei előtt levett spermával - nemzette utódjait. Kristintől azóta elvált, ma a rockénekes Sheryl Crow-val él együtt (úgy látszik, a magánéletből sem árt, ha kettő van…), aki talpig sárgában drukkolt neki a vasárnapi párizsi befutónál.

S hogy mit hoz a jövő? Egyesek szerint a kerékpársportban marad, mások úgy gondolják, hogy politikus lesz, talán megpályázza Texas állam kormányzói posztját, egy azonban biztos: továbbra is nagy erőkkel segíti rákellenes alapítványát, amelyen keresztül emberek millióinak ad reményt: fel lehet épülni a gyilkos kórból, mindenkinek eljöhet az "újjászületésnapja".