Úszik a boldogságban

- Egy háromgyerekes anyánál ismeretlen fogalom a hathetes gyerekágy. Ahogy hazajöttünk a kórházból, beindult az élet, sodornak a feladatok - mondja a kitűnő párbajtőröző.

- Akkor a nemrégiben rendezett zalaegerszegi vívó Európa-bajnok- ságot sem tudta követni…
- Titkos álmunk volt a férjemmel, hogy ott leszünk az Eb-n, ám előtte egy héttel megérkezett Csanád, így módosult a program. A versenyt azért lehetőség szerint követtem. A női párbajtőrben győztes Semjakinát pédául "testközelből" ismerem, mert vívtam vele, a tavalyi budapesti Világkupán kikaptam tőle. Kellemetlen ellenfél az ukrán lány, de azt hittem, hogy a döntőben Tóth Hajni megveri őt. Ám biztos vagyok benne, hogy legközelebb legyőzi, és én is le fogom, mert ki kell őt tapasztalni, és akkor már nem olyan veszélyes. Egyébként nagyon örültem annak, hogy Révész Juli is a nyolc közé jutott. Bevallom, a titkos favoritom Szász Emese volt, és bár most nem jött ki neki a lépés, a jövőben lehet majd rá építeni. Azt sem tagadom, hogy nagyon szívesen ott lettem volna, mert hiányzott a légkör, de még túl pici volt Csanád. Remélem, a következő Eb-n már én is a résztvevők között leszek…

- Ezek szerint továbbra is tartja, amit az athéni olimpia után mondott, vagyis hogy a szülés után sem akarja letenni a fegyvert.
- Nem hagyom abba! Tudom, hogy kemény út áll előttem, mivel kétszer már végigcsináltam, de nem tartok attól, hogy nem lesznek segítőim. Edzőm, Kulcsár Győző, valamint egykori szakosztály-igazgatóm, Móna István mellettem áll. Biztos, hogy lesznek kétkedők is, az ő véleményüket elfogadom, és nem fogom győzködni őket. Mert nem arról van szó, hogy a vívás nagyaszszonya címre török, és a pástról akarok nyugdíjba menni, hanem arról, hogy szeretem a vívást.

- Bizonyára hallott róla, lapunkban is megjelent, hogy Szabó Bence szövetségi kapitány nem hisz a visszatérésében, a pekingi csapat összeállítása kapcsán nem önben "gondolkodik".
- Luca születése után is ez volt a helyzet, amellyel nem tudok mit tenni, elfogadom. A másik oldalon viszont megkapom a kellő támogatást, biztatást. Akik számomra fontosak, azok hisznek bennem. Ha egy négyszeres olimpiai bajnok azt mondja, hogy fel tudok készülni, és ha a támogatóm, a KFKI Számítástechnikai Csoport is bízik bennem, az nekem elég. Az eredményeimmel akarom bebizonyítani, hogy nem lehet leírni engem. Edzőpartnernek csak jó leszek a világversenyek előtt…

- Azért egy olimpiai bajnok ne edzőpartner legyen. Egyébként sem olyan nagy a választási lehetőség, egy kézen meg lehet számolni a szóba jöhető versenyzőket, hogy egy ilyen klasszisról lemondjon bárki is.
- Én is úgy érzem, hogy van helyem a mai mezőnyben, de nem az én tisztem ezt megítélni… Ha nem jön közbe semmi, és itt a családi életre gondolok, igenis csinálni fogom. Ismerem magam, az aggályoskodók nem tudják elvenni a kedvem.

- Már teljesen a vívás lázában ég… Nyaralni nem is fog az idén?
- De. Augusztus elsején a Balatonhoz megyünk, és ott elkezdem a futást, az erősítést. Aztán szeptember elsejétől Csenge iskolába jár majd, s miután elkísérem őt, megyek edzésre. Akkor igazán beindul nálunk a sportélet: a lányok, Csenge és Luca a Kaczander-úszóoviban úsznak, én vívok, és azt hiszem, úszótanfolyamra is beiratkozom.

- Nocsak. Sportágváltásra készül?
- Dehogy! Egyébként is, az én úszótudásom jóformán csak annyi, hogy nem süllyedek el. Az egykori kiváló úszó, Hegedűs Ági azt vallja, hogy soha nem késő elkezdeni a tanulást, ezért belevágok nála az egy hónapos tanfolyamba. Megígértem Csengének, hogy egyszer versenyt úszom vele. Mivel ő sokkal jobban tempózik nálam, nagyon össze kell szednem magam, elvégre a medencében sem vallhatok szégyent.