London a 2012-es nyári olimpia házigazdája

A voksolás menetrendje szerint az első körben a legkevesebb szavazatot kapott város esett ki, majd újra választaniuk kellett a döntést meghozóknak, egészen addig, amíg valamelyik pályázó meg nem kapta a szavazatoknak több mint a felét.

Első nekifutásra az orosz főváros, Moszkva esett ki a versenyből, majd a folyamat gyorsaságának köszönhetően alig öt perc múlva már az is kiderült, hogy csak európai metropolisz maradt a legjobb háromban; a második körben New York kapta a legkevesebb támogató voksot.

Maradt a két fő esélyes, Párizs és London, valamint a titkos favoritként elkönyvelt Madrid, azaz addig érvényesült a papírforma. Így maradt ez a továbbiakban is, hiszen a belga NOB-elnök pókerarccal közölte a harmadik kör végén: "Madrid nem vesz majd részt szavazás következő fordulójában".

Egy kérdés maradt tehát: London harmadszor vagy Párizs szintén harmadszor?

Végül hasonlón rövid idő alatt szavaztak a záró fordulóban is, azonban ennek az eredményét már nem azonnal hirdette ki Jacques Rogge, hanem negyvenöt percig váratta a hivatalos bejelentéssel a Párizsban és Londonban összegyűlt hatalmas tömeget, illetve az eseményeket a képernyő előtt figyelemmel kísérő több százmillió tévénézőt.

A hivatalos bejelentés végül 13:49-kor, az olimpiai himnusz után hangzott el:

"A Nemzetközi Olimpiai Bizottságnak abban megtiszeltelésben van része, hogy bejelentheti: a 2012-es olimpia rendezési jogát London nyerte el" - mondta Jacques Rogge, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság belga elnöke.

London a 104 szavazat közül 54-et szerzett meg, Párizs ötvenet, azaz rendkívül szoros küzdelemben győzött az Egyesült Királyság fővárosa.


A döntés hírére a londoni Trafalgar téren összegyűlt tömeg örömujjongásban tört ki, és az ünneplés azóta is tart. Természetesen a brit pályázatot támogató nagyságok is rendkívül boldogok voltak.

"Nagyon várom a 2012-es játékokat, szerintem fantasztikus esemény lesz" - lelkesedett például Vilmos, a királyi család hercege.

Tony Blair, a britek miniszterelnöke pedig a Sebastian Coe vezette szervezőbizottságot méltatta: "Még soha nem láttam ilyen jól szervezett együttműködést semmilyen terület, amellyel kapcsolatba kerültem."

Párizsban - érthetően - egészen más a hangulat: a franciák az utolsó hetekig favoritjai voltak a versengésnek, így a bejelentés sokként érte őket. Így volt ez már csak azért is, mert a 2008-as kandidálásuk után másodszor is úgy veszítettek, hogy gyakorlatilag tökéletes pályázatot nyújtottak be. ---- Schmitt Pál, a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke:

"Az az igazság, hogy ha kalapból húztuk volna ki a rendezőt, akkor sem tudtunk volna tévedni, elvégre öt politikai és gazdasági nagyhatalom pályázott, azaz a városok bármelyike képes lenne megrendezni a 2012-es játékokat. Soha ilyen magas színvonalú versenyben nem volt részünk, soha ennyi pénzt nem áldoztak a kandidálók csak a pályázatokra: húsz és negyven millió dollárt költöttek arra, hogy elnyerjék az olimpiát.

Itt természetesen nagyon nehéz a vesztesek, különösen a párizsiak helyzete, elvégre ez az a verseny, amelyben csak aranyérmes van, az ezüstérem nem jelent túl nagy rangot. Meglehet, a záró prezentációk annyiban befolyásolták a végeredményt, hogy Sebastian Coe valami egészen csodálatos, lelke mélyéből jövő, s múltja okán tőle igazán hiteles beszédet tartott, amellyel úgymond elért mindannyiunkat. Amellett, hogy a világ egyik legerősebb gazdasága a garancia arra, hogy hét év múlva egy újabb fantasztikus olimpiával gazdagodik a világ.

Emellett talán elmondható: a briteknek bejött az először az ausztrálok által alkalmazott taktika, azaz hogy több várost is harcba küldenek, míg előjönnek az igazi pályázattal: Sydney előtt Melbourne és Brisbane jelentkezett, most pedig Manchesterrel és Birminghammel térképezték fel a terepet, majd következett London, a komoly jelölt, amely végül learatta a babérokat - úgy érzem, jogosan."

Aján Tamás, a Magyar Olimpiai Bizottság főtitkára:

"London győzelme tiszta és igazságos versenyben született meg: magam is az angolok pályázatát támogattam, miután ez tűnt a leginkább egységesnek, ez ígérte a legtöbbet a résztvevő országok számára. Kissé meglepett, hogy Madrid végül a harmadik körben búcsúzott, elvégre Juan Antonio Samaranch, a NOB volt elnöke minden tekintélyét latba vetve próbált lobbizni a spanyol főváros mellett, márpedig neki még mindig óriási befolyása van a szervezeten belül.

Viszont úgy látszik, az a háttéralku, amelyről egyre többet hallani - vagyis hogy London és Madrid megállapodott, hogy aki előbb kiesik, az igyekszik a másik felé terelni a szavazótáborát - meghozta a gyümölcsét. A párizsiakat, különösen Jean-Claude Killy barátomat nagyon sajnálom, ők is rengeteget dolgoztak a sikerért, ám az az érzésem, a britek valamivel többet tudtak ajánlani: az, hogy most például bejelentették, a szállodákkal megállapodtak jó előre, ráadásul a nemzeti olimpiai bizottságoknak nem kell minimum húsz napot kifizetni minden ember után, mint eddig, ez például fontos ütőkártyának tűnt.

Az itt felvonultatott csapat is óriási hatást gyakorolt a szavazókra, ugyanakkor azt hiszem, a legnagyobbat Sebastian Coe lökte a brit pályázaton: az ő karizmája, sportolói múltja rengeteget nyomott a latban." ---- Kiss László, az úszók szövetségi kapitánya:
- Örülök a döntésnek, bár Párizs talán jobban megérdemelte volna, hiszen a franciák 1924-ben rendeztek utoljára nyári olimpiát, míg London 1948-ban adott otthont a játékoknak. Az európai helyszín előnyt jelenthet a magyar sportnak is, hiszen nincs szükség akklimatizációra. Azt hiszem, én már csak televíziós néző leszek 2012-ben.

Angyal Zoltán, a kajak-kenu válogatott szövetségi kapitánya:
- Számomra némi meglepetés, hiszen a nemzetközi hangulat az utóbbi időszakban inkább Párizst helyezte előtérbe. Ami a kajak-kenut illeti, az angolok az utóbbi időben csak Nottinghamben rendeztek regattákat. De vízük van elég, kiváló pályát tudnak kijelölni, és semmi kétségem afelől, hogy kiváló olimpiát rendeznek. Remélem, nekem is jut még valami szerep a londoni olimpián.

Varga Gabriella, tőrvívó Európa-bajnok, az athéni olimpia hatodik helyezettje:
- Eddig csak egyszer jártam Londonban, egy bemutatón vettem részt és csodálatos várost ismerhettem meg. Hét év múlva remélem sikerrel térek vissza Angliába, hiszen 2012-ben az olimpia évében harmincéves leszek, amit sokan a legjobb életkorként emlegetnek a pástok környékén.

Jászberényi Gábor, a vízilabda-válogatott - egyelőre - harmadik számú kapusa:
- Miután nem szeretek repülni, nekem az a legjobb, ha minél közelebb rendezik az olimpiát. Egy sportolónak azonban nem is az a leglényegesebb, hogy melyik város lesz a házigazda, hanem az, hogy egyáltalán ott legyen az olimpián, és minél jobban szerepeljen. Városnézésre nincs idő.

Janics Natasa, kétszeres olimpiai bajnok kajakos:
- Harmincéves leszek a londoni olimpia idején és elképzelhető, hogy akkor még aktívan kajakozom majd. A kérdés csak az, hogy a kajak-kenu akkor is olimpiai program lesz-e? Ha igen, biztos, hogy érdekes játékok elébe nézünk. Remélem az eső és a hideg nem nehezíti majd meg a dolgunkat. ---- Az újkori olimpiák 1896 óta íródó történetében az már többször is előfordult, hogy egy város másodjára is megrendezze akár a nyári, akár a téli játékokat, triplázásra azonban eddig még nem volt példa. A NOB szingapúri ülésének döntése után viszont az is eldőlt, hogy London lehet az első olyan város, amely harmadszor is otthont adhat a nyári olimpiának.

Először 1908-ban rendezhette meg a brit főváros a mai szemmel nézve még igencsak szerény létszámú olimpiát: 22 ország 2026 férfi és 6 (!) női versenyzője állt rajthoz, s 16 sportágban 96 aranyérmet osztottak.

Másodjára a II. világháborút követően, 1948-ban - eredetileg 1944-ben lett volna, de az a háború miatt természetesen elmaradt - randevúztak a világ legjobb sportolói Londonban, ahol az elsőhöz viszonyítva jóval nagyobb eseményt rendeztek: 59 országból 3714 férfi és 518 női sportoló küzdött a 19 sportág 136 aranyérméért.

A harmadik nekifutásra ugyan még hét évet várnunk kell, de gyanítható, hogy - az eddigi londoni olimpiákat messze túlszárnyalva - több mint 200 ország, legalább tízezer sportolója száll harcba a háromszáznál is több aranyért.