A Statisztika maradt a trónon

"A Fülöp? Sír?" - néztünk össze többen, aztán ha jobban belegondoltunk, megértettük ennek a kívülről kőkeménynek tűnő embernek az érzelmi kitörését: edzői pályafutásának talán legnehezebb párharcán van túl, mégpedig sikerrel. "Talán? Egészen biztosan ez volt a legnehezebb. Mondták is a lányok, hogy ez az arany többet ér, mint az előző harminchét együtt" - mondta, miközben eltörölte a szeme sarkából lecsurgó könnycseppeket, majd egy mosolyt is megengedett magának.

Megkönnyebbült.
Érthető, hiszen a női csapatbajnoki finálé maga volt a dráma, a horror: az első meccset a kihívó Postás-Matáv SE, a másodikat az 1968 óta címvédő Statisztika nyerte egyaránt 10:7-re, így tehát a harmadik találkozó döntött. De nem ám csak úgy, simán… Nem. Volt szenzáció, jött fordulat, láthattunk csodapingpongot, és persze akadt hős is.

Az első meglepetésre nem sokat kellett várni, hiszen a statisztikás Póta Georgina mindjárt az elején elcsípte az olimpiai és világbajnok kínai Li Csüt. Meglepetés volt ez a javából, a Marczibányi tériek kispadja nem véletlenül alakult át egy pillanat alatt hatalmas mosolyalbummá: ez a bravúr még nagyon sokat érhet a végelszámolásnál.



Apropó számolás…
A nézőtéren ülők gyors matematikai levezetésének eredménye ebben a pillanatban 10:5-ös Statisztika-győzelem volt, feltéve, ha a továbbiakban minden a papírformának megfelelően alakul. De hát egy ilyen meccsen az a legjobb, ha az ember azonmód elfelejti a papírformát.

Olyan itt nincs.
Különösen, ha van a pakliban egy Éllő Vivien, aki a döntő mindhárom meccsén egészen parádés teljesítményt nyújt. "Le a kalappal előtte, végig nagyon jól játszott" - dicsérte még Fülöp is, ami nagy szó, hiszen ebben a kis közösségben nem nagyon szokás az ellenfelet magasztalni. De hát ami jár, az jár: Éllő most éppen a Statisztika első számú játékosát, a világranglistán 5. helyen tanyázó horvát Boros Tamarát verte mégpedig egészen hihetetlen produkcióval. Azonnal meg is fordult a meccs képe, a statisztikások arcára ráfagyott a nem sokkal korábban még ott virító mosoly, miközben a zuglóiak egyre elégedettebbenek tűntek. Volt is miért, hiszen akkor úgy nézett ki, a Postás készülhet a trónfosztásra, amira csak ráerősített a 3:0-ra végződött Lovas-Póta meccs. Kiabált is Fülöp a fiatal statisztikással, amit talán még a város másik felében, a Marczibányi téren is hallottak.

De ezzel még nem volt vége…
Mert hiába volt egy szenzációs Éllője, egy nagyon jó Schöppje és egy átlagos Lovasa a Postásnak, Borossal, de különösen Li Jia Weijel mégsem tudta felvenni a versenyt: az olimpiai negyedik szingapúri játékos hol parádézott, hol csak küszködött, de végül is mind a négy egyéni meccsét megnyerte, amire a zuglóiaknak nem volt válaszuk. Különösen úgy, hogy Li Csü csak egy győzelmet tudott hozzátenni a csapat produkciójához… Akárhogy is szépítik a Róna utcában, de a nagy dérrel-durral beharangozott szerződtetésével bakot lőttek: az ugyan a döntő mindhárom összecsapásán látszott, hogy káprázatos tudással rendelkezik a kínai, de mivel gyaníthatóan már nem edz annyit, mint fénykorában, ezért inkább csak "emlékezetből" játszott, márpedig ez ezen a szinten édeskevés.

Legalábbis a Statisztika ellen.
Amelynek tagjai - Fülöp István szavait felidézve - igazi csapatként küzdöttek azért, hogy zsinórban a 38. bajnoki címet is megszerezzék, s no meg azért, hogy ennyi idő után végre megríkassák mesterüket.
A Fülöp arcán lecsorgó könnyeket látva hibátlanul tették a dolgukat…