Megvan a Porto megújítója

A kétéves szerződést aláíró holland szakember az idén az AZ Alkmaarral több fronton is csodát művelt, a bajnokságban a harmadik helyen végzett (sőt, egy ideig esélye volt arra, hogy megszakítsa a három nagy, az Ajax, a Feyenoord és a PSV 1982-ben kezdődött uralmát), az UEFA-kupában pedig az elődöntőig jutott, ahol csak a hosszabbításban, a 121. percben kapott góllal maradt alul a Sportinggal szemben.

A szerda estig hivatalban lévő BL-győztesnél azt remélik, hogy Adriaanse személyében végre megtalálták az egy éve a Chelsea kispadjára átülő csodaedző, José Mourinho utódát. A Porto Mourinhóval 2003-ban három (UEFA-kupa, bajnokság, Portugál Kupa), 2004-ben pedig két (Bajnokok Ligája, bajnokság) nagy sorozatban diadalmaskodott, ehhez képest több mint csalódást keltő, hogy a 2004-2005-ös évadban semmit sem tudott nyerni. Ebben nyilvánvalóan nagy szerepet játszott az edzőmizéria is, hiszen Mourinho utódának Luigi Del Nerit nevezték ki, a bajnokságot azonban Víctor Fernándezzel kezdte a csapat (és vele nyerte meg a Világkupát), februártól pedig már Couceiro volt a vezér.

Adriaansétól olyasmit várnak, amit Alkmaarban már végrehajtott: csapatot kell építenie. Könnyűnek semmiképpen sem nevezhető feladat… Idézzük fel például, hogy a Porto kezdőcsapata a következőképp festett 2004 tavaszán, a Monaco elleni BL-fináléban: Vítor Baía - Paulo Ferreira, Jorge Costa, Ricardo Carvalho, Nuno Valente - Pedro Mendes, Costinha, Maniche - Deco, Carlos Alberto, Derlei. Adriaansénak jó esetben hármójukhoz lesz szerencséje a felkészülés kezdetekor…

Paulo Ferreira és Ricardo Carvalho Mourinhóval együtt elment a Chelsea-hez, Pedro Mendes a szezon elején a Tottenham játékosa lett, Costinha és Maniche a közelmúltban a Dinamo Moszkvának mondott igent (akárcsak a nyáron Paulo Ferreira helyére megvett Szeitaridisz), Deco nagy álmát megvalósítva a Barcelonához ment, Carlos Alberto hazatért Brazíliába, Derlei pedig elment pénzt keresni Oroszországba (hogy milyen sikerrel, az már más kérdés).

Maradt két, a lassan a visszavonulással barátkozó veterán, Vítor Baía és Jorge Costa, valamint Nuno Valente. Ha a BL-sikerben betöltött szerepüket vesszük, inkább voltak perememberek, mint a fő pillérek. Ehhez képest, jelen állás szerint, Adriaansénál ők (is) jelenthetik az új Porto fundamentumát. Illetve az olyan új szerzemények, mint a két argentin, Lisandro López és Lucho González, valamint a Setúbaltól megvett Jorginho.

Egyelőre még a körvonalai is nehezen láthatóak az új Portónak, Adriaanse viszont kétséget sem hagyott afelől, milyen felfogású lesz a csapata. "A Portónak mindig támadnia kell - mondta bemutatkozó beszédében. - Már régen szerettem volna kipróbálni magam külföldön, különösen egy olyan neves csapatnál, mint a Porto. A világ egyik legnagyobb klubja, számomra hatalmas előrelépés, hogy én lehetek ennek a csapatnak a vezetőedzője. Keményen dolgozunk azért, hogy a miénk legyen Portugália legjobb csapata, illetve hogy a miénk legyen minden idők legjobb Portója. A következő idényben elsősorban bajnok szeretnék lenni, másodsorban pedig látványos játékra próbálom megtanítani a csapatomat.