Tóth Krisztina: kesernyés elégedettséggel

Egyszóval minden oka meglenne a TV Busenbachban légióskodó Tóth Krisztinának az elégedettségre, ám ő még az Eb másnapján is az elveszített női párosdöntő miatt kesergett, s mint kiderült, egyéb okai is voltak a rosszkedvének.

- Bejött, amitől tartottunk, a döntőben nem nagyon tudtunk mit kezdeni a szenzációs formában játszó Steff-fel - magyarázta Tóth Krisztina. - Ez az Európa-bajnokság egyértelműen az ő versenye volt, megérdemelten nyerte meg a csapatot, a párost, és nem véletlenül játszott egyesben is döntőt. Igaz, azt elveszítette, de szerintem ebben nagy szerepe volt annak, hogy a végére elfáradt. Gondolja csak el: az egész versenyen, beleértve a csapatot, a párost és az egyest, ez volt az egyetlen veresége. Fantasztikus teljesítmény.

- Ha már a fáradtságról beszélt, ez időnként az ön produkcióját is befolyásolta…

- Igen, időnként óriási volt a hajtás. Például aznap, amikor elveszítettük a vegyespáros-elődöntőt, az volt a hetedik mérkőzésem, s köztük alig-alig tudtam pihenni. Ha hozzáteszem, hogy ebből a hétből kettőt védő ellen játszottam, akkor talán érthető, hogy a végére egy kicsit kipukkadtam. De szó szerint ugyanez volt a helyzet Szmirnovval, aznap neki is az volt a hetedik meccse.

- Ettől függetlenül elégedett az aarhusi mérlegével?
- A csapat sajnos nem sikerült, de az egyéni számokban két érmet is szereztem, többet, mint a nagy hagyományokkal büszkélkedő német válogatott együttvéve, és ez ebben a mezőnyben szerintem jó eredménynek számít. Igen, elégedett vagyok, bár tudom, hogy odahaza ezt nem mindenki látja így.

- A rosszul sikerült csapatversenyre céloz?

- Igen. Hallottam, hogy azt mondták, öreg vagyok már, meg menjek el. Sajnálom, ha így vélekednek, mert én imádom az asztaliteniszt, s számomra az ország nagyon-nagyon fontos. Higgye el, az összes eddigi egyéni Eb-érmemet elcseréltem volna arra, ha most a válogatott a dobogón végzett vagy nyert volna, de nem sikerült. Tudom, hogy rajtam múlott, de talán eddig tettem már annyit a magyar asztaliteniszért, hogy nem kizárólag a mostani csapatversenyek során mutatott produkcióm alapján ítélnek meg. De hogy valami pozitívat is mondjak, nagyon-nagyon tetszett a férficsapat hozzáállása. Úgy gondolom, tehetséges fiatalokból álló együttes kezd kialakulni, biztos vagyok abban, hogy szép jövő vár rájuk. Hosszú idő után végre valami megmozdult náluk, s bár ez most még az eredményekben nem nagyon látszott, ettől függetlenül azt mondom, érdemes lesz rájuk figyelni.

- Mindez szépen hangzik, de ettől függetlenül mintha kicsit keserű lenne, pedig éppen örülnie kellene…

- Próbálok én, de így nehéz. Megmondom őszintén, elkeseredettségemben még az is megfordult a fejemben, hogy miután már én sem fiatalodok, harmincegy éves vagyok, Csillához hasonlóan én sem indulok több Európa-bajnokságon.

- Ugye ezt nem mondja komolyan?

- Ez korántsem végleges elhatározás, de tényleg átfutott a fejemen. Természetesen szeretnék még segíteni, és szerintem tudok is, bár tisztában vagyok vele, hogy Csilla nélkül nagyon nehéz lesz.