A nyuszika meg az ő sapkája

A magyar származású, osztrák állampolgárságú ügyvéd hosszasan sorolta a döntőbíróság hibáit. Véleménye szerint a korábban előhozott vádakat - Annus esetében a két különböző személytől származó vizeletmintákat, Fazekas ügyében az idegen vizelet leadásának kísérletét - nem tudták bebizonyítani, így aztán új, előre nem látható érvekkel álltak elő, olyanokkal, amelyekre már nem tudtak felkészülni. Szerinte ilyen horderejű, precedensértékű per meghaladta a Sportdöntőbíróság képességeit.

"Annus Adriánt az ítélet indoklása szerint azért fosztották meg az olimpiai aranyérmétől, mert megszegte a Doppingellenes Világügynökség, a WADA szabályait. Jelesül, hogy versenyen kívüli ellenőrzés céljából nem jelent meg a bucsúi határátkelő osztrák oldalán - kezdi mondandóját az ügyvédnő. - Nos, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság eredetileg azzal vádolta a kalapácsvetőt, hogy nem állt a doppingellenőrök rendelkezésére az ötkarikás játékok ideje alatt. Ám mivel Athénban hamarabb elhagyta az olimpiai falut a Magyar Olimpiai Bizottság tudtával, mint hogy ellenőrizhették volna, ez nem róható fel neki hibaként. Mint ahogyan az sem, hogy augusztus husznhatodikán éjjel a doppingellenőrök nem csöngettek be a jáki házába. Ezen a ponton jöttek elő azzal, hogy Adriánra már nem a verseny ideje alatti NOB-féle doppingszabályzat vonatkozik, hanem a WADA-féle versenyen kívüli. Ebben az esetben a WADA eltilthatta volna két évre, csakhogy az olimpián elért eredményét és érmét nem vehették volna el tőle, hiszen annak a vizsgálatnak visszamenőleges hatálya nem lehet. Arról nem is beszélve, hogy egy versenyzőt sehova sem lehet odarendelni doppingellenőrzésre."

Fazekas Róbert esetében pedig azt tartja méltánytalannak, hogy a diszkoszvető kérését nem fogadták el, holott ehhez a szabályok szerint joga lett volna.

"Robi beleegyezett abba, hogy elmegy a kórházba - állítja Barki -, és ott felügyelet mellett kipiheni magát, majd újra próbálkozik. Csak annyit szeretett volna elérni, hogy ne azok az ellenőrök legyenek vele a továbbiakban, akik őt emberi méltóságában megalázták. Ehhez joga lett volna, de nem teljesítették a kérését. Arról már nem is szólva, hogy a szabályok szerint csak egy ellenőr lehetett volna jelen a vizsgálatnál a kettő helyett. És az sem derül már ki soha, ki mondta Fazekasnak a doppingellenőrzésen, hogy a huszonöt milliliternyi vizelet is elegendő lesz a vizsgálathoz. A görög hölgy szava perdöntő lehetett volna, de sohasem derült ki, ki volt ő."

Eva Maria Barki szerint független, polgári bíróságon nyerniük kellett volna, éppen ezért nagyon valószínűnek tartja, hogy a Svájci Legfelsőbb Bírósághoz fordulnak jogorvoslatért, sőt az sem elképzelhetetlen, hogy a legvégső fórum, a strasbourgi székhelyű Európai Emberjogi Bizottság elé is elviszik az ügyet.
Hallgatjuk, hallgatjuk az érveket, amelyek tetszetősek, hihetőek, ha valaki hinni akar bennük, ám ettől a lausanne-i ítélet még nem változik, a két atlétát bűnösnek találták.

Aztán jöhetnek a kérdések.

Annus a legrosszabbra számít. "Nyilván megkapjuk a kétéves eltiltásunkat, ami Robi esetében a jövő év szeptember hatodikáig tart. Hogy nekem meddig, arról fogalmam sincs - tárja szét a karját. - Lehet, hogy 2007. április elsejéig."

Fazekas úgy véli, ha jogi úton nem kaphatnak elégtételt, a pályán kell újra bizonyítani. "Az olimpiai érmeket nem hiszem, hogy valaha megkapjuk - sóhajt Fazekas. - Talán nem is ez a lényeg már. De jó lenne, ha valamilyen fórumon elhangozna: a NOB urai hibáztak. De ebben is egyre kevésbé hiszek. Nem marad más hátra, mint a pályán visszaszerezni a becsületet. Csak hát nagyon nehéz lesz, hiszen a Haladásban épp pénteken kapcsolták ki a gázt, és rövidesen sorra kerül a víz és a villanyáram is. Csődbe ment a klubunk, fogalmunk sincs, hol készülhetünk majd. Amíg újrakezdjük az edzéseket novemberben, valamiből élnünk is kell. Még ha az RTL Klub sokat segített is, kezdünk anyagilag a lehetőségeink végére érni. Az elkövetkező hónapokban meg kell találnunk, miből tartjuk fenn magunkat."

Annus éppen ezért nem tudja, még egyszer belevágjon-e egy felkészülésbe. "Nekünk napi hat-nyolc órát kell edzenünk, ha ismét olyan szinten akarunk dobni, mint tettük azt korábban. Vagy az edzések, vagy a munka."

Mivel több nyilvános kérdés nincs, zárszóként már csak a sajtótitkár fanyar véleménye marad nekünk. "A Sportdöntőbíróságon addig kerestek indokot a fiúk elmeszeléséhez, míg nem találtak egyet. Úgy érezzük magunkat, mint a viccben a nyuszika, akit azért is megvertek, ha volt rajta sapka, meg azért is, ha nem."

Arról egy szó sem hangzik el, hogy a két versenyző esetleg hibázott volna augusztus utolsó napjaiban… ---- & ---- &