Siker - egy év elteltével

- Visszahívna kicsit később? Most éppen élménybeszámolóra sietek - magyarázza olimpiai ezüstérmes öttusázónk, Balogh Gábor, majd két óra múlva a hangjában érezhető boldogsággal mesélni kezd. - A tizenharmadik kerületi Hunyadi Mátyás általános iskolában jártam, és nagyon aranyosak voltak a gyerekek. Sokat kérdeztek, és látszott, hogy ismerik a sportot. Érdekelte őket, hogy miért éppen öttusázó lettem, melyik a kedvenc számom, de még az is, hogy idegileg hogyan lehet végigbírni egy egész napos versenyt.

- Ilyenkor is hívják élménybeszámolóra? Nem csak egy olimpia vagy világbajnokság után érkeznek tömegesen a meghívások?
- Jól gondolja, egy nagy siker után kapós igazán az ember, akkor egymást követik a felkérések, de engem máskor is meg szoktak keresni, és ha nem ütközik semmivel, mindig el is megyek. A gyerekeket különösen szeretem, ezért is siettem az edzés után, hogy ne késsek el, ne várjanak rám.
- Ráadásul most éppen egy siker után mesélhetett, hiszen tíz napja első lett az idénynyitó mexikói Világkupa-versenyen.
- Annyira fel vagyok dobva, hogy újra nyerni tudtam. Legutóbb tavaly áprilisban, a pekingi Világkupán érezhettem át ezt az érzést, azzal a sikerrel szereztem athéni kvótát. Aztán az olimpia nem úgy sikerült, ahogy szerettem volna.

- Maradjunk inkább Mexikónál. Szeret ott versenyezni?
- Nincs vele gondom. Igaz, eddig csak két versenyen indultam, a kilencvennyolcas Világkupán, majd a világbajnokságon, és mindkettőt magaslaton, Mexikóvárosban rendezték.
- Most viszont a híres üdülőhelyen, Acapulcóban.
- Nem tagadom, nagyon örültem, amikor megtudtam, hogy ott lesz a verseny. Acapulco gyönyörű hely, és ez még szebbé tette a győzelmemet.
- Milyen formában vágott neki az idei első rangos viadalnak, amelyen ott volt az athéni olimpiai bajnok Mojszejev, az aktuális világbajnok Zadnieprovskis, és az Európa-bajnok Krungolcas is?
- Valóban nagyon erős volt a mezőny. Eredetileg azt írtam elő magamnak, hogy az első tízben végezzek, és a technikai számokban újra a régi legyek.
- A tervet teljesítette, sőt túlteljesítette, hiszen olyannyira az első tíz között végzett, hogy elsőként ért célba. Tökéletesen elégedett lehet.
- Mint mondtam, nagyon boldog vagyok, de azért nem teljesen elégedett.

- Nocsak. Illetve az ön maximalizmusát ismerve, ez nem meglepő. Elárulja, hogy mi okozza a hiányérzetét?
- A döntőbeli vívásom. A selejtezőben kilencszázhatvan pontot szereztem úgy, hogy gyengén kezdtem, de aztán küzdős vívással felhoztam magam. A döntőben kicsit halványabb voltam, akkor száz ponttal kevesebbet gyűjtöttem. A többi számmal azonban maximálisan elégedett vagyok, azok kiválóan sikerültek.
- Akik ott voltak, különösen a futását dicsérték. Négy ponttal, vagyis egy másodperccel nyert.
- Húúú, az nagyon kemény, de óriási élmény volt! Turkin hat másodperccel előttem indult, de közvetlenül mögöttem is olyan remek futók voltak, mint Mojszejev, Krungolcas és Szabirhuzin. Úgy gondoltam, ha ők nagyon jól futnak, ötödik lehetek, mert a futógép Zadnieprovskis már nagyobb hátrányban volt. Mit mondjak? Életemben nem ment ilyen nehezen a futás, minden méteren meg akartam halni. Úgy látszik, nekem erre van szükségem, hiszen a margitszigeti vébén is ilyen kegyetlen futással lettem aranyérmes. Szóval, Turkin előttem volt, nem csökkent, de nem is nőtt köztünk a távolság. Kétezer-ötszáz méternél Szabirhuzin befogott, aki nagyobb iramot diktált, és ezzel próbált "leszakítani", ám nem sikerült neki. Ô nem bírta tovább saját gyilkos tempóját, én viszont váltani tudtam, és befogtam Turkint, majd talán öt méterrel a cél előtt meg is előztem őt. A célba érés után üvöltöttem. Még most is beleborzongok.

- Ha újra ilyen érzelmek törnek ki önből, az jó jel. A régi Balogh Gábort idézi.
- Most tényleg remekül érzem magam, mondanom sem kell, jót tesz az önbizalmamnak a siker. Újból vágyom a versenyzésre, de sajnos az idén nem lesz túl sok alkalmam, hogy összemérjem magam a legjobbakkal. Valószínűleg csak a májusi T-Mobile Világkupán állok legközeleb rajthoz, addig viszont ismét a régi elszántsággal végzem az edzéseket.