Janika: túl az első teszten

- Hatvan-hetven kilométert tettünk meg a kocsival, amelyben összesen nyolc verseny van, és legutóbb Harri Rovanperä indult vele a 2003-as Új-Zéland-ralin. Különböző beállításokkal különböző gumikat próbáltunk ki.

- Milyen az autó?
- Teljesen más, mint az előző volt. Más a motorja, a váltója, az erőátvitele - még a karosszérián is módosítottak. A motorja egyébként nagyon rugalmas, ez azt jelenti, hogy viszonylag alacsony fordulatszámon is dinamikus, ezért is megfelelő hozzá az ötsebességes váltó. Három aktív differenciálművet építettek bele - ez inkább murván és esőben lehet jó, száraz aszfalton nincs túl nagy jelentősége.

- Ha ilyen sok különbség van, az azt jelenti, hogy jóformán újra meg kellett tanulnia vezetni a kocsit?
- Igen. Mindent megmutattak: attól kezdve, hogy miként kell beindítani a Peugeot-t. Egy francia pilóta vezette a kocsit, én pedig mellette ültem a jobb oldali ülésben. Elmondta a legfontosabb tudnivalókat, majd javasolta, hogy cseréljünk, mert megnézné, miben tudna segíteni.

- És miben tudott?
- Mentünk egy kört, és amikor kiszállt, elkezdett magyarázni valamit. Kérdeztem a tolmácsot, hogy mi a gond, erre ő mondta, hogy semmi, de a fiú úgy gondolja, nekem már nem kell segítség, sőt, inkább kiszállna a kocsiból, ha lehet.

- Tudom, hogy a csapatbemutatóig nem akarja elmondani, ki lesz a navigátora. Ám a teszten bizonyára együtt vettek részt. Neki hogy tetszett? És milyen volt a közös munka?
- Nagyon jól érezte magát az autóban, és nagyon jó munkát végzett. Ügyes, tényleg ügyes. Most azt mondom, jól döntöttem, amikor őt választottam.