A táblázat élén viaskodnak

Már a kezdetekkor érezni lehetett, hogy itt nincs fraternizálás, az 1905-ben alapított Sevilla a pirosat, a két évvel később létrehozott Betis pedig a zöld színt választotta a fehér mellé. Tűz és víz - az ősi rivalizálás alapja. A Guadalquivir partján, miként egész Spanyolországban, a tömegek bomlottak a labdarúgásért, így mindkét gárda hamar népes szurkolótáborra tett szert, ám az ország óriásaival csak a legritkább esetben tudták felvenni a versenyt. Kimagasló eredmények híján kettejük párharca elsősorban arra koncentrálódott, hogy melyikük végez előrébb a bajnokságban vagy jut messzebre a kupában, de mindenekelőtt a legfőbb kérdés, hogy melyikük nyer a városi derbin?

Azért persze a két, többezres szurkolói bázissal büszkélkedő klub csaknem százéves viaskodása során abszolút értékben is elért nagyobb sikereket, a Sevilla egy bajnoki cím mellé három kupagyőzelmet is szerzett, míg a Betis egy-egy elsőséget gyűjtött be Spanyolország két nagy tornáján. Érdekesség, hogy a két klub egyszerre ért a csúcsra, a Betis az 1934-1935-ös évadban - a köztársaság utolsó évében - nyert bajnokságot, abban az évben, amikor a Sevilláé lett a kupa.

A versengésnek rengeteg állomása volt, ám az igazi adok-kapokra a XX. század végén került sor. Először az 1996-1997-es szezonban történt meg, hogy az európai kupaporondra törő Betis inkább kikapott hazai pályán a Gijóntól, csak azért, hogy a bentmaradásért küzdő kiscsapat megelőzze a tabellán a Sevillát, amely így végül kiesett az élvonalból. A Betisnek persze könnyű dolga volt, mert a Gijónnal májusban játszott, jóval azután, hogy áprilisban bejutott a Király-kupa döntőjébe, ahol a már akkor biztos BL-indulónak számító Barcelona várt rá (júniusban), azaz a zöld-fehérek KEK-részvétele eldöntött tény volt. A kölcsönt három esztendő múlva fizette vissza a Sevilla, igaz, csak részben, mivel az 1999-2000-es idény végén kart karba öltve estek vissza a másodosztályba. Ehhez az kellett, hogy a már kieső piros-fehérek leadják a hazai meccsüket az Oviedónak - jellemző volt a mérkőzés alakulására, hogy a vendégek úgy jutottak el 3-0-ig, hogy nem kellett megerőltetniük magukat, ám aztán hiába engedték át nagyon átlátszó módon a terepet a Sevillának, a piros-fehérek csak két gólt szereztek.

Lehet, hogy azóta Sevillában rájöttek, egységben az erő, a két gárda ugyanis egy év pokoljárást követően közösen jutott fel az élvonalba, ahol azóta nem telt el úgy idény, hogy bármelyiküket is megérintette volna a kiesés szele, köztük a táblázaton pedig egyszer sem volt több három helyezésnél a különbség. Barátkozásról persze szó sincs - 2003-ban például a Betis vezetői nem engedték be a Sevilla szurkolóit a Ruiz de Lopera-stadionba az előző idényekben tapasztalt szurkolói rendbontások miatt -, ám tény, hogy az egyre jobban belelendülő városi riválisok az idén már a táblázat felsőbb régiójában versengenek egymással, és az is megeshet, hogy Sevilla két alakulatot is delegálhat a Bajnokok Ligájába, oda, ahova korábban egyetlen alkalommal sem ért el a város egyik büszkesége sem.

Ettől függetlenül feltehetően nem nyújtanak egymásnak békejobbot a május elején esedékes egymás elleni rangadójukon.

---- A ---- &