Él: száz éve vártam erre

A ralira azonban nem volt elég támogatói háttere - egészen mostanáig. Az idén beül a tavalyi ob-ezüstérmes Balázs Vilmos Lancerjébe, és igyekszik meghálálni a bizalmat.

- Mindig is ralizni akartam, de mivel sokkal többe kerül, mint a pályaversenyzés, egyszerűen nem volt rá lehetőségem. Egészen mostanáig
- Miért éppen a raliba szeretett bele halálosan?
- Mi mást tehettem volna? A pályaverseny nem nyújtja számomra azt az élményt, mint akár egy téli autózás bárhol a hegyekben. A rali a legizgalmasabb sport, amit ismerek: a pálya folyamatosan változik, az út két oldalán védőkorlát helyett fák vannak, vagy árkok. Sokkal jobban oda kell figyelni, mert egy-egy döntés - akár csak arról, hogy a pálya belső, vagy középső ívén kanyarodsz - hatással lehet az egész hétvégi szereplésedre.

- Az egri nevezési listából kiderül, hogy a Herczig Autósport színeiben versenyez.
- Tóth Imre sokat segített abban, hogy versenyezni tudjak, és Herczig Norbival is mentem egyszer-kétszer a havas bükki pályákon. Jó, hogy egy rutinos csapat tagja lehetek.
- Nem lesz furcsa a pályaautós évek után, hogy most majd ül ön mellett valaki, aki megmondja, milyen kanyar következik?
- Remélem, nem, mert nagy szükségem lesz a navigátorom segítségére. Az idénynyitó Eger-ralin talán még nem, hiszen itt nőttem fel, az összes környező utat kívülről ismerem, de a többi versenyen biztosan. Azért választottam Szeghalmi Györgyöt, mert van elég tapasztalata.

- Milyen eredményt vár magától?
- Nem szeretnék jósolgatni, mert sohasem versenyeztem ezekkel a pilótákkal, fogalmam sincs, mennyire gyorsak, de azt hiszem, ez hamar kiderül majd. Az a legfontosabb, hogy hiba nélkül autózzak. Nem szeretnék feltétlenül mindent egy lapra feltenni az idénynyitón, inkább tapogatózó viadalnak szánom. És nem utolsósorban szeretném élvezni a ralizást, hiszen száz éve arra várok, hogy ebben a szakágban versenyezzek, és végre eljutottam eddig.