Tüdőgyulladáson túl, vb-n innen

- Mit szól az új szabályokhoz? - vágtunk a közepébe, Majoros Istvánnak, Athén kötöttfogású olimpiai bajnokának szegezve a kérdést.
- Érdekesek, bár személyesen még nem tapasztaltam őket. Volt szerencsém ugyanis összeszedni egy jó kis tüdőgyulladást. Fogalmam sincs, hogy hol és hogyan, mindenesetre szúrt a tüdőm, alig kaptam levegőt. Nem volt leányálom, három hétig nem voltam túl jó passzban.
- Akkor legalább volt ideje pihenni. Az olimpia után úgyis arról panaszkodott, hogy egymást érik a protokollesemények…
- Ez egyrészt igaz, de nem arról álmodtam, hogy betegen nyomom az ágyat, inkább valami távoli, trópusi turistaparadicsommal egyeztem volna ki. A meghívások száma egyébként csökken, egy részüket kénytelen is vagyok lemondani, amikor csak tehetem, edzek. A dicsőségből nem lehet sokáig megélni, ideje lenne viszszatérni a dolgos hétköznapokhoz, csak hát ez a betegség… De azért mostanában a sportolók bálján feszítettem Kecskeméten, engem választottak a városban az év sportolójává, aztán felkerültem a Sportcsillagok Falára, gipszbe tenyereltem, szóval akad még ceremónia. Egyrészt nem szeretem ezeket a formaságokat, másfelől azért nagyon jólesnek az ilyesfajta elismerések. A nyaralásra viszszatérve, remélem, a barátnőmmel az Európa-bajnokság után összehozunk valami komolyabb nyaralást.

- Ezek szerint az áprilisi, várnai kontinensviadalon biztosan indul?
- Hát, még ez sem biztos. Finoman fogalmazva nem túl könynyű befogynom a súlycsoportomba, így az idei évet a budapesti vébének rendelném alá, az Európa-bajnokságot szívem szerint kihagynám, de erről persze még a szakvezetőkkel egyeztetni kell.

- Jelenleg hány kilót mutat a mérleg ön alatt?
- Ne is kérdezze! Legalább százat…
- De komolyan!
- Hatvannyolcról kellene megcéloznom az ötvenöt kilót. És az a baj, hogy ebből a plusz tizenhárom kilóból nem túl sok a felesleg. Szóval nincs könnyű dolgom, de ha Athén előtt sikerült, akkor a vébé előtt is össze kell jönnie. Csak nem szívesen csinálom végig a tortúrát többször egy évadban.
- A tüdőgyulladáson kívül egyéb egészségügyi probléma? Tapintatosan a kisujjának zsibbadásáról érdeklődnék.
- Köszöni szépen, megvan. Már szinte megszoktam. Ezt a kialakulóban lévő gerincsérvet már szinte biztos, hogy a vébé után vizsgáltatom csak ki.
- Szóval, a tüdőgyulladás miatt kihagyta ki az idei első válogatóversenyt, a Ganz-kupát. Mikor tér vissza?
- Nem tudom, nem vagyok csúcsformában, a betegség rengeteget kivett belőlem. Két hete már komolyabban edzek, de nyakunkon a jövő hétvégi nemzetközi Magyar Nagydíj. Túl komoly verseny ez ahhoz, pokolian erős külföldiekkel, hogy félkész állapotban szőnyegre lépjek, és megveressem magam. Nem is az, hogy olimpiai bajnokként szeretném megőrizni a tekintélyemet, hanem félkész erőnléti állapotban nagyobb a sérülésveszély, s ezt egy hazai rendezésű vébé évében azért nem erőltetném. Valószínűleg a belgrádi nemzetközi versenyen, március második felében kóstolom meg az új szabályokat.

- Mekkorát változott az élete Athén óta?
- Hatalmasat. Felismernek az utcán, autogramot kérnek, anyagi téren is teljesen más lett az életem. Remélem, nem lettem nagyképű, vagy nem szállt a fejembe a dicsőség, erről a többiek tudnának mesélni, ahogy a birkózókat ismerem, szólnak, ha netán elszaladna velem a ló.
- Megvan még a kis vizslakölyke, amit az olimpia után a reptéri fogadáson kapott?
- Hogyne, Kempi a neve. Gondolom, kitalálta, hogy már nem kölyök, akkora, mint egy víziló, és rossz, mint a bűn, mindent szétrág, széthúz. Persze, imádom! Már csak miatta is megérte aranyérmet nyerni Athénban. ---- R ---- G