Verhetetlen bostoni banda

A világ legnézettebb sporteseményét természetesen az amerikaiaktól megszokott hatalmas csinnadratta vezette fel. A meccs előtt már csak baráti háromezer dollárért lehetett jegyet venni, de cserébe nem kis show-t kapott a néző a pénzéért: először az rn'b-énekesnő Alicia Keys énekelte el több száz fogyatékos gyermek kíséretével az "Amerika, te gyönyörű" című számot (mi mást...), majd az Egyesült Államok hadseregének tagjaiból álló kórus és fúvószenekar adta elő az amerikai himnuszt a jelen lévő hírességek hatalmas gyönyörűségére. Aztán a kötelező vadászrepülők is elhúztak a stadion fölött, és kezdődhetett a döntő. Az első negyedben csak keresték a fogást egymáson a csapatok.

A két félelmetes védelem közül a címvédőé teljesített jobban: bár az Eagles védőalakzata is többször a labda elrúgására kényszerítette a New Englandet, a másik oldalon a támadók négyszer is eladták azt. Kétszer a bírók még megmentették a Phillyt: Donovan McNabb irányító kezéből is kiütötte Willie McGinest, a bostoniak linebackere a labdát, és Asante Samuel, a fiatal cornerback is elkapta egy passzát, de a csíkos mezes sporttársak mindkét alkalommal szabálytalanságon érték valamelyik bostonit, így odalett a labdaszerzés. McNabb azonban rögtön a meg nem adott után dobott egy újabb, immár "szabályos" interceptiont, Rodney Harrison kezébe, illetve L. J. Smith, a Sasok tight end-je is elejtette a labdát, ezek a hibák pedig derékba is törték a philadelphiai támadásokat.

A második negyedben megfontoltabban dobáltak a csapatok, és egy-egy rövid passzal túl is sikerült járniuk az ellenfél eszén David Givens illetve L. J. Smith révén. Már ekkor látszott, hogy a New England jobb formában van, de Tom Brady, a Patriots irányítója egy futójáték során nem tudta társa, Kevin Faulk kezébe nyomni a labdát, az lepattant a földre, és a Philly játékosai szedték föl. Sokra azonban nem mentek vele.

A szünetbeli nagyszabású Paul McCartney-koncert (táncoló fények, táncoló tömeg, giccsparádé, viszont remek zene) után tanítanivaló támadással szerzett vezetést a Patriots: Deion Branch négyszer kapta el a labdát, összesen 72 yardot érően, a végén pedig a linebacker (!) Mike Vrabel állt be a támadósorba, és szedte le a touchdown-passzt. A védőjátékos NFL-pályafutásának ötödik passzából ötödik touchdown-ját szerezte - és ebből már kettőt nagydöntőn. Az utolsó játékrészre azonban Brian Westbrook elkapása után - a Super Bowl-ok történetében először - döntetlennel fordult a két csapat.

A negyedik szakasz elején a Patriots két támadásából egy touchdown-t és egy mezőnygólt is elért, és erre a Philly csak McNabb újabb interceptionjével tudott válaszolni, a 10 pontos hátrány pedig már soknak bizonyult. Egy nehézkesen vezetett utolsó rohamot még hét ponttal zártak a Sasok, sőt, 48 másodperccel a lefújás előtt a labdát is visszaszerezték, de ahelyett, hogy mezőnygólig eljutva rohanvást egyenlítettek volna, McNabb harmadjára is eladta a bőrtojást, megpecsételve ezzel csapata sorsát.

----

A meccs legjobbja a New England wide receivere, Deion Branch lett. aki a nagydöntők történetében a negyedik játékos, aki szélső-elfogóként tudott MVP lenni. Super Bowl-csúcsbeállítást jelentő tizenegy elkapása közül több is kulcsszituációban született, és hozzá szállt Tom Brady passzainak fele. A másik oldalon a decemberben bokatörést szenvedő, de mostanra csodával határos módon nagyjából felépülő sztár-receivert, Terrell Owens-t lehet kiemelni, akin semmi nem múlott: kilenc elkapást is bemutatott. Hiába kezdett több játékot a labdával, és hiába tett meg azonban összességében több yardot a pályán az Eagles, a legalább 20-25 pontra minden csapat ellen jó Patriots-szal szemben futójáték nélkül, és ilyen gyatra irányítói teljesítménnyel a legjobb védelemmel rendelkező gárdának sem lehet keresinvalója.

És hogy minek köszönhető az a vergődés, amit az Eagles támadóalakzata bemutatott? Bill Belichick, a Patriots edzőmágusa most azt találta ki, hogy csak két embert tett stabilan a védekező falba, másik kettő hátrább lépett, hogy levédje a passzok lehetőségét. Amint azonban a Philadelphia futni próbált, egyszerre hatan termettek jobb sorsa érdemes runningbackjük, Brian Westbrook nyakán, aki így aztán - egyetlenegy, már tét nélküli, körülbelül 20 yardos futását leszámítva - 14 kísérletből alig 22 yardot hozott össze. Édeskevés. Ráadásul a passz mellett futás dolgában sem utolsó McNabb sem tudott egyszer sem elszaladni a gyakran hármasával-négyesével rárontó ellenfelek elől. Négyszer is előfordult, hogy ledöntötték a lábáról, és legalább tízszer kellett kapkodva megszabadulnia a labdától - nem egy pontatlan átadását csak óriási bravúrral tudták megfogni receiverei, a legrosszabbul sikerültek pedig az ellenfél védőinek kezében landoltak. Statisztikai mutatói különben nem lennének rosszak, de a három interception megbocsáthatatlan - akkor is, ha az őt védő támadófaltól sokkal több segítséget érdemelt volna.

A másik oldalon Tom Brady-t is láttuk már jobban játszani, amit kellett, azt azonban ma is megtette. Az első félidő bizonytalankodásai után pedig az előtte lévő falemberek már megadták neki az őt megillető védelmet, legendás nyugalma most sem hagyta cserben, és Deion Branch-hez intézett passzai is mind célba értek, végül tehát jó mutatókkal, és ami még fontosabb, újabb győzelemmel zárt: ez volt a kilencedik rájátszásbeli sikere. Veresége továbbra sincs. Azt azonban meg kell jegyeznünk, hogy Brady válláról rengeteg terhet levett a megbízható futójáték. Corey Dillon és Kevin Faulk ha nem is tetszés szerint, de a meccs végére elfáradó Eagles-védelem ellen már megbízhatóan szállították a yardokat, és ez hatalmas előnynek bizonyult az elég egysíkúan támadgató Philadelphia ellen.

És hogy mekkora edző Bill Belichick? A Patriots agytrösztje megdöntötte a legjobb csapatnak járó díj, a Vince Lombardi-trófea névadójának rekordját: 10-1-es rájátszásbeli győzelem-vereség mutatója a valaha volt legjobb teljesítmény. Négy év alatt háromszor nyerte meg csapatával a Super Bowl-t, és ezt a teljesítményt aligha fogják hamar túlszárnyalni. Hacsak nem ő maga és csapata - jövőre. ---- "Részemről ez a trófea a játékosoké. Nagyon nehéz év volt, minden kihívóval megküzdöttek. Egész szezonban remekül játszottak, főleg a legfontosabb meccseken. Megérdemlik ezt a sikert. Nagyon megérdemlik" - a Patriots edzője, Bill Belichick, akik nem sajátítja ki magának a győzelmet.

"Mi soha nem neveztük ki magunkat semminek. Ha azt mondják, nagy csapat vagyunk, nos, köszönjük a bókot" - Tom Brady, a New England irányítója a szerénységről.

"Állítólag a nagy játékosok a nagy meccseken hozzák magukat" - az MVP Deion Branch, már kevésbé szerényen.

"Még mindig csak próbálom elhinni, hogy megtörtént. Tavaly sem számítottam rá, hogy sikerül, és idén sem arra, hogy megint megcsinálom" - Mike Vrabel, a Patriots védőjátékosa második Super Bowl-beli touchdownjáról.

"Azt hiszem, átmegyek a védelembe, akkor talán én is szerzek pontot. Csak vicceltem" - Christian Fauria, New England-i támadójátékos - ugyanerről.

"Rengetegen nem hitték, hogy játszani fogok, de a hitem és az imáim ereje átsegített ezen az úton" - Terrell Owens, az Eagles két csavarral a bokájában is brillírozó elfogója.

"Kiváló csapat. Néhol gyengén játszottunk, és nem tudtunk mit tenni ellenük" - ugyanő, az ellenfélről.

"Büszke vagyok az erőfeszítéseinkre, küzdöttünk, de végül alulmaradtunk a sok eladott labda miatt, amiket egy ilyen remek csapat ellen nem engedhettünk volna meg magunknak" - Andy Reid, a Philadelphia edzője a meccsről.