A legjobbak: Jakab és Molnár

Nos, az bőven hagyott kívánnivalót maga után. Pedig alapvetően nem így indult, hiszen a nőknél csak Bátorfi Csilla és Tóth Krisztina, a férfiaknál pedig kizárólag Pázsy Ferenc nem állt asztalhoz a honi élmezőny tagjai közül (mindannyian Bundesliga-elfoglaltságuk miatt kértek és kaptak felmentést), azaz semmi sem indokolta, hogy rossz legyen ez a bajnokság.
Mégis az volt.
Hogy miért is? A Raab Karcher- kupáért kiírt esemény második napjára már csak az elődöntők és a döntők maradtak, ám ezek a meccsek ahelyett, hogy sokáig emlékezetes, színvonalas, nagy csatát hoztak volna, helyenként unalomba fulladtak. Pedig a Nemzeti Sportcsarnok nézőterén kizárólag szakmabéliek foglaltak helyet, s számukra akár egy-egy, az átlagnéző által észre sem vett megoldás is élményszámba ment volna, ám a ritka elismerő bólintást (mert azért néha csak becsúszott egy szép ütés is) többnyire álmos, ásítozó tekintetek váltották. Sajnos a két-három érintéses labdamenetek domináltak, márpedig ezekre nem lehet azon frázisokat ehelyütt elsütni, miszerint "igazi közönségcsalogató", meg hogy "jól szolgálta a sportág népszerűsítését".

Mert nem szolgálta jól…
Igaz, minderről legkevésbé a két győztes tehet, hiszen ők a maguk részéről mindent megtettek. A nőknél a statisztikás Molnár Zita előbb az elmúlt három év győztesét, Fazekas Máriát verte, majd a fináléban a postásos Éllő Vivien sem tudta megállítani. Molnár boldogsága érthető volt, hiszen pályafutása során először nyert Top 12-bajnokságot, mégpedig a látottak alapján teljesen megérdemelten. A férfiaknál is új aranyérmest köszönthettek a még ifjúsági korú (!) BVSC-s Jakab János személyében. Ha volt üde színfoltja ennek a két napnak, akkor az ő szereplése mindenképpen annak számított: a teljes férfi- és női mezőnyt tekintve egyedül maradt veretlen, s bár a játékában akadtak kisebb hullámvölgyek, de ezúttal annyival a többiek fölé nőtt, hogy még ez is belefért. Figyelembe véve fiatalkorát, a játékát és mentalitását, biztosra vehető, hogy ez a győzelem egy sikerekkel teli, hosszú pályafutás egyik első állomása volt. ---- E ---- &