Zsivoczky rácáfolt a kétkedőkre

- Több-kevésbé elégedett vagyok a teljesítményemmel - válaszolta kérdésünkre Zsivoczky. - A 8287 pontnál ugyan többet vártam magamtól, de a helyezésemnek nagyon örülök.
- Az eredményére magyarázat lehet a nagy meleg.
- Az első három helyezett nagyon jól teljesített, így nem okolhatom a körülményeket. És máris tudom, mit kell jövőre elérnem.
- Sokan voltak olyanok, akik nem hitték, hogy a legjobbak közé kerülhet.
- Éreztem, hogy egyre kevesebben bíznak bennem. Volt is okuk erre, hiszen az előző két évben nem sokat mutattam. Szerencsére sikerült rácáfolnom erre a vélekedésre, de ehhez szükség volt arra is, hogy megoperálják a lábam.
- Achilles-ín-műtéte után milyen célt tűzött maga elé?
- Szerettem volna egyéni csúcsot javítani, s úgy gondoltam, azzal már jó helyen lehetek. Mint kiderült, negyedik lettem volna. Ez nem nagy különbség a hatodikhoz képest, így nem történt tragédia. Persze ha az új rekorddal dobogóra lehetett volna állni, akkor nyilván bosszankodnék.
- Közvetlenül a műtét után tűzte ki maga elé ezt a célt?
- Egy évvel ezelőtt éppen ezért műttettem meg magam. Tudtam, hogy a fájó lábammal nem leszek képes végigdolgozni még egy alapozást.
- Az operáció után nyilván nagy elszántsággal vágott bele a munkába.
- Elszánt voltam, de tudtam, hogy vissza kell fognom magam. Türelmesnek kellett lennem, nehogy túlterheljem a lábam. Szilveszter előtt kezdtem meg az alapozást. Addigra már nem fájt a lábam, de a félelem még élt bennem.
- Hogyan értékeli az egyes számokban nyújtott teljesítményét?
- Athénban minden a közepesnél kicsit jobban sikerült. Egy tízpróbázó akkor szerepel igazán jól, ha tízből tízszer múlja felül önmagát. Én a hatodik helyezésemet annak köszönhetem, hogy nem hibáztam. A technikám minden számban bizonytalan volt, ugyanis a nyolc hónap kevés volt arra, hogy technikailag és fizikailag is kellően felkészüljek. Túlzottan kellett figyelnem, nem tudtam egészen felszabadultan versenyezni.
- Jövőre mi a célja?
- Ez még nem fogalmazódott meg bennem, de a világbajnokságon a hatban szeretnék lenni. Nem kell feltétlenül megjavítanom az egyéni csúcsomat, a legfontosabb az, hogy a felkészülésem évről évre folyamatos lehessen.
- Most semmi problémája sincs?
- Nincs. Nyaraltam, kipihentem magam, nem fáj semmim.
- Az olimpiára a korábbiaktól eltérően készült.
- Vóna Attila, az édesapám és én állítjuk össze az edzéstervemet. Mindhárman elkészítjük a magunk változatát, aztán megvitatjuk, hogy milyen munkát végezzek.
- Úgy tűnik, bevált az újítás.
- Igen, bár nyilván könnyebb lenne együtt dolgoznunk, ha ugyanabban a városban élnénk. Így mi is sokat utazunk Debrecenbe, és Atti bá’ is sokszor jön Pestre.
- A korábbiakhoz képest miben változott a felkészülése?
- Kevesebb edzésem van, egy héten legfeljebb nyolcszor tréningeztem. A pihenőheteken csak négyszer. Másként nem tudok megfelelően regenerálódni. Korábban a fáradtságra még rádolgoztam. Az idén többször lesz napi két edzésem, de a pihenőhetek adagján nem változtatunk.
- Mikor kezdi a munkát?
- Már mozgok, de a nagy edzéseket november nyolcadikán kezdem el.