Turi Tamásnak végre sikerült

- Tudatosult már önben, hogy vasárnap abszolút magyar bajnokká koronázták?
- Igen. Sokkal jobban aludtam és ébredtem reggel. Az utóbbi napokban őszintén szólva eléggé zaklatott voltam. A célba érkezés óta azonban folyamatosan érzem a felém irányuló szeretethullámot. Vasárnap este hazamentem, találkoztam egyik barátommal, aki így mutatott be a barátnőjének: Turi Tamás magyar bajnok. Eddig mindig azt mondta, hogy autóversenyző.
- Nagy murit csaptak?
- Nem volt rá lehetőség, hiszen tegnap mindenkinek dolgoznia kellett, majd keresünk egy megfelelőbb alkalmat.
- És akkor pezsgőt iszik az összes kupából, amelyet vasárnap kapott?
- Nem hiszem, mert nem szeretem különösebben a pezsgőt, azután meg pláne elegem van belőle, hogy a célban a ruhámra locsoltak legalább tíz üveggel. Még a cipőm is tocsogott tőle.
- Gondolom, sűrű napja volt hétfőn a nagy diadal után.
- Körülbelül két és fél órán keresztül reggeliztem, mert folyamatosan csörgött a telefonom, egyszerűen nem bírtam beleharapni a kajámba. Mindenféle helyekre meghívtak, jó, ha a fele meghívásnak eleget tudok tenni. Persze ez kellemes teher, jó érzés, hogy mindenki gratulál. Délután egy percre megálltam a benzinkútnál, és rögtön odarohantak néhányan, hogy vállon veregessenek.
- Korábban is volt már kategóriabajnok. Akkor nem volt ennyire ismert?
- Régóta ismernek a szurkolók, de ez az abszolút bajnoki cím nagyon sokat jelent - a magyar bajnokra jobban odafigyelnek.
- Sok szurkolója van?
- Rengeteg. Amikor a pénteki prológról jöttünk kifelé, négy biztonsági őrnek kellett körbeállni a kocsit, mert mindenki hozzá akart érni. Ami nem lett volna baj, de összesen tíz percünk volt arra, hogy az időellenőrzőhöz érjünk, ahová magunktól sosem értünk volna oda. Persze a szeretethullámnak ahhoz is köze van, hogy borsodi gyerek vagyok, ezen a környéken még jobban szeretnek engem, mint máshol.
- Ön szerint mi játszott döntő szerepet a sikerében? Merthogy a technikát tekintve jó néhányan ön előtt járnak, az biztos.
- Ezzel egyetértek, bár aszfalton tökéletesen elégedett voltam a Skodával. A murvás futamokon ezzel ellentétben nem annyira. Az Octaviához jóformán nincsenek is murvaalkatrészek, mivel Csehországban ez a kocsi kizárólag aszfalton szerepel.

- Voltak mélypontok az évad során? Amikor azt hitte, nincs esélye a bajnoki címre?
- Igen, de a végére hála Istennek, minden jó lett.
- Idegesnek tűnt az idényzáró rajtjánál.
- Hatalmas nyomás volt rajtam, mindenkitől csak azt hallgattam, hogy nyernem kell, ezt a lehetőséget már nem hagyhatom ki. Tulajdonképpen a bajnoki cím megszerzéséhez nem is kellett volna feltétlenül nyernem Zemplénben, de úgy gondoltam, tartozunk a szurkolóknak annyival, hogy gyorsan megyünk.
- Számított erre az idény elején?
- Amikor legelőször kipróbáltam az Octaviát, egyáltalán nem. Sőt, még akkor sem, amikor megnyertem az egri futamot, mert nem tudtam, hogy én voltam-e gyors, vagy a többieknek volt gondjuk. Az azonban megnyugtatott, hogy ha a Budapest-ralin nincs az a kardántörés, akkor mind az öt aszfaltos futamot megnyertük volna.
- Két éve Kerék István a társa. Miért döntött éppen mellette? Ön szerint mi a jó navigátor ismérve?
- A legfontosabb, hogy Pistivel megértjük, kiegészítjük egymást. Nemcsak a verseny reggelén találkozunk egymással, hanem a futamok közti szünetben is napi kapcsolatban vagyunk, mindent közösen csinálunk. Többek között ezért is tudunk ilyen sikeresek lenni. No és a győzelemhez kellett persze a szervizcsapat remek munkája, a barátok, a támogatók segítsége.
- Úgy hallottam, nem volt könynyű évük. Már ami az anyagiakat illeti.
- Valóban kis költségvetésből dolgoztunk, és bár bebizonyítottuk, hogy így is lehet bajnokságot nyerni, nem biztos, hogy még egyszer képesek lennénk rá. Óriási szükségünk lenne egy tőkeerős támogatóra, és nagyon remélem, hogy a magyar bajnoki címnek köszönhetően megnyílnak a kapuk.
- Babonás, van valamilyen kabalája, amit mindig magával visz a versenyekre?
- Nem kedvelem a fekete macskákat, de nem vagyok különösebben babonás. Persze, mindig van a táskámban néhány kabala, amelyektől a világ minden kincséért sem válnék meg. A kislányomtól kaptam egy szívecskét, az mindig velem van mindenhol. Legutóbb egy gyűrűt adott, azt mondta: apa, ezt vidd magaddal, mert ez majd szerencsét hoz neked. Nos, nem tudom, ezen múlt-e, de a kis állatok és a lányom ajándékai végig velem voltak a hétvége folyamán.