Mélyről jött emberek Torinóban

2004 őszén valami hasonló történik a Serie A-ban: öt forduló után a Juventus 13 ponttal vezeti a táblázatot, mögötte a Messina áll a második helyen 11-gyel, és szombaton este fél kilenckor egymással mérkőzik meg az első két helyezett, ezúttal is Torinóban. Félve írjuk csak le, hogy alighanem rangadóról van szó, még akkor is, ha a szicíliai játékosok már bebizonyították, hogy nem remeg meg a lábuk, ha úgynevezett nagycsapattal kell szembenézniük: a Romát 4-3-ra verték meg a második fordulóban, a Milant pedig idegenben 2-1-re a harmadikban. (Ezenkívül 0-0-ra játszottak a Parmával az első és a Chievóval a negyedik játéknapon, majd legutóbb 4-1-re püfölték el a Sienát, így jött össze a 11 pontjuk.)
Szicília keleti fele elképzelhetetlen futball-lázban ég, miközben ugyanez elmondható a sziget túloldaláról is, hiszen a Palermo is veretlen még a bajnokságban. A messinai szurkolók ébren álmodnak, hiszen számukra már az is nagy fegyvertény volt, hogy csapatuk feljutott a legjobbak közé.


Az 1912-ben alapított, majd 1947-ben újjáalapított Messina története során eddig csak rövid ideig szerepelt a Serie A-ban: 1963-ban feljutott, egy idényre kiharcolta a bentmaradást, majd 1965-ben kiesett a legjobbak közül. Az igazi gondok azonban jóval később, 1993-ban jöttek, amikor a klub csődbe ment (az akkori elnök elvált a feleségétől, és ebbe rokkant bele az egyesület is), a szövetség törölte a bajnokságból, és az amatőrligából kellett megkezdenie a visszakapaszkodást. Az akció nem ment valami gyorsan, hiszen még 1997-ben is itt rostokolt a gárda, amelyet ekkor megvásárolt egy ékszerész, akinek a segítségével sikerült hamar feljutni a Serie B-be.
Az igazi kiugrás azonban 2002-ben következett be, amikor az ingatlanokkal, szállodákkal és tengeri fuvarozással foglalkozó messinai Franza család vette meg a csapatot. (A rossz nyelvek szerint azért, hogy eltereljék a messinaiak figyelmét a központban uralkodó közlekedési állapotokról: évi 5 millió személygépkocsi és 2 millió kamion halad át a 260 000 lakosú városon azért, hogy a Franza család kompjain átkeljen a messinai szoroson.)

A "figyelemelterelés" tökéletesen sikerült: a gárda a 2003-2004-es bajnokság 7. fordulója után a Serie B utolsó helyén állt, amikor Bortolo Mutti ült le a kispadra, és azóta a piros-sárgák szinte elfelejtettek veszíteni. (Hazai pályán 2003. szeptember 28. óta nem kaptak ki.) Az 50 éves bergamói tréner valódi csodát hajtott végre a kerettel, amelyben pedig nem hemzsegnek a klasszisok. A legdrágább játékos a palermói Alessandro Parisi volt, aki az előző idényben balhátvéd létére 14 gólt szerzett, és már a Juve is kivetette rá a hálóját, míg ezen a nyáron az egész "bevásárlást" megoldották 1.8 millió euróból. (Csak összehasonlításképpen: a szombati ellenfél Juventus 38.6 millió eurót költött a keret megerősítésére.)
Az olasz labdarúgás most kezdi tanulni Giampá, Zampagna, Sullo csapatkapitány és a többiek nevét, és mindenki tisztelettel adózik a Franza család feje, a Zarinának, azaz Cárnőnek becézett 58 éves Olga Mondello-Franza előtt: ő annyira hitt a gárdában, hogy nagyjából éve nekiállt stadiont építeni, így a Messina a régi Celeste helyett ettől az idénytől a szeptember elején átadott 40 000-es (és gyakorlatilag mindig zsúfolásig megtelt) San Filippóban fogadhatja a vendégeit.
S hogy mi várható a szombat esti rangadón? Az biztos, hogy a Juventus csatársora Trezeguet, Del Piero és Ibrahimovic sérülése miatt igen tartalékos lesz, de hát az Öreg Hölgy mégiscsak az Öreg Hölgy. Három éve a Chievo már 2-0-ra is vezetett azon a "rangadón", és végül mégis a Juve győzött 3-2-re…