A 22 éves atléta mindkét célját alaposan túlteljesítette. Az egyéni csúcsát 80.90 méterre javította, az olimpián pedig nemcsak döntőbe jutott, hanem az ötödik helyen végzett. Ezt követően a világdöntőn is jól szerepelt, bronzérmet szerzett. - Fantasztikus szezonon vagyok túl - mondta boldogan Pars. - Igazán jó a hangulat körülöttem, Szombathelyen lépten-nyomon megismernek, gratulálnak az eredményeimhez. - Nyilván eddig is tudták, hogy kicsoda, hiszen korábban ifjúsági világbajnokságot, junior és utánpótlás Európa-bajnokságot nyert. - Azért az olimpiai ötödik hely mégiscsak más. Akik követték az eredményeimet, eddig azok is legfeljebb azt mondhatták, hogy olvastak rólam az újságban. Most azzal fogadnak, hogy láttak a tévében, és sokkal többen tudják, ki vagyok. A szüleimet is felhívják, nekik is gratulálnak. - Ez feldobja? - Nagyon. És erőt ad a következő évhez. Jó lenne jövőre a helsinki világbajnokságon megmutatni, hogy nem volt véletlen a mostani helyezésem. Sokszor persze az is eszembe jut, hogy Athénban, a selejtezőbeli eredményemmel előrébb is végezhettem volna. - A selejtezőben 80.50 métert ért el. Lehet, hogy kidobta magát? - Nem hinném. Azt a dobást nem hajtottam túlzottan, és lehet, hogy éppen ez volt a jó. Nem is hittem, hogy ilyen nagy lesz, csak abban reménykedtem, hogy elérem a selejtezőszintet. Magam is meglepődtem, amikor kiírták a táblára az eredményemet. A döntőben nagyon akartam, lehet, hogy emiatt görcsös voltam, és nem úgy fejeztem be a mozgást, ahogy kellett volna. Athénban kicsit bántott, hogy nem végeztem előrébb, különösen azért, mert nagy riválisom, a török Esref Apak megelőzött.
Fotó: Czagány Balázs
- Vele egy korosztályba tartozik? - Igen. Eddig is nagy csatákat vívtunk, és valószínűleg a jövőben is így lesz. Azon leszek, hogy megelőzzem. Igaz, ő kevés nemzetközi versenyen indul, nehéz vele megmérkőzni. Tavaszszal Máltán én voltam a jobb, sajnos Athénban visszavágott. - Szeret versenyezni? - Igen. Az idén több mint hússzor indultam, ebben persze a felkészülési versenyek is benne vannak. A legnagyobb élményem természetesen az olimpia volt, sohasem léptem még pályára ilyen nagy és lelkes közönség előtt. Feldobott a hangulat, a megfelelő pillanatban mégis mindent ki tudtam zárni, képes voltam összpontosítani. A versenyekkel járó utazást is élvezem, azt, hogy különböző országokkal, emberekkel ismerkedem meg. Az idén Japánba is eljutottam, ez nagy élmény volt. Ráadásként ezen a viadalon Ivan Tyihont is megelőztem. - Egész nyáron kiegyensúlyozott teljesítményt nyújtott. - Tizenhétszer dobtam 79 méter felett. Remélem, jövőre minden alkalommal túljutok ezen a határon. - Valószínűleg így lesz, hiszen serdülő kora óta szinte töretlenül fejlődik. - Azért volt olyan év is, amikor csak egy métert javítottam a legjobbamon. Igaz, utána közel négy métert fejlődtem. Most már azonban számolnom kell azzal, hogy lesz olyan év, amikor nem dobok egyéni csúcsot. Ekkor sem szabad azonban letörnöm. - Lelkileg is felkészült erre a lehetőségre? - Igen, hiszen a megtorpanást senki sem kerülheti el. Jövőre az lesz az elsődleges célom, hogy 79.50 és 80 méter körül dobjak, a világversenyeken pedig a legjobb formámat hozzam. - Mikor kezdi el a felkészülést? - Még az idei évadot sem fejeztem be. Ilyenkor nálunk, a Dobó SE-ben még tartanak az év végi versenyek, s ha netán valaki nem dobta volna ki magából, amit tud, még megteheti. Én sem eresztettem még le, egy jól elkapott kísérlettel akár 80-81 métert is elérhetek. Fejben persze már nehezen szedem össze magam. Természetesen lesz azért pihenő, egy hétre Spanyolországba utazom. Amióta sportolok, ez lesz az első nyaralásom.