Sokan vannak, Tamás bácsi. Mindenki itt van ezen az októberi délutánon a Farkasréti temetőben. Miattad jöttek. Hogy még egyszer, még utoljára találkozhassanak veled.
Itt Hargitay András törölgeti a szemét. Az első tanítványod, akiből világbajnokot, olimpiai érmest neveltél. Akit fiadnak tekintettél. És ott Szabó Joe néz mereven maga elé. És talán arra gondol, hogy te is sírtál Szöulban, amikor olimpiai bajnok lett. Mert tudtad, mennyi, de mennyi munkád van ebben az eredményben. És ott áll Darnyi Tamás. Puci, a nagy kedvenced, akivel bejártad a csúcsok csúcsát. Madrid, Szöul, Perth, Barcelona. Megannyi város, amely Darnyi sikerétől volt hangos. A te sikeredtől. Sokan vannak. Wladár Sándor, Verrasztó Zoltán, Rózsa Norbert. A tanítványok. Akik imádtak, akik felnéztek rád, akik féltek tőled, akik olykor gyűlöltek. De akik mindent neked köszönhetnek. Azt mondják, külön világban éltél.A te misztikus világodban. Mi egy baseballsapkás, ősz halántékú embert láttunk, aki néha századra megmondta, hogy mennyit fog úszni Darnyi Tamás. Egy különös embert, aki ha nem a medence partján állt, kellemesen elcseverészett bárkivel bármiről, viszont ha stopper került a kezébe, megváltoztak az arcvonásai, és nem ismert kegyelmet. A hátad mögött sokan szidtak. De ezt tudtad te nagyon jól. Talán még mosolyogtál is rajta. Megtehetted, hiszen a titkot soha, senki sem tudta megfejteni. A titok ugyanis nem az edzésnaplóidban volt.Hanem benned.Egyszer azt mondtad, Gyula számodra a mély csend és a virágillat városa.Mély csend és virágillat van most is. De ez a csend fájdalmas.Nyugodj békében, Tamás bácsi!
Legfrissebb hírek
