Risztov és az állatfarm

- Hogy van Lili?
- Köszönöm jól, sikerült összecsiszolódnunk - mondja Risztov Éva, aki a kudarcként megélt athéni olimpia után önkéntes száműzetésbe vonult, lassan egy hónapja pihen a család Tisza parti birtokán, Mártélyon.
- Lili ugyebár egy ló…
- Igen, de nem az egyetlen, szeptember végén már itt lesz Lepke is. Már alig várom, de addig is jókat lovagolok Lilivel. A fogathajtó Benkő Noémi tanítgat, olyannyira jól, hogy rendszeresen kimegyünk terepre is.

- A nénikék pedig integetnek a kapuban állva.
- Pontosan. Az a jó Mártélyban, hogy mindenki ismer mindenkit, családias a hangulat. Sokan megállítanak az utcán, puszilgatnak, vigasztalnak.
- Amióta hazajött Görögországból, ki sem mozdult Mártélyról?
- Voltam Hódmezővásárhelyen is, de csak bevásárolni, nem mindent lehet megkapni Mártélyon.
- Lilivel kilovagol, jön Lepke is, aztán meg ott van a két kutyája. Valódi állatfarm…
- Kutyából már három van.
- Na tessék…
- Liló és Mili a két vizsla, és Athén után kaptam egy beagle fajtájú kiskutyát, őt Lelkesnek hívják.
- Hát, Athénban, az úszóverseny végén, mindennek tűnt csak lelkesnek nem…
- Azóta sokat gondolkoztam, rájöttem például arra, hogy mekkora butaság volt összezuhannom attól, hogy csak negyedik lettem négyszáz méter vegyesen.
- Ettől még összezuhant.
- Ma már nem tenném, igenis remek eredmény a negyedik hely!
- Erre magától jött rá?
- Részben. Másrészt viszont bárkivel beszéltem, mindenki azt mondta, csak saját magamnak ártok azzal, ha csak az érmet értékelem. Igazuk van.
- Pszichológussal is beszélt?
- Igen, Vura Mártával sokat beszélgettem.
- Ezek szerint ha jövőre, a montreáli világbajnokságon tegyük fel ezüstérmes lesz, akkor nem fog sírni és nem fogja meggyanúsítani az ellenfeleit…
- Én is így szeretném.
- Mikor megy legközelebb uszodába? Még az olimpián azt mondta, lehet, hogy fél évre is szükség lesz, míg ismét talpra áll.
- Az utóbbi napokban már hiányzott az úszás, így elmondhatom: október negyedikén ott leszek a Kőér utcai uszodában. Egyébként Lelkes is jön velem Budapestre.
- Ez miért fontos?
- Számomra az, jó érzés, hogy felelősséggel tartozom iránta. Most is én etetem, én sétáltatom, és ez Budapesten is így lesz.
- Az edzőjével, Turi Györggyel mikor beszélt utoljára?
- Rendszeresen beszélünk, sokszor felhív, hogy mi van velem. Bevallom, jólesik.
- Igaz, hogy a decemberi, bécsi rövid pályás Európa-bajnokság nem indul?
- Most úgy tűnik, nem leszek ott az osztrák fővárosban, viszont sok függ attól, hogy mennyire élvezem az edzéseket.
- Miért, azt élvezni is lehet?
- Szeretek úszni, és bár kétségtelen, tizenkét kilométer után már nehezebben visz a lábam és a karom, de összességében imádok edzeni.
- Ôszintén mondja meg: miben változott az elmúlt egy hónapban?
- Kiegyensúlyozott lettem. Remélem, az is maradok…