Rubens Barrichellónak csak említenie kellett csütörtökön, hogy mennyire hiányzik neki a győzelem íze, és máris megadatott - persze a csapat és Michael Schumacher hathatós segítségével. A brazil pilóta pályafutása nyolcadik sikerét aratta a Ferrari hazai pályájának számító monzai ringen, mögötte csapattársa, a hétszeres világbajnok német érkezett be. A két ferrarist a sokáig a verseny esélyesének számító Jenson Button kísérhette fel a pódiumra. A konstruktőrök versenyében a BAR-istálló átvette a második helyet a Renault-tól, Jenson Button harmadik és Szato Takuma negyedik pozíciójának köszönhetően.
A rajt után hatalmas volt a kavarodás, a második kanyart sokan nem a pályavonalon haladva teljesítették
A rajt után hatalmas volt a kavarodás, a második kanyart sokan nem a pályavonalon haladva teljesítették
Vasárnap egész délelőtt esett az eső Monzában, ám egy órával a rajt előtt kisütött a nap, és elkezdett felszáradni a pálya. Az indulás pillanatában a ringnek még voltak vizes szakaszai, ezért néhányan az intermediate abroncsok mellett döntöttek, a legtöbben azonban száraz aszfaltra való gumit választottak. Nos, utóbbiak döntöttek jól.
Rubens Barrichello remekül kapta el a rajtot, csakúgy, mint Fernando Alonso, aki olyan ügyesen manőverezett, hogy néhány pillanat alatt a negyedikről a második helyre zárkózott fel. Ôt Juan Pablo Montoya követte, majd Kimi Räikkönen és Michael Schumacher jött. Ez a sorrend azonban csak az első kanyarig volt érvényes, ott ugyanis jó néhányan elnézték a féktávot, a mezőny fele nem az aszfaltcsíkon teljesítette a kanyart. A hétszeres világbajnok a másodikat sem. Összeért Buttonnal, és a menetiránnyal szembefordulva állt meg a pályán. Nem állt le a motorja, viszont meg kellett várnia, amíg a komplett mezőny elhúz mellette, csak azután indulhatott tovább. Az idény végén visszavonuló Olivier Panis már ekkor kiszállt a versenyből - a koccantások következtében harcképtelenné vált a Toyotája.
Mindössze a negyedik körig kellett várni arra, hogy Alonso elkezdje támadni Barrichellót. Az igazsághoz persze hozzátartozik, hogy a brazil Ferrariján intermediate abroncsai voltak, amelyek nem funkcionáltak túl jól a száraz pályán. Barrichello (és a csapat) talán túl sokat várt a kerékcserével, emiatt odalett a vezető pozíció. Utóbb kiderült: csak ideiglenesen. Már-már úgy tűnt, végre láthatunk egy kis csatát az első helyért, amikor Schumacher elkezdte "bedarálni" a riválisokat - tíz körön belül több mint húsz másodperces hátrányt dolgozott le, és utolérte az élen állókat.
Bár a végére Barrichello újra az élre tornázta magát, Buttonban és Alonsóban még bízhattunk - később azonban már csak előbbiben. Alonso ugyanis 13 körrel a verseny vége előtt kicsúszott a pályáról. A helyzet kísértetiesen hasonlított arra a bizonyos nürburgringi esetre, amikor Schumit a pályabírók visszatolták a pályára. Alonso motorja is járt, a spanyolnak nem is nagyon akaródzott kiszállni, integetett, hogy tolják meg, a pályabírók azonban széttárt karral álltak, és noszogatták, hogy szálljon ki.
Schumacher néhány pillanattal Alonso kiesése után megelőzte Buttont, és ettől kezdve a megszokott forgatókönyv szerint zajlottak az események - attól eltekintve, hogy most Barrichello volt elöl és Schumacher mögötte. Az embernek (nem véletlenül) az volt az érzése, hogy a német bármikor előzhetne, ha akarna - de nem akart -, törlesztett az egész évi szolgálatért, amelyet a másodhegedűs szerepébe "kényszerült" brazil tett neki.
A dobogó harmadik fokára - immár nem először az idény során - Jenson Button állhatott, a további pontszerző helyeken pedig Szato Takuma, Juan Pablo Montoya, a boxutcából rajtoló és egyedüliként egykiállásos taktikát választó David Coutlhard, Antonio Pizzonia és Giancarlo Fisichella osztozott.