Minden egységünk a döntőben

Nyugodt napra spekulálhattunk volna a szkíniaszi regattaközpontban, elvégre a jó hétfői kezdés után csak három magyar egység volt érdekelt az athéni kajak-kenu versenyek középfutamaiban, ám két rizikós számban is vízre szálltak a mieink. Sydneyt a sportág nagy sikersztorijaként ünnepeljük, ám ne feledjük: akkor a férfiaknál kajakban, illetve kenu egyesben sem tudott döntőbe kerülni hazánkfia. A szerdai versenynap zárásakor e tekintetben máris felülmúltuk a sydneyi teljesítményt, vagyis pénteken mind az öt egy kilométeren rendezendő számban (továbbá női K-4 500 méteren) a fináléban küzdenek a magyarok.A középfutamokban olyan követelményt támasztott a versenykiírás a mieinkkel szemben, amilyet szurkolóink szoktak a döntők előtt: az első három hely valamelyikén kellett végezniük. Ehhez képest Kökény Roland K-1 1000 méteren meglepően komótosan kezdett, ám utóbb kiderült, csupán kiválóan felépített versenytaktikájához tartotta magát. A táv negyedénél a hatodik helyen hajózott, féltávnál az ötödiken. Ám amíg az élen haladó tavalyi világbajnoki ezüstérmes kanadai Adam van Koeverden kivételével a többiek fokozatosan vesztettek a lendületükből, Roland - mintha az órát is nézegette volna futama közben - szinte másodpercre azonos résztávokat teljesített. A tudatos építkezés a végén mindnyájunk számára láthatóvá vált: egyszer csak ott lapátolt a juharleveles mögött, és pozícióját tartva magabiztosan jutott a döntőbe.Kenu egyesben Vajda Attila szintúgy a második helyen végzett középfutamában, de erre legfeljebb az - akkreditáció híján érte a lelátóról szorító - edzője, Szabó Attila számított. A juniorkorú szegedi srác egy feledhető selejtező után a középfutamban olyan pompásan kenuzott végig a távon, hogy az első pillanattól az utolsóig továbbjutó helyen haladt. Hétszázötven méternél rövid ideig vezetett is a cseh Martin Doktor előtt, aki a végére némiképp helyreállítva renoméját, visszaelőzte a rutinos versenyzőkkel teli kenusmezőnyben szemtelenül fiatal - vagy nézőpontjából a kor megjelölése nélkül egyszerűen csak szemtelen - magyart. A parton a klasszis kedélyesen elbeszélgetett Vajdával, ám reméljük, meglepetésemberünk a döntőben majd úgy felbőszíti, hogy utána már szóba sem áll vele…A kajak párosok futamában már nem volt ilyen vidám a helyzet. A Benkő Zoltán, Beé István duó féltávnál úgy lassult, mintha hajójuk léket kapott volna, a finisben pedig csodák csodája úgy gyorsult fel, mintha motor hajtaná. Az erőforrást alighanem a fiúk lelkesedése szolgáltatta: hiába esett szét a végére a mozgásuk, a szívük és görcsbe rándult karjuk a továbbjutást érő harmadik helyen küldte őket a célba - hajszálnyival a spanyol és egy hajcsomónyival az orosz páros előtt.A futam megpróbáltatásai Beé Istvánt teljesen kimerítették: tíz percig a stégen pihegett, majd Benkővel együtt valahogy ellavírozott a magyar csapat hajószínéig, ahol Dobos József, a válogatott orvosa nyomban kezelésbe vette a magából minden ásványi sót és energiát kipréselő kajakost. A döntőkre bizonnyal rendbe jön, ám kérdés, mire mennek majd fiaink olyan "robotok" ellen, mint az új-zélandi Fouhy vagy a norvég Larsen és társaik, akik képesek egy órán belül egyesben és párosban is világszínvonalú időt lapátolni. A javarészt egy nap egy számra koncentráló magyarok éremkollekciójára persze rendszerint mindig ők irigykednek.Angyal Zoltán végre újra mosolyoghatott a bajsza alatt, elvégre 1000 méteren valamennyi magyar egység a döntőbe jutott:- A kenu egyes és a kajak páros miatt én is izgultam reggel, Kökényért viszont már nem aggódtam annyira - mondta Angyal Zoltán. - Két olyan számban is beverekedtük magunkat a fináléba, amelyekben négy évvel ezelőtt elbuktuk a középfutamot: ez épp a kenu és a kajak egyes.- Vajda Attila a döntőbe jutással valószínűleg már most teljesítette a kapitányi elvárást.- Igen, és ezért le a kalappal előtte. Nem tudok mást mondani: a kis gyerek remekül ment. Az előfutamban kifejezetten gyengén muzsikált, ezért a jövője szempontjából is fontos jelnek tartom, hogy két nap múltán képes volt megújulni.- Benkőék jól kezdték a futamot, de féltávnál nagyon visszaestek, avagy csak a laikusok látták így, és tudatos volt ez a taktika?- Amíg Kökény esetében szépen felépített pályát láttunk, két egyenletes ötszáz méteres lapátolással, addig a Benkő, Beé párosnál a végére minden rafinéria értelmetlenné vált, ők az életükért hajtva merték a vizet. Sikerük értékéből mindez semmit sem von le, sőt, elismerés illeti őket, hogy ilyen kiélezett csatából ők kerültek ki győztesen.- Mire számít a csütörtöki középfutamok során?- Hasonló pozitív meglepetésekre. Bízom Vereckeiben, a Kammerer, Storcz kajakos és a Kozmann, Kolonics kenu párosban. Joób Marciban nem különben, de neki igen nagyot kell alakítania. Felhívtam a versenyzők figyelmét, már a futam elejétől törekedjenek a maximális teljesítményre, mert ebben a mezőnyben senkit sem lehet elengedni - mondván: a végén utolérem majd -, a kivárás nagyon megbosszulhatja magát. ---- Kovács Katalinék a vízen és azon kívül is hűtenek. A pályán a többiek arcáról fagyasztották le a mosolyt magabiztos kajakozásukkal, a szállodában pedig lassan nagyobb mennyiségű mirelit termék tárolására is vállalkozhatnak. Az első napokban a hotel alkalmazottai görögös lazasággal elfelejtették betenni a versenyzők szobáiba a kért fridzsidereket, ám vezetőink nem hagyták annyiban a dolgot. Schmidt Gábor főtitkár például a recepción kijelentette, hogy a szobaárra fennálló tartozásukat nem egyenlíti ki, hanem azon nyomban elmegy a pénzzel egy kisgépboltba frigókat vásárolni. A görögök olyannyira megijedtek, hogy pillanatokon belül túlteljesítették az kérést: mire a visszatartott főtitkár a versenyzői szálláshelyek felé vette az irányt, Kovács Kati szobájában az addig üres minibár furnérlapja mögött és az egyik sarokban is berregett egy hűtő, míg a világbajnok bejutását átmenetileg egy tartalék fridzsider akadályozta az ajtóban.

Béke és barátság

A magyar szurkolótábor szövetségeseket keresett a szkíniaszi regattaközpont lelátóján. Új ismerősöket már az első napokban is szép számmal szereztek, ugyanis szinte mindenki idősb Beé Istvánnal (a Beé-közép vezéralakjával) és társaival akart fényképezkedni. Beé papa üstöke ugyanis magyar trikolórban pompázik: kopasz feje búbja piros, szemtájékon a fehér, tömött bajszától lefelé pedig a zöld szín dominál. A szurkolói mag többi tagjáról is érdemes szólni: Beé mama piros-fehér-zöld fűszoknyát visel, két ifjú szurkolóhölgynek (az egyikük, Dia, Vereckei Ákos barátnője és legnagyobb drukkere) pedig a magyar nők szépségét kiemelő - magától értetődően nemzeti színű - miniruhát varrt. Beé úr a közös fotózás során üzletet ajánlott a hazaiaknak: buzdítsák együttes erővel a magyarokat és a görögöket. Egy ideig elsöprő erejű hangorkán ösztökélte mindkét nemzet versenyzőit, ám jött Vajda Attila futama, amelyben a magyar jól teljesített, a hellén Andreasz Kiligkaridisz azonban lemaradt a fináléról. A barátságnak azonban ez sem ártott, így kisvártatva közösen szurkolták be az ifjabb Beé Istvánt és Benkő Zoltánt a K-2 1000 méteres szám döntőjébe. ---- Kökény Roland: "Nem voltak a legjobbak az előjelek, három héttel az utazás előtt mélypontra kerültem, de az athéni rajtra visszazökkentem a megszokott kerékvágásba. Féltávnál cseppet sem idegeskedtem, mert tudtam, hogy majdnem azonos idővel tudom teljesíteni a táv mindkét felét, míg a többiek közül jó néhányan kipukkadnak. Ha idáig elverekedtem magam, most már nem szeretném pontszerzésnél alább adni. Szóval az első hat hely bármelyikével elégedett lennék."

Vajda Attila: "Nocsak, ez a futam a halálfejeseké volt! Most láttam, hogy az előttem záró Martin Doktor is hasonló fejpántot viselt. Én édesanyám kérésére kötöttem fel ezt a kendőt, a második hazai válogatón ebben látott versenyezni, s azóta nem engedi, hogy mást viseljek. Remélem, nem hangzik nagyképűen, de szerettem volna megnyerni a középfutamot. A végén hajrázásra is maradt erőm, de egyrészt nem akartam kikészíteni magam, ugyanis a hullámos vízen azért sok energiát elvett a kenu irányban tartása, másrészt a hajómba öt-tíz liter víz csapódott a nagy hullámverés miatt."

Benkő Zoltán: "Nagyon örülünk annak, hogy megcsíptünk egy döntős helyet, de elégedettek azért nem vagyunk. Igazság szerint már az előfutamból a döntőbe kellett volna kerülnünk. A döntőben a pontszerzés realitás, és ha rálelünk korábbi önmagunkra, az éremszerzés sem elérhetetlen."