Eric Moussambani nyomában

Az első előfutamban indult harmadmagával, nigériai és tadzsik ellenfele azonban kiugrott, így egyedül kellett leúsznia a száz métert, ami komoly kihívást jelentett számára - de elért a medence partjáig. Mint utólag kiderült, egy szálloda 20 méteres medencéjében készült az olimpiára, és alig egy évvel a játékok előtt kezdett el egyáltalán úszni. De azt ne higgye bárki, hogy Eric Moussambani volt a leglassabb úszó Sydneyben: honfitársa, Paula Barila Bolopa a nők 50 méteres gyorsúszásában 1:03.97-tel zárt, alig 40 másodperccel elmaradva Inge de Bruin győztes idejétől, ám ennek ellenére méltatlanul keveset emlékezünk meg róla. A 20 éves lány is a nemzeti sportszövetség felhívására kezdett úszni, eredetileg labdarúgó volt. Sydneyben látott először rajtkövet, de azzal még megbirkózott: reakcióideje a startnál jobb volt, mint az amerikai Amy van Dykené. A beugrást követő mélybe süllyedés és a táv azonban kicsit megzavarta, ehhez nem volt hozzászokva. "Életemben először úsztam ilyen sokat, hosszabb volt, mint hittem volna... nagyon kifáradtam" - mondta el.

"Angolna" otthon nézi a versenyeket

A két egyenlítői-guineai szabadkártyával került ki: a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és egyes nemzetközi szakszövetségek lehetőséget adnak tagországaiknak néhány sportoló selejtezőktől független benevezésére a játékokra. Így aztán olyanok is eljuthattak Athénba is, akik egy közép-mikronéziai minősítő versenyen is csak a C-döntőben harcolnának a huszadik-huszonkilencedik helyért, és akiknél egy átlagosnál nem sportosabb svéd családapa is jobb teljesítményre lenne képes. Az athéni olimpiának is megvan a maga ilyen csodabogara, a mauritiusi Maria Jesika Dalou személyében. A 25 éves, 74 kilós súlyemelő 52 és fél kilóval kezdett szakításban, az 57 és fél kiló azonban már majdnem kifogott rajta: csak második kísérletre tudta fölemelni. A thaiföldi Pawina Thongsuk eközben 122,5 kilóval zárta ezt a fogásnemet... Lökésben javított a mauritiusi hölgy: a 72,5 kilóval könnyedén birkózott meg. Utána a 77,5 kiló azonban túl soknak bizonyult, így 130 kilós összteljesítménnyel Dalou kisasszony a 14. helyen végzett. Thongsuk ezalatt 145-tel lett olimpiai bajnok. Értsd: 145-tel, lökésben. Maria Jesika Dalou eredményénél 142,5 kg-mal jobb összetett teljesítménnyel. A mauritiusi azonban ott lehetett a játékokon, ahová nem sok honfitársa jutott el.

Visszatérve az úszófenoménokhoz: 100 méteres női gyorsúszásban hárman értek el egy percnél rosszabb időt: az andorrai Carolina Cerqueda csak 38 századdal csúszott le a kerek eredményről, két afrikai: a burundi Larissa Inangore és a benini Gloria Koussihouede azonban megközelítette Eriket, az angolnát: előbbi 1:23.90-nel, utóbbi 1:30.90-nel zárt, ami azért már figyelemre méltó.

Nem kellene óriási rendezvénycsarnok a bhutáni olimpikonok közgyűléséhez sem, viszont a két íjász, Pejlor Tashi a nőknél, és Chhoden Tshering a férfiaknál több versenyzőtársát is megelőzte, büszkeséget hozva a himalájai császárságnak. Jimmy Anak Ahar, férfi ezerötszázas futójuk ugyan utolsó lett, de 4:14.11-gyel megközelítette a többieket. Ennél többet nem lehet elvárni egy edzés nélkül, a közvélekedésben megfelelőnek elfogadott körülményeket hírből sem ismerő atlétától. (Ez nem vicc: Paula Barila Bolopa nem ismerte egyetlen úszó nevét sem Sydney előtt, ami azért mutatja, mennyi jutott el hozzá a világ sportjáról.)

Vanuatu és Liechtenstein küldöttsége is boldogan térhet haza: a csendes-óceáni szigetállam két futóval képviseltette magát idén. Mindketten megtették a maximumot, amit az ember egy olimpikontól elvárhat: megdöntötték saját korábbi rekordjaikat. Női 100 méteres síkfutásban Katura Marae idei legjobbját futotta meg (bár a 13.49 nem különösebben erős világszinten), akárcsak a férfi négyszázon Moses Kamut, aki 48.23-as idejével többek között brazil, salvadori és bissau-guineai kollégáját is megelőzte, ráadásul a vanuatui zászlót is ő vitte a megnyitón. A liechtensteini Oliver Geismann is lengethette a nagyhercegség lobogóját, ám mindezt jelentős rutinnal, hiszen négy éve is hazája egyetlen indulója, így zászlóvivője volt. A sportlövő akkor 42. lett a légpuskások mezőnyében, most azonban kiváló eredménnyel, 591 körrel 22. lett - két körrel lőtt rosszabbat világbajnokunknál, Sidi Péternél.

A kis országok - magukhoz képest - szép teljesítményt nyújtó fiai és lányai mellett meg kell emlékeznünk azokról a sportolókról, akiknek hazájában kizárólag a bizonytalan politikai helyzetre irányul a közfigyelem. Ilyen állam Palesztina, amelyet még az ENSZ-ben sem ismer el minden tagállam. Rad Aweisat 100 méteres pillangóúszásban, Sanna Abubkheet pedig a 800 méteres síkfutásban lett az első palesztin férfi illetve nő az olimpiák történetében. Abubkheetnak összesen egy pár futócipője van, és hazájában még pólóban és rövidnadrágban is túl kihívónak számított edzés közben, meg is szólták érte a falusiak. Szomszédai azonban a legnagyobb szurkolói közé tartoznak. Célja a sportolással igen egyszerű: ösztöndíjat szeretne nyerni egy külföldi egyetemre. Ja, és még valami: "Meg akarjuk mutatni mindenkinek, hogy Palesztina és a palesztinok is a világon vannak" - nyilatkozta. 2:32.10-zel a leglassabb időt futotta nyolcszázon az indulók közül - pedig tudott már 2:28-at is. De amit akart, így is elérte: felhívta a figyelmet háború dúlta hazájára és megmutatta annak egy másik, szebb oldalát. Így tett Agueda Amaral is: a maratonistanő a nemrég függetlenné vált Kelet-Timor zászlóvívője, egyetlen athéni sportolója, ötkarikás küldötte. És kitartó futó is: Paula Radcliffe feladta, ő azonban végigfutotta a 42 195 métert. 3 óra, 18 perc és 25 másodperc alatt, bő 52 perccel lemaradva a győztes japán Mizuki Nogucsitól, de célba ért. Béke vagy te, sport!