Janics egyedül és párban is döntős

Az ötszáz méteres előfutamok során újfent bebizonyosodott, hogy a kajak királyi és királynői kategóriájában egyaránt akad egy-egy világklasszisunk. Vereckei Ákos a sportág legnépesebb mezőnyét felvonultató számának kiemelkedő alakja, aki olyan magabiztosan versenyez, mintha az Olümposzról - egy kaland erejéig - meglógott félistenek majdnem sebezhetetlen szerelemgyereke lenne. Janics Natasának pedig néhány ezer éve külön templomot emeltek volna Attika hegyein. Ô ugyanis önálló kategóriát képvisel. A legszebb az egészben, hogy ezt maga is tudja, és - egy ifjú hölgyhez képest már-már szemérmetlenül vagányul - él is zsenialitásba hajló tehetségével.
De evezzünk csak végig szép sorjában az eseményeken. Az előfutamokban először Vereckei volt érdekelve. Korábbi taktikáját immár sutba dobta, és már az elején tisztességgel belehúzott (1998 és 2002 között az Eb-ken, vb-ken elég volt hátulról szemlélődnie, s a finisben előretörnie, manapság ehhez már túl erős és kiegyensúlyozott a mezőny). Szóval a rajttól odapörkölt neki, de a szélső, surranó pályán Ian Wynne csak azért is vitézkedett. A 31 éves angolnak világversenyen jegyzett jelentős eredménye nincs, s reméljük, ezután sem lesz - legalábbis a mieink rovására.
Máskülönben ha kajak-kenuban felkérnének valakit az atlétikából ismert nyúl szerepére (nevezzük el e tisztet esetünkben sportágspecifikusan hidrának), valószínűleg Wynne lenne az első számú kiszemelt. Az angol, ha csak teheti, a Temzén edz hullámok és örvények között, s már a poznani Eb egyik előfutamában is megmutatta, hogy fodrozódó vízen remekül lapátol. Az Európa-bajnokságot májusban Vereckei nyerte meg, az előfutamot akkor és most is - csekély különbséggel - a londoni hidra.

Ez ideig nem fecséreltünk rá szót, oly természetes, hogy kedden is szél korbácsolta a szkíniaszi regattaközpont vizét. Vereckei második helyezése márpedig hullámlovaglásban kiváló, a középfutamot pedig - egyedül e számban - futamgyőzelem esetén sem lehetett volna kihagyni. Máskülönben a szám világbajnoka - Ákos legnagyobb riválisa -, Nathan Baggaley sem szerezte meg az első helyet a maga előfutamában, azaz meglehet, így alakul minden a legjobban, és a két sztár majd csak a döntőben találkozik.
És akkor a képzeletbeli templomtulajdonos, Janics Natasa egyedülállóságáról. A fantasztikus egyes kajakos láthatóan derűsen állt oda a rajthoz. Szája szegletében még egy mosoly is felsejlett, amikor azt látta, hogy a hetes pálya környékén a hullámokkal bajlódó Natalja Szergejeva képtelen bekormányozni kajakját a rajtgépbe. A helyi műsorközlő még csak ott tartott mondókájában, hogy milyen hihetetlen: Magyarországot nem a világbajnok Kovács Katalin, hanem az idén őt is legyőző Janics képviseli, miközben "Nati" már jelentős előnnyel az élen navigált.

A finisre szinte "körelőnyt" harcolt ki a kétszeres olimpiai bajnok (!) Katrin Wagner előtt, ami hosszban kéthajónyi, időben 3.36 másodpercnyi különbséget jelentett. Eredménye pedig úgy is jobb volt a másik előfutamban késhegyig menő csatát vívó sydneyi ezüstérmes Caroline Brunet és a címvédő Josefa Idem idejénél, hogy őt senki sem szorongatta, továbbá a végén alighanem már a párosra is tartalékolt. A hajóból kipattanva még lazán kijelentette, hogy neki nem másokkal, csakis magával kell versenyeznie, majd elsietett, hiszen kettesben kisvártatva újra a starthoz szólították. A rá váró egykori honfitársra, egy szerb újságíróra már ideje sem maradt, így mi ültettük át neki angolra Natasa tökéletes magyarsággal és jéghideg fejjel megfogalmazott mondatait.
Jó egy óra múlva pedig ismét ott lapátolt a hajóban Kovács Katalin mögött. A koreográfia szinte ugyanaz volt, mint egyesben, ám itt a spanyolok megpróbálták felvenni a tempójukat. Szárnyashajóval esetleg sikerült volna nekik… Nagy igyekezetük jutalma, hogy a szólóban imént regisztrált bő három másodperc helyett csupán szűken kaptak ennyit. Azt ugyan sejtjük, hogy Birgit Fischer jelenléte milyen jót tesz a német négyesnek, arról azonban már most - a másik selejtezőt figyelve - meggyőződhettünk, hogy az "anyja-lánya" (az 1962-es születésű nagyaszszony mögött az 1984-es Carolin Leonhardt ül) párosuk üzemanyagához már nem képes akkora plusz adalékot adni, mint korábban. Úgyhogy a világ jelenlegi két legjobbja által alkotott magyar duó a szombati döntőben - igazán finoman fogalmazva - nem esélytelen. Janics egyesben természetesen szintúgy döntős, de további méltatásával várjuk meg a hét végét.

Az eddig nem érintett három számban még a víkend előtt lehetőségünk lesz a véleményformálásra, mivel C-1, C-2 és K-2 500 méteren fiaink a csütörtöki középfutamokban folytatják. A kenusoknál Joób Márton és a Kozmann György, Kolonics György páros előfutambéli negyedik helyezése között markáns a különbség. A szegedi ifjútól emberes teljesítmény, hogy továbblépett, s kifejezetten szép eredmény lenne részéről a fináléba kerülés. Kolonicséknak azonban saját maguk és szurkolóik megnyugtatására az ezres táv után fél kilométeren is jó lett volna egyenes vízi úton a döntőbe csordogálniuk. A pálya azonban az ő futamuk alatt hegyi zúgóra emlékeztetett, ami technikás, hosszú húzásokkal a hajó futását legszívesebben szabadon engedő párosunknak a legkevésbé sem kedvezett.
A Kammerer Zoltán, Storcz Botond kajak kettes Sydney óta sajnos nem nyert nemzetközi versenyt, s úgy tetszik, most is sokat kell javulniuk ahhoz, hogy dobogóra kerüljenek. A futamukból és a mezőnyből is kiemelkedett a német Rauhe, Wieskötter páros, ám aggodalomra semmi ok: "Kamera" szerint most csak bekamerázták és végigpásztázták a pályát, úgyhogy másodjára meggyőzőbben fognak kajakozni.
Kétszeres olimpiai bajnokok lévén, ők tudják a legjobban, hogy az újabb győzelemmel képesek lennének egy csodatételre: saját szobrukat építhetik fel a vízen.

---- Ulrich Feldhoff, a Nemzetközi Kajak-kenu Szövetség német elnöke nem szeles ember, idős kora ellenére mégis sasszézva ugrott át egy kordont, majd kikocogott az éremátadásnak helyet adó főtribün előtti stégre, hogy a hullámverést vizsgálgassa. Visszafelé azt mondta, erősen elgondolkodott a verseny leállításán. Csuda tudja, véletlen-e, hogy ez az után történt, hogy Janics Natasa a pályán sportszerűen, mégis kőkeményen elbánt a hullámlovaglást nehezen viselő Katrin Wagnerrel… Feldhoff mentségére szóljon, hogy a következő futam előtt oly erőssé vált a hullámzás, hogy Aneta Pastuszka beborult. Amint partra húzták a lengyel lányt, visszapattant a hajójába, és újból odaállt a rajthoz, végül futamában csuromvizesen is másodikként zárt. Szerdán szerencsére enyhébb idő várható. ---- Angyal Zoltán szövetségi kapitány kevés kivetnivalót talált csapata szereplésében - tizenkét számból ötben máris a pénteki és szombati döntők résztvevői a magyar hajók.
- Natasa és a Kovács, Janics páros időeredménye, a meggyőző különbség önmagáért beszél. Sajnos a férfi párosoknál a németek hasonlóan jók, mint mi a hölgyeknél, ezért Kammereréknek nagyon össze kell kapniuk magukat a középfutamban - mondta Angyal Zoltán.
- Miként vélekedik Vereckei második helyéről?
- Esetében most nem számított a helyezés. Ha végig látta volna a szélső pályán kajakozó angolt, meggyőződésem, hogy megveri. Ákos jó formában van, de ne kiabáljunk el semmit.
- A kenusoktól többet várt?
- Egyesben Joób Marcitól nem, ha döntőbe kerül, már az is szép eredmény. Párosban Kolonicséknak technikai gondjaik akadtak a kedvezőtlen időjárási körülmények miatt. A középfutamban azonban már semmi sem zavarhatja meg őket, ha valóban dobogón akarnak végezni. ---- Vereckei Ákos: "Az angol a lötyögős vízen nagyon él, engem pedig a végén kissé megzavartak a hullámok. Ha a finisben ki tudtam volna magam hajtani, megverem. Erre azonban most nem volt szükség, vár még rám egy erős középfutam és remélhetően egy szép döntő."

Kolonics György: "Azért küzdöttünk, hogy ötszázon is nyomban döntősök legyünk, és nagyon-nagyon bosszant, hogy nem jött össze."

Janics Natasa: "Egyelőre elégedett vagyok az egyesben aratott futamgyőzelmemmel. Nekem nem a többiekkel kell versenyeznem, hanem magamat kell legyőznöm, s akkor minden rendben lesz. A párosban az elején kaptunk egy nagyobb hullámot, azt kellett korrigálnom: a táv kilencven százalékát klasszul lapátoltuk végig Katival."

Kovács Katalin: "A rajtnál még izgultunk egy kicsit, ám utána elszállt minden félelmünk. Arra törekedtünk, hogy már az előfutamban lássák, mire vagyunk képesek. Remélem, sikerült egy picit elrettentenünk a riválisainkat."