Athén taxinézetben, avagy ezüsttől aranyig
Egy valamirevaló helyszíni tudósításból nem hiányozhat a taxis történet sem. Íme.
Szereplők: a taxisofőr és a tudósító.
Helyszín: Athén utcái, a Helliniko-vívócsarnok és az Olimpiai stadion között.
Idő: normál esetben kevesebb, mint fél óra, ám vasárnap este, amikor a tudósító a párbajtőrcsapat ezüstös döntőjéről a kalapácsvetők fináléjára igyekszik, ez egy órára nő.
A szereplők jellemzése. Taxisofőr (akit a görög fővárosban keringő többezer sárga taxit vezetők prototípusának is tekinthetünk): nyugodt, stresszmentes. Vezetés közben dohányzik, de az utast is megkínálja. Angolul beszél, még ha gyatrán is. Az autómagnóban folyamatosan Zorba-feelinges görög zenét hallgat. A piros lámpánál előtte álló kocsira már akkor rádudál, amikor még piros lámpa. A biztonsági övről nem hallott (ezzel persze minden görög így van). A taxiórát akkor sem állítja meg, amikor már célhoz ért, leállította a kocsit és az utas fizetni készül.
Tudósító: tudva azt, hogy Annus Adrián az első helyen áll, ő pedig eközben a dugóban ül, meglehetősen ideges, helyenként magyarul hangosan káromkodik.
Nagymonológ (melyet a taxisofőr adott elő, a tudósító bólogatása mellett): "Látja, hat hónapja senki nem gondolta volna, hogy ebből olimpia lesz. Ilyenek vagyunk mi, görögök, mindent az utolsó pillanatra hagyunk, de akkor összekapjuk magunkat és frankóra megcsinálunk mindent. Nagyon sok turista van most itt, többet is kell dolgoznunk, de nem baj. Sokat fejlődött a város az olimpiának köszönhetően, nem volt például villamosunk, most pedig van. (Igaz, vannak még gyermekbetegségei, gondolja magában a tudósító, de erről majd egy másik beszámolóban bővebben.) Amúgy is sokat változott a város az utóbbi időkben, nézze meg, ez alatt az út alatt például egy folyó volt, ötven éve még itt csordogált. Látja azt az épületet? Az az első görögországi sörgyár, a folyóból vették a vizet a sörhöz. Egy német gyáros jött ide vagy százötven éve, amikor a törökök elmentek és Görögország szabad lett, ő hozta ide a sört, addig csak bort ittunk. Hogy most? Iszunk mi mindent, sört, bort, ouzót... Na nem sokat, csak mértékkel (nevet). De az olimpia a sportunkra is nagy hatással lehet, most még csak néhány nagy egyéniségünk van, mert a szülők nem nagyon tudják fizetni a gyerekek sportolását. (Ezen a mondaton a tudósító kicsit csodálkozott, de hiába próbálkozott, nem kapott bővebb magyarázatot.) De jövünk fel folyamatosan, az olimpia is nagy lökést ad, meglátja, nemsokára nagyhatalom leszünk a sportban!"
Happy end: A tudósító a negyedik és az ötödik sorozat között ért a stadionba a kalapácsvetésre, így még láthatta Annus utolsó dobását, a japán Murofusi Kodzsi ijesztően hatalmas hatodik kísérletét, s az újdonsült olimpiai bajnok magyar atléta örömét.
Helyszín: Athén utcái, a Helliniko-vívócsarnok és az Olimpiai stadion között.
Idő: normál esetben kevesebb, mint fél óra, ám vasárnap este, amikor a tudósító a párbajtőrcsapat ezüstös döntőjéről a kalapácsvetők fináléjára igyekszik, ez egy órára nő.
A szereplők jellemzése. Taxisofőr (akit a görög fővárosban keringő többezer sárga taxit vezetők prototípusának is tekinthetünk): nyugodt, stresszmentes. Vezetés közben dohányzik, de az utast is megkínálja. Angolul beszél, még ha gyatrán is. Az autómagnóban folyamatosan Zorba-feelinges görög zenét hallgat. A piros lámpánál előtte álló kocsira már akkor rádudál, amikor még piros lámpa. A biztonsági övről nem hallott (ezzel persze minden görög így van). A taxiórát akkor sem állítja meg, amikor már célhoz ért, leállította a kocsit és az utas fizetni készül.
Tudósító: tudva azt, hogy Annus Adrián az első helyen áll, ő pedig eközben a dugóban ül, meglehetősen ideges, helyenként magyarul hangosan káromkodik.
Nagymonológ (melyet a taxisofőr adott elő, a tudósító bólogatása mellett): "Látja, hat hónapja senki nem gondolta volna, hogy ebből olimpia lesz. Ilyenek vagyunk mi, görögök, mindent az utolsó pillanatra hagyunk, de akkor összekapjuk magunkat és frankóra megcsinálunk mindent. Nagyon sok turista van most itt, többet is kell dolgoznunk, de nem baj. Sokat fejlődött a város az olimpiának köszönhetően, nem volt például villamosunk, most pedig van. (Igaz, vannak még gyermekbetegségei, gondolja magában a tudósító, de erről majd egy másik beszámolóban bővebben.) Amúgy is sokat változott a város az utóbbi időkben, nézze meg, ez alatt az út alatt például egy folyó volt, ötven éve még itt csordogált. Látja azt az épületet? Az az első görögországi sörgyár, a folyóból vették a vizet a sörhöz. Egy német gyáros jött ide vagy százötven éve, amikor a törökök elmentek és Görögország szabad lett, ő hozta ide a sört, addig csak bort ittunk. Hogy most? Iszunk mi mindent, sört, bort, ouzót... Na nem sokat, csak mértékkel (nevet). De az olimpia a sportunkra is nagy hatással lehet, most még csak néhány nagy egyéniségünk van, mert a szülők nem nagyon tudják fizetni a gyerekek sportolását. (Ezen a mondaton a tudósító kicsit csodálkozott, de hiába próbálkozott, nem kapott bővebb magyarázatot.) De jövünk fel folyamatosan, az olimpia is nagy lökést ad, meglátja, nemsokára nagyhatalom leszünk a sportban!"
Happy end: A tudósító a negyedik és az ötödik sorozat között ért a stadionba a kalapácsvetésre, így még láthatta Annus utolsó dobását, a japán Murofusi Kodzsi ijesztően hatalmas hatodik kísérletét, s az újdonsült olimpiai bajnok magyar atléta örömét.
Legfrissebb hírek
Ezek is érdekelhetik