Dobásban otthon vagyunk

Az első selejtezőcsoportban lépett a dobókörbe a junior vb-bronzérmes Máté Gábor. Szerényebb, 57,40 méteres dobással nyitott, a második és a harmadik kísérletre azonban feljavult, 62,43 és 63,41 métert ért el. Ezzel ugyan elmaradt a 64,50-es selejtezőszinttől, de így is csoportjában a negyedik, összesítésben a hatodik legjobb eredménnyel zárt. Itt szerepelt a litván Virgilijus Alekna is, aki csak egy érvénytelen és tőle gyengébbnek mondható, 63.80-as kísérlet után dobta túl a selejtezőszintet, ám ez a 67,79 méter elég volt neki a csoportgyőzelemhez. Egy másik (bronz)éremesélyes, az észt Aleksander Tammert viszont első dobása után összepakolhatott, 65,70 méterrel bebiztosítva a döntős részvételt. A harmadik a gyengébbik dél-afrikainak tartott Hannes Hopley lett, 63.89-cel. Ebből a csoportból a német Torsten Schmidt (63,40m) és a cseh Libor Malina (62,12) jutott még tovább. Meglepetésre kiesett viszont az észt Gerd Kanter, aki akár éremre is esélyes lehetett volna, hiszen 68 és fél métert is dobott már idén, most azonban két hibás kísérlet mellett egy 60,05-ös dobással búcsúzott. Így járt az amerikai Jarred Rome is, aki messze elmaradt 67,51-es idei legjobbjától.

A második körben Fazekas Róbertért és Kővágó Zoltánért szoríthattunk, előbbiért azonban nem sokáig: elsőként lépett a dobókörbe, és 63,88-as első kísérlete után másodikra 68,10-et ért el, így a verseny egyharmadánál már nyugodtan hátra is dőlhetett. Mivel a balul sikerült edmontoni világbajnokság óta eléggé tart a kvalifikációtól, nem jött rosszul az önbizalmának ez a remek dobás. "Ez a verseny legnehezebb része. Itt nem nyerhetsz, csak veszíthetsz, ha kiesel. Teljesen mindegy, hogy 61 méterrel, vagy világrekorddal jutsz a döntőbe. Igazából csak annyit érhetsz el, hogy megijeszted az ellenfeled, de Aleknát nem könnyű megijeszteni. Azért remélem sikerült, így, hogy utolsó két találkozásunkkor (a zürichi Golden League viadalon és most) megvertem. Ami a döntőt illeti, nincs más dolgom, mint javítani egy-két métert a teljesítményemen, és akkor talán valóra válhat az álmom. Mindenesetre teljesen más verseny lesz, és úgy is készülök rá." - mondta a selejtező után.

Egy kis nyugalom Kővágó Zoltánnak sem jött volna rosszul. Az országos bajnokságon Fazekast is legyőző, Eb-7. atléta nem találta a helyét a dobókörben. Hiába dobott alig két hete, Zürichben majd' 69 métert, most a verseny végéig izgulnia kellett. Első kísérlete szektoron kívülre szállt, a második 61,91 méterre, a harmadik pedig csak 60,77-re. Ekkor döntőt érő helyen állt, ám még hátra voltak hatan, akik megelőzhették. A legveszélyesebb ellenfelek utolsóként kísérletezhettek: a német Möllenbeck, aki stabil 62-63 méteres dobónak számít és 66,36-ot is tudott már idén, nem tudta megjavítani 59,79-es addigi legjobbját és a hálóba vágta a diszkoszt. Ugyanígy tett az őt követő holland Rutger Smith is (aki pedig szintén dobott már idén 61,91-nél jobbat nemegyszer), így Kővágó is szusszanhatott egyet. Elmondása szerint a döntőben jobb eredményt vár, a formáját is így időzítette.

Ebben a csoportban az olimpiai csúcstartó, Atlanta bajnoka, Sydney ezüstérmese, a német Lars Riedel ismét megmutatta, hogy nem lehet leírni: elsőre 64,20 métert dobott, majd összepakolt - tudta, hogy ennél nem kell több. Az amerikai Casey Malone (63,27m), a fehérorosz Vaszilij Kaptyuh (63,04m) és a dél-afrikai Frantz Krüger (62,32m) jutott még innen a döntőbe. Meglepetés-kieső persze itt is van: a már említett Möllenbeck mellett a spanyol Mario Pestano is elvérzett, 30 centivel maradva le Kővágótól. Pedig neki is volt már 68 métere idén...

Délelőtt zajlottak a százméteres férfi síkfutás selejtezői is. Németh Roland 10.28-as idővel harmadik lett futamában, és automatikusan a középdöntőbe jutott. Idén csak egyszer futott jobbat ennél, 10.26-ot, és az egyéni csúcsától, 10.21-től sem jár messze. Dobos Gábor viszont igen: 10.68-as eredménye csak az ötödik helyre volt elég futamában, ezzel elbúcsúzott a további küzdelmektől.