Fejet hajtott az Európa-bajnok

Ha a meccs is ilyen egál körüli eredményt hoz, akkor nem lesz baj.
A mieink mindenesetre úgy tervezik, hogy ez így is lesz: hiába az eddig háromból három győzelmet begyűjtő németek az ellenfelek, hiába van náluk Kretzschmar, s hiába nyerték ők idén az Európa-bajnokságot és lettek ezüstérmesek a tavalyi világbajnokságon, Pérezék egyáltalán nincsenek megilletődve.
Sőt…
Nagy végre megtalálja a góldobó formáját (az első 22 percben lő annyi gólt, pontosan ötöt, mint az előző három meccsen összesen), Laluska is megszórja Ramotát, Pérez hozza a tőle megszokottat, a kapuban Fazekas pedig talán még a brazilok ellen nyújtott produkcióját is felülmúlja.
Nocsak, mi készül itt?
A Skaliczki-csapat irányít, semmi kétség. Fokozatosan húznak el a mieink, a 19. percben - a találkozó során először - már hárommal vezetnek (12-9), a 26.-ban pedig megtoldják még eggyel (16-12). Közben Fazekas megfogja Stephan büntetőjét, a Barcelonában légióskodó Nagy pedig a kapus lába között már a hatodik gólját szerzi. Heiner Brand, a németek szövetségi kapitánya a játéktér mellett állva értetlenül tárja szét a karját: mi van itt?
Nem érti…
Ez legyen az ő baja.
A 30. percben Iváncsik robog el emberhátrányban, de a labdája a háló helyett a lécet roncsolja szét. Ezzel lehetett volna 18-13. Kár érte, pláne, hogy az ellentámadásból a bal szélről belépő Kretzschmar még a lefújás előtt szépíteni tud, így öt helyett "csak" három az előny a szünetre.
Csak?
Hát ki fogadott volna erre a meccs előtt?
Most már csak arra kellene vigyázni, hogy ne ismétlődjék meg az, ami szerdán a franciák ellen történt: az első félidőben akkor sem volt gond, ám a folytatás…
Nos, azt inkább felejtsük el.
A jelek szerint Fazekasnak tökéletes az emlékezetkiesése: a 33. percben a változatosság kedvéért Baur hetesét védi, az ellentámadásból pedig Nagy bombáz a bal felsőbe. Történik mindez úgy, hogy Laluska éppen a büntetőpadon ücsörög… Schwarzer is tesz egy tétova kísérletet a gólszerzésre: egyedül kapja a labdát a hatosvonalnál, de Fazekassal szemben neki sincs esélye.
Elképesztő.
"Álljatok fel!" - skandálja a magyar tábor, s amikor a 37. percben Díaz sétál át az ellenfél védőfalán, tényleg talpon minden magyar drukker: 19-15. Sajnos Császár is kihagy egy hetest, Stephan pedig a német szurkolók felé fordulva jelzi: több támogatást kér.
Naná, hogy megkapja…
Fülsiketítő a zaj, a pályán pedig egyre nagyobb a feszültség. A támadásoknál becsúszik egy-két hiba, de szerencsére a németek továbbra sem bírnak a parádésan védő magyar kapussal: Kehrmann is feliratkozik a kihagyott zicceresek közé, miközben az olimpián eddig dadogó Nagy szép csendben már a tizedik gólját jegyzi.
22-19.
Történjék bármi, már biztosan nem ismétlődik meg a franciák elleni második félidő. A németek egyre idegesebbek, Brand le-fel ugrál az oldalvonalnál, Pérez pedig felmegy az egekbe és onnan lövi ki a bal sarkot.
Még ezt a negyedórát kellene valahogy kihúzni.
Ja, így könnyű lesz: Nagy a jobb szélről mattolja a kapuba visszatért Fritzet - a mindössze egy lövést hárító Ramota már nem bírta idegekkel… - tíz másodperc múlva pedig a saját hatosánál szereli Kretzschmart.
Nem azért, mintha baj lenne, de Nagyra egyszerűen nem lehet ráismerni.
De azért várjunk még azzal az ünnepléssel: Kretzschmar büntetőjével a 48. percben 24-22-re alakul az állás, s ennyire közel nagyon régen voltak a mieinkhez a németek. Nagy küzdő az ellenfél, ezt tudjuk, de ezt az alig több mint tíz percet ki kell húzni.
Mondjuk néhány apró gól sokat lendíthet a mieinken.
Olyan, mint például Mezeié (amúgy ezt is Nagy készítette elő), vagy Iváncsik büntetője. De nem: Fritz megfogja a hetest. Nem baj (nem a csudát nem…), még mindig három az előny. Gál vetődik, Gál repül, s a háromból négy lesz.
28-24.
Még mindig van hátra hét perc.
A németek elvesztik a labdát, Fazekas gyorsan indít, Nagy, majd Pásztor és… 29-25. És egyre kevesebb az idő. Fazekas megint véd egy nagyot (naná, hogy véd), de a fekete mezesek hosszú hajrát nyitnak: Baur, Kehrmann és Schwarzer is betalál.
Ajaj…
Még jó, hogy van Iváncsik: a szélső újra kettőre növeli az előnyt (30-28), s már az utolsó percben járunk.
Ez meglesz, meg kell lennie, hiszen már csak 32 másodperc van vissza. Kehrmann újra egyre csökkenti a különbséget. A mieinknél a labda, megint Iváncsik próbálkozik, de a lécet találja el. A kipattanót szerencsére Pérez öszszeszedi… Három, kettő, egy és… Nincs tovább.
Vége!
A Skaliczki-csapat legyőzte az Európa-bajnokot.
Emlékszik még valaki egyáltalán a brazilok elleni hullámvölgyre és a franciák elleni második félidőre?